Az 58 lyuk játékot, amelyet néha „kopók és sakálok” néven is emlegetnek, mivel egyes játékfigurákba állatfejeket véstek, évszázadokon át játszották, a bronzkor közepétől a vaskorig. Egy deszkából áll – néha egy célzottan készített tárgyból, de néha egyszerűen egy sík felületbe vésett faragványból –, amelybe lyuksorokat fúrtak.
Összesen 58 lyuk van a táblán, amelyek középen két párhuzamos, tíz lyukból álló sorban helyezkednek el, amelyeket aztán egy 38 lyukból álló ív vesz körül. A játék során a játékosok fejenként öt pálcát kapnak, és felváltva mozgatják őket a lyukak mentén a kiindulási ponttól, majd a saját oldalukon felfelé a végpontig. Néhány lyuk között vonalak húzódnak. Ezek a vonalak „csúszdaként” vagy „létraként” szolgálnak, és lehetőséget adnak a játékosnak arra, hogy gyorsan előrehaladjon vagy véletlenül visszaessen.
A második évezredből származó, díszes, ötvennyolc lyukú tábla egyik példája, amelyet Thébában találtak. A csapoknak bonyolultan faragott feje van, némelyik kutyát, némelyik sakált ábrázol.
Azt, hogy egy játékos mennyi helyet mozoghat egy menetben, kockadobással, pálcadobással vagy valami hasonlóval határozzák meg. Meg kell jegyezni, hogy a játék évszázadok alatt fejlődött, így különböző időkben vagy különböző helyeken más-más módon játszhatták.
Jelenleg mintegy 80 megmaradt játéktáblát ismerünk. A tábla alakja általában azt jelzi, hogy mikor és hol készült, és a játékra széles körben találtak példákat, többek között Egyiptomban, Mezopotámiában, Iránban és Anatóliában.
A legrégebbi keltezésű példány az el-Assasif sírból származik, amely egy Luxor melletti nekropoliszban található, az egyiptomi Théba nyugati partján. A játék valószínűleg az i. e. 2060 és 2009 között uralkodó II. Mentuhotep fáraó egyik tisztviselőjéhez tartozott.
Mivel a legrégebbi keltezésű táblákat Egyiptomban találták, gyakran feltételezik, hogy a játékot itt találták fel. Más tudósok szerint a játék Délnyugat-Ázsiából származhatott, ahol népszerű volt, és ahol a jelek szerint hosszabb ideig használták folyamatosan.
A Walter Crist és Rahman Abdullayev régészek által végzett új kutatások most még inkább alátámasztják ezt az érvelést.
A tanulmány szerint Azerbajdzsánból származó bizonyíték van arra, hogy az emberek a Kr. e. harmadik évezred végén és a második évezred elején játszották a játékot, jóval azelőtt, hogy Egyiptomban megjelent volna.
A játék legjobban feljegyzett változata a Gobustan Nemzeti Parkból származik, a Kaszpi-tenger nyugati partja közelében, Bakutól délnyugatra. A játék egy kőbe „csipegetett” mintából áll.
„A sekély mélyedések sorozataként ábrázolt, egyes lyukakat összekötő keskeny csatornákkal ellátott minta nagyon hasonlít a Délnyugat-Ázsiában és Egyiptomban talált táblákra” – írja Crist és Abdullayev.
„Nyilvánvaló, hogy a középső bronzkorban Északkelet-Afrikára és Nyugat-Ázsiára kiterjedő játékkultúrák közé tartozott a Kaukázus vidéke is.”
Bár munkájuk azt sugallja, hogy az 58 lyuk délnyugat-ázsiai eredetű lehetett, mielőtt Egyiptomban népszerűvé vált, a szerzők hangsúlyozzák, hogy több információra lenne szükség ahhoz, hogy bármelyik kultúrának tulajdonítsák a feltalálását.
„Bárhonnan is származott az ötvennyolc lyukú játék, gyorsan átvették és játszották a legkülönbözőbb emberek, a Középső Birodalom egyiptomi nemességétől a kaukázusi marhapásztorokig, az anatóliai óasszír kereskedőktől a Középső Birodalom piramisait építő munkásokig” – írják.
A játék elterjedése bizonyítja, hogy a játékok „társadalmi kenőanyagként” működnek, megkönnyítve a társadalmi és kulturális határokat átlépő interakciót.
„A játékok különösen alkalmasak a kereskedők közötti kapcsolatok kiépítésére, mivel a játékok az emberek által használt egyik módja a megbízhatóság megítélésének, ami a jövőbeli társadalmi és gazdasági kapcsolatokra ad információt” – magyarázzák a szerzők.
