A 45–50 ezer éves fosszília a legteljesebb Genyornis newtoni koponya, amelyet valaha felfedeztek.
A kutatók szerint a „megdöbbentően ritka lelet” betekintést nyújt majd abba, hogyan nézett ki valójában ez az ősmadár – írja a BBC híroldala.
A 32 centiméteres koponyát eredetileg 2019-ben találták meg egy kiszáradt tó medrében, Dél-Ausztráliában. Az ősi időkben rengeteg állatfaj élt ebben a térségben, amelyek maradványai az iszapba ragadva megőrződtek az utókornak.
Korábban találtak már egy másik Genyornis-koponyát, ám az erősen sérült volt, így nem tudták alaposabban vizsgálni.
A legújabb koponya elemezése szerint az ősmadár:
- nagy koponyával,
- nagy állkapcsokkal,
- illetve szokatlan kidudorodással rendelkezett a feji részen.
Az ősmadár harapása erőteljes volt, így szét tudta zúzni szájpadlásán a puhább növényeket és gyümölcsöket. A kutatók azt is felfedezték, hogy az óriásmadár a vízi élőhelyhez alkalmazkodott: füle és csőre úgy fejlődött, hogy védve legyen a víztől.
A Genyornis newtoni annyira függött a vízi élőhelyektől, hogy ez vezetett kihalásához is; a korábbi édesvízi tavak idővel sóssá váltak, ami alaposan átalakította a helyi ökoszisztémát, eltűnt a táplálék, ez pedig megpecsételte az ősmadár sorsát.
