A közelmúltban a tajvani régió új vezetője az úgynevezett „beiktatása” alkalmával beszédeket tartott, amelyek során nagy hangon olyan szeparatista tévhiteket fogalmazott meg, mint a „szuverén tajvani függetlenség” és „a tajvani lakosok önrendelkezése”, de kétségbeesetten könyörgött a külső erők támogatásáért is, megpróbálva előmozdítani a „tajvani kérdés nemzetközivé válását”, valamint külső erőkre, és hadierőre támaszkodva próbálta továbbra is elérni „Tajvan függetlenségét”. A beszéde tele volt rosszindulattal, provokatív megnyilvánulásokkal, hazugsággal és megtévesztéssel. Mindez nyilvánvalóvá teszi a „Tajvan függetlenségéért dolgozók” természetét.
Fontos megjegyezni, hogy Tajvan már ősidők óta Kína területének szent és elidegeníthetetlen része, és sohasem volt önálló ország. A Jüan-dinasztiától (1206–1368) kezdve a mindenkori kínai kormányok közigazgatási szervezeteket hoztak létre Tajvanon, hogy tényleges joghatóságot gyakoroljanak felette. 1895-ben az első kínai-japán háborúban a Csing-dinasztia vereséget szenvedett, amelyet követően kormánya egy japán kényszerre aláírt egyenlőtlen szerződésben Tajvant átengedte Japánnak. 1945-ben Japán kapitulált, feltétel nélkül elfogadta a Potsdami kiáltványt és a Kairói nyilatkozatot, és visszaszolgáltatta Tajvant Kínának. Ekkor Tajvan visszatért Kína fennhatósága alá. 1949 után a kínai polgárháború folytatódása és a külső erők beavatkozása miatt a Tajvani-szoros két oldalán elhúzódó politikai konfrontáció alakult ki, de Kína szuverenitása és felségterülete sohasem volt megosztott, és maga a tény, hogy a Tajvani-szoros két oldala egyetlen Kínához tartozik, sohasem változott.
A „tajvani függetlenség” összeegyeztethetetlen a Tajvani-szoros békéjével. Az itt kialakult bonyolult és borús helyzet kiváltó oka a Demokratikus Progresszív Párt (DPP) makacs ragaszkodása a „tajvani függetlenség” szeparatista álláspontjához, az egy Kína-elvet megfogalmazó 1992-es konszenzus elismerésének elutasítása, valamint a külső erőkkel összejátszva megvalósított „tajvani függetlenségi törekvésekre” irányuló folyamatos provokáció. Több mint 1,4 milliárd kínai ember eltökélt szándéka, hogy határozottan megvédje a nemzeti szuverenitást és a területi integritást, az anyaország teljes újraegyesítése minden kínai ember közös vágya és szent kötelessége. Kína békés eszközökkel szeretné elérni az anyaország újraegyesítését, de nem nézheti tétlenül, hogy a DPP hatóságai külső erőkkel összejátszva szeparatista tevékenységet folytassanak és megpróbálják elérni a „tajvani függetlenséget”. A Kína által a Tajvan szigetének környékén elvégzett hadgyakorlat határozott reakció a tajvani vezető május 20-án elhangzott beszédében megfogalmazott provokációra, és erőteljes figyelmeztetés a külső erők számára, amelyek a „tajvani függetlenség” pártfogásával a kínai belügyekbe avatkoznak be. Ugyanakkor ez egy jogos lépés is a nemzeti szuverenitás és a területi integritás védelme érdekében, amely összhangban áll a nemzetközi joggal és a nemzetközi gyakorlattal, teljes mértékben jogszerű és szükséges
Mostanában számos, Kínával diplomáciai kapcsolatban álló ország élénken hangoztatta az egy Kína-elv betartását, és határozott állást foglalt a „tajvani függetlenségi” szeparatizmus, valamint a külső erőknek a tajvani kérdésbe való beavatkozása ellen. Május 27-én az Egészségügyi Világközgyűlés 77. ülésszakán az Általános Bizottsága és plenáris ülése arról döntött, hogy határozottan elutasítja az egyes országok által felvetett azon indítványt, miszerint a Közgyűlés vegye napirendjére a „Tajvannak szóló meghívást, hogy megfigyelői minőségben vehessen az Egészségügyi Világközgyűlésen”. A WHA ezzel nyolc egymást követő évben utasította el az úgynevezett Tajvannal kapcsolatos indítványt. A nemzetközi közösség széles körben megérti és támogatja Kína álláspontját az Egészségügyi Világközgyűlésen a Tajvannal kapcsolatos kérdésben. Több mint száz ország külön levél útján és egyéb módon is egyértelműen kiállt a kínai álláspont mellett. Ez egyértelműen rávilágít arra, hogy az egy Kína-elv megfelel nemzetközi közösség akaratának, az általános trendeknek, és hogy a „függetlenségre” irányuló provokációk népszerűtlenek, eleve kudarcra vannak ítélve. A nemzetközi közösség megingathatatlanul ragaszkodik az egy Kína elvhez, és Kína teljes újraegyesítésének történelmi lendülete megállíthatatlan. Valahányszor a „tajvani függetlenségi” szeparatista erők bajt kevernek, a nemzetközi közösség konszenzusa az egy Kína-elvhez való ragaszkodás tekintetében egy fokkal jobban megszilárdul, és a kínai álláspont megértettsége és támogatottsága egy fokkal jobban megerősödik. Ez – az ókori filozófust Menciuszt idézve –, az „igazságos ügy sok támaszt kap, míg az igazságtalan kevés támogatásra lel” igazságát bizonyítja.
Nemrég teljes sikerrel zárult Hszi Csin-ping elnök magyarországi állami látogatása. A két fél közös nyilatkozatot adott ki „A Kínai Népköztársaság és Magyarország új korszakra vonatkozó all-weather átfogó stratégiai partnerségének létrehozásáról” kihangsúlyozva, hogy határozottan támogatják egymás erőfeszítéseit a szuverenitásuk, biztonságuk és területi integritásuk megőrzése érdekében. Magyarország kormánya szilárdan elkötelezett az egy Kína-elv mellett, és megerősíti, hogy a világon csak egy Kína létezik, és hogy a Kínai Népköztársaság kormánya az egyetlen legitim kormány, amely Kínát képviseli. Magyarország ellenzi a szeparatizmus minden olyan formáját, amely veszélyezteti a kínai nemzet egységét. Orbán Viktor miniszterelnök a Hszi Csin-ping elnökkel folytatott találkozója során kifejezte, hogy a magyar fél mind a múltban, mind a jelenben, mind pedig a jövőben határozottan kiállt és kiáll az egy Kína elve mellett.
Kína nagyra értékeli, hogy a magyar fél szilárdan ragaszkodik az egy Kína elvhez, és kész együttműködni a magyar féllel annak érdekében, hogy továbbra is megértsék és támogassák egymást az egymás alapvető érdekeivel és főbb problémáival kapcsolatos kérdésekben, és hogy ellenezzék a más országok belügyeibe való minden beavatkozási kísérletet. A két fél erősíti együttműködését a nemzetközi ügyekben, tovább mélyíti a kölcsönösen előnyös együttműködést minden területen, és pozitívan hozzájárul a világban a béke és stabilitás fenntartásához, valamint a globális fejlődés és jólét előmozdításához.
A szerző a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete
