Ez a térség a Föld legkevésbé feltárt területe. Becslések szerint az itteni állatfajok közül csak minden tizediket ismeri a tudomány” – mondja Thomas Dahlgren, a svédországi Göteborgi Egyetem tengerökológusa, aki a 18. század nagy felfedezéseihez hasonlítja a vadonatúj eredményeket.
Egy bizonyos mélységet elérve az óceán rendkívül veszélyessé válik az ember számára; a hatalmas nyomás, az állandó sötétség, az alacsony, alig fagypont feletti hőmérséklet próbára tesz minden organizmust, csak a legszívósabb teremtmények maradhatnak életben. Ebbe a tartományba a búvárok nem tudnak lejutni, a technika fejlődésének köszönhetően ugyanakkor már rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyekkel feltérképezhetjük a mélységet.
A mélység birodalma
Egy nemzetközi kutatócsoport, amely az Egyesült Királyság Nemzeti Oceanográfiai Központjának (UK National Oceanography Centre) SMARTEX (Seabed Mining And Resilience To EXperimental impact) missziójában működik együtt, egy távirányítású járművet küldött a Clarion-Clipperton-zónába, 3500 és 5500 méter közötti mélységbe.
Az élet nem egyszerű odalent, nemcsak az extrém környezeti viszonyokkal kell megbirkózni, de a szűkös tápanyagforrásokkal is.
Az itteni lények jelentős része a magasabb óceáni rétegekből lehulló, szerves törmelékkel, az úgynevezett tengeri hóval táplálkozik.
A kutatóexpedíció egyik leglátványosabb felfedezése az Elpidiidae családba tartozó, átlátszó tengeri uborka. A tengeralattjáróval készített felvételen jól látható az állat emésztőrendszere, amely tele van táplálékkal. Hosszú, szokatlan farkát valószínűleg az úszáshoz használja.
Ezek a tengeri uborkák voltak az expedíció során talált, legnagyobb állatok. Olyanok, mintha az óceánfenék porszívói lennének, és úgy adaptálódtak, hogy a táplálék minél zökkenőmentesebben haladjon át a tápcsatornájukon” – magyarázza Dahlgren.
A kutatók a bizarr tengeri uborka mellett találtak még üvegszivacsokat, féregre emlékeztető rákféléket, tengeri csillagokat, korallokat és rózsaszín tengeri disznókat is, amelyet viccesen Barbie-disznónak kereszteltek el a szakértők. A tengeri disznó az Elpidiidae családba tartozó, mélytengeri tengeri uborkák egyik fajtája. Pufók testalkattal rendelkeznek, rózsaszínek, és aprócska lábaikkal közlekednek az óceánfenéken.
Dahlgren szerint nagyon fontos lenne az mélység élővilágának alapos feltérképezése, a Clarion-Clipperton-zónában ugyanis mélytengeri bányászat folyik, amely veszélyezteti a helyi ökoszisztémát.
