Azt írja Osvát Ernő, hogy „Megállni a lejtőn – felér a dicsőséggel”. Ez az, amire Gyurcsány azóta képtelen, amióta politikai pályára adta a fejét. Ferenc és a dicsőség ugyanis köszönőviszonyban sincs egymással. Lehet persze, hogy ő úgy érzi, igenis van. Például amikor Vadai Ágnes vagy Arató Gergely önkívületben tapsol – a magyar törvényeket lábbal tipró, betartásukra esküt tevő – parlamenti felszólalását hallgatva. De a közvélemény-kutatások jól mutatják, hogy egyáltalán nem állt meg a lejtőn.
Már az a Magyar Péter is megalázta, akiről néhány hónapja még azt sem lehetett tudni, hogy kicsoda a politikai térfélen. A Nézőpont Intézet szerint négy százalékon áll, míg Gyurcsány már csak kilencen. S azzal, hogy legutóbbi parlamenti felszólalásában Sulyok Tamást köztársasági elnököt akarta ellehetetleníteni, tovább lépdel a lejtőn a mélység felé.
Az már önmagában furcsa, hogy jogi alaphelyzet miatt akar fölülkerekedni a jogászprofesszoron. Aki nemcsak alkotmánybíró, de az Alkotmánybíróság elnöke is volt, akinél jobban senki nem tudja, hogy egy-egy jogi helyzetben mi felel meg legpontosabban a törvényi előírásoknak.
Ebben a helyzetben Gyurcsány, az amatőr szakács akarja kioktatni a világot arról, mi jogszerű és mi nem. Édes istenem!
Probálkozása azért is módfelett visszatetsző, mert kilóg a lóláb. Hacsak nem maga az egész ló. Sulyok Tamás ugyanis maga írta le, hogy nincs takargatnivalója. Hogy törvénybe ütköző szerződés megkötésében soha nem működött közre. Az államfő a mesterségesen felkorbácsolt politikai hangulat ismeretében nem lepődik meg a személyét ért támadáson, egyúttal az elhangzott rágalmakat a választási kampány részének, mindazonáltal rendkívül tisztességtelennek tartja, és határozottan visszautasítja. A köztársasági elnök hivatala közleményében kijelentette, hogy a rágalmazóval szemben a Sándor-palota megteszi a megfelelő jogi lépéseket.
Hol van itt a ló, tetszik kérdezni?
Hát, bizony ott, hogy Gyurcsány Ferenc parlamenti felszólalásában – már a fenti közlemény után – kijelentette, hogy Sulyok Tamásnak mennie kell, mert köztörvényes bűnöző.
Tessék mondani, hát miféle banánköztársaság ez, ahol a szakács mondja meg, ki a köztörvényes bűnöző?
Először is, hogy valaki bűncselekményt követett el, tehát bűnöző, azt kizárólag a bíróság mondhatja ki, semmiképpen nem a szakács. Persze demokráciában ő is beszélhet erről, miért ne, véleményszabadság van, de a szava az ügy szempontjából hidegvíz. Gazdáján pedig át lehet nézni. Pont úgy, ahogy ők javasolják a köztársasági elnökkel kapcsolatban, mintha pártelnökként nem létezne.
Hiába játszik el a szavakkal: „Nem lehet független egy elnök, ha bűnös. Egy bűnös elnök befolyásolható.” Látható a fentebbi gondolatokból, hogy ez semmit nem jelent. Sőt még az ízlés, mint olyan is hiányzik belőle. Amikor az ülést levezető elnök udvariasan arra kérte, hogy „Próbálja a jelzős szerkezeteket finomítani”, arra sem volt hajlandó. Kijelentette: „nem tudom”, és „Emiatt nem tehet nekem szemrehányást. Vagy ha igen, akkor önről is lesz véleményem. Melyiket választja?”
Tudjuk jól, arcátlanságból Gyurcsány kezdettől jelesre vizsgázott. Még azokat a választóit is lenézi, akiknek a voksaival, akiknek a hátán felmászva a kormányfői székig meg sem állna. Ezért sem tud megállni a lejtőn. Ezért van a dicsőség számára a Holdon.
Botrányos parlamenti felszólalásával most is azt a képzetet kelti, mintha ő milyen felkészült, bátor csávó volna, aki a köztársasági elnöknek is meg meri mondani a tutit. Közben egy lószart, mama!
Katasztrófális népszerűségi helyzetükben ugyanis már a legalávalóbb eszköztől sem riad vissza, hogy a feljebb kapaszkodjon a népszerűségi listán. Hogy ilyen üres, hazug, a törvényeket lábbal tipró érveléssel akarja átvágni a választóit, hogy továbbra is benne bízzanak, ne Magyar Péterben. Mert tisztességes felvetések, hiteles érvek Gyurcsánynak nem jutnak eszébe. Például azért, mert megint rossz ügyet választott, ahol nincsenek ilyenek.
De ne búsuljon, kedves olvasó! Már csak egy egy napot kell kibírni, hogy tanúi legyünk Gyurcsány és pártja újabb látványos pofára esésének.
Javaslom, várjuk ki lesajnáló türelemmel.
A szerző újságíró
