A Majcsisan-barlangok egy 221 barlangból álló rendszer, amelyet a Tiensuj városa mellett található a Majcsisan-hegy oldalába vágtak Kína északnyugati részén. A sziklába vágott építészet remekműve több mint 10 632 szobrot és több mint 1000 négyzetméternyi falfestményt tartalmaz.
Az építkezés a késői Csin-korszakban (i.sz. 384–417) kezdődött, de a későbbi dinasztiák alatt tovább bővült.
A Majcsisan név három kínai szóból áll, amelyek szó szerinti fordítása „Búzaverem-hegy”. A hegy bíborvörös homokkőből áll. A barlangrendszert először 1952–53-ban tárta fel megfelelően egy pekingi kínai régészcsoport, akik kidolgozták a ma is használatos számozási rendszert. Az 1–50. számú barlangok a nyugati sziklafalon találhatók, az 51–191. számú barlangok a keleti sziklafalon.
Ez csak egy a buddhista barlangok sorából, amelyek Kínának ezen a részén találhatók, és többé-kevésbé a Kínát és Közép-Ázsiát összekötő fő útvonalakon fekszenek. Ezeket a lelőhelyeket a keleti Selyemút más régészeti lelőhelyeivel együtt 2014-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára.
A kínai barlangszentélyek valószínűleg két célt szolgáltak: eredetileg, mielőtt a buddhizmus Kínába került volna, helyi szentélyként használták őket az ősök vagy a különböző természeti istenségek imádatára. A buddhizmus Kínába érkezésével azonban az indiai és Közép-Ázsiából (elsősorban Afganisztánból) származó barlangszentélyek hatására Kína vallási építészetének részévé váltak.
Majcsisanban szinte az összes szobor agyagból készült, és valamilyen kötőanyagot adnak hozzá a szobor megőrzéséhez. Ahol kőszobrok vannak, azok általában homokkőből készültek, de nem a helyi homokkőből, hanem ismeretlen eredetűek. Azt sem tudni, hol készültek a szobrok, és hogyan vitték fel őket a barlangokba. Az itt található több ezer szobor közül a legnagyobbak 16 méter magasak, de vannak 10 centiméteresek is, tükrözve a különböző korok szobrászati jellegzetességeit és a kínai agyagszobrászat elmúlt ezer éves fejlődését.
