A szlogennek tűnő cím egyáltalán nem ideológiai lózung, hanem a lehető legreálisabb figyelemfelhívás arra, aminek „fenyegető” ígérete sokak riadalmára immár ránk törte az ajtót.
Igen, a mesterséges intelligenciáról van szó. S bár a teljes lakosságra nézve töredéknek tekinthető, akiket a napi gyakorlatban érint – és nem csak úgy érdekességképpen, hanem kényszerű konfrontációban, esetleg elengedhetetlenül hozzákapcsolódva a napi munkavégzéshez. Ilyenek tehát egyelőre kevesen lehetnek, s a többség tudatának egy hátsó szegletében a kérdés nyilván elnapolt formában hever valahol. Azonban nem kell nagy fantázia hozzá, ha ki akarjuk találni, hogy az életnek mely területe az, ahol a leggyorsabban és legélesebben fogja hatását éreztetni ez az új médium. Mivel – ha nem is természetes, de – intelligenciáról van szó, az informatikán kívül, ami éppen megszüli nekünk ezt az új entitást, nyilván a tudásipar a legérintettebb. A tudásiparban pedig a leginkább érintettek az iskolák, egyetemek.
Államvizsga-időszak van. Nem kicsi a tét, s ahogy a szakdolgozatokról egyre-másra derül ki, hogy nem természetes intelligencia mesterművei, folyamatosan nő a riadalom.
Mit lehet ezzel a jelenséggel kezdeni?
Már nem az a kérdés, hogy ki az, aki nem megengedett segédeszközt használt, hanem sokkal inkább az, hogy amelyik dolgozaton nem találjuk az egyértelmű nyomokat, annál miféle kifinomultabb módszer bújhat meg a háttérben.
Igen, a gyermek, a hallgató nem ostoba, és miért dolgozna többet, mint ami elengedhetetlen. Mégiscsak könnyebb a MI néhány kérdésre adott válaszát kimásolni, esetleg csekély mértékben átírni, mint kitartó kutatómunkát végezni, önálló következtetéseket levonni, és az eredményt szabályosan formulázva megfogalmazni. S bizony, varázsgömb nélkül is könnyedén belenézhetünk a jövőbe, és látván láthatjuk, hogy nem lesz módszer, amivel ez a segédeszköz kiiktatható lenne a tudásiparból, sőt a fejlődés nyilván hamarosan fogja hozni a még szofisztikáltabb és technikailag még kontrollálhatatlanabb megoldásokat.
Volt valami hasonló akkor, amikor a műszaki egyetemekről az egyszerű számológépek kiszorították a logarlécet, azután a személyi számítógép az internettel karöltve megint egy nagyot lépett, viszont kétségtelenül ez a mostani technológiai váltás minden eddigitől lényegileg tér el, és alapjaiban fogja megváltoztatni a tudásipart. Méghozzá elkerülhetetlenül. Éppen ezért semmiképp sem ajánlható a MI bármilyen alkalmazási szintje elleni küzdelem. Aki ezen a pályán széllel szemben akar haladni, az bukásra van ítélve. Ennél fogva bármennyire is ragaszkodnánk a tudásipar szocializációs környezetünket jelentő hagyományos módszertanához, abból szinte semmi nem lesz átmenthető, és az egyetlen, amit tehetünk, ha kialakítjuk ezzel az új médiummal az együttélés feltételrendszerét.
A feladat bizonyosan rendkívüli nehézségeket hordoz. Könnyű lenne mosolygós arcot vágni és az optimisták jelszavát mantrázni, hogy csak az izzadmányos, mechanikus ismeretszerzéstől kell búcsút vennünk, és ránk köszönt a kánaán, mert a felszabaduló időben bátran lehet kreatívkodni. Azonban ez bizonyosan nem így lesz. Láthatóan a „tudás” jelenlegi fogalmának teljes megváltozása és átértékelődése előtt állunk. A tudás a továbbiakban nem az emberben lesz, hanem az ember és gép közötti interakcióban. Ez pedig rendkívüli és ma még nem is teljesen belátható problémákat vet fel. És bizony nagy kaland ez, aminél nem érdemes nagy összegű fogadásokat kötni arra, hogy az ember számára egy ilyen mértékű változás túlélhető lesz.
A nyilvánvaló bizonytalansági faktorok miatt egyelőre nem érdemes sem boldog végre, sem a disztópikus bukásra tennünk. Egyelőre annyi bizonyos, hogy az oktatásból a hagyományos „fejtágítás” és az azt követő számonkérés néhány éven belül kényszerűen el fog tűnni. Egyszerűen azért, mert az átadni szándékozott tudással kapcsolatban sem a befogadási aktivitás, sem a hasznosulás nem lesz mérhető. És akkor nem beszéltünk arról, hogy még a hagyományos tanítás elvégzésére is a maguk személytelen módján ugyan, de sokkal türelmesebb, hatékonyabb és megbízhatóbb formában képesek lesznek az MI-ágensek. Mindezeket figyelembe véve tanártársaim mozgósítandó energiáinak felhasználását nem annyira az MI felhasználás kiiktatására ajánlanám fókuszálni, mint inkább egy gyökeresen új módszertan megalkotására.
(A fenti szöveget természetes intelligencia alkotta. Bevizsgálva: XO18RRA projekt.)
A szerző a Kortárs Női Reflexiók Fórumának elnöke
