A rosszindulatú daganatok eredeti helyükről új helyre terjedhetnek át, tehát áttétet adhatnak.
A rosszindulatú csontdaganatokon belül két csoportot különbözetünk meg. Az elsődleges csontrák magából a csontból indul ki, míg a másodlagos csonttrák egy másik szervben keletkezett daganat áttéte, ami a gyakoribb. Az elsődleges csontdaganatok kialakulására hajlamosíthatnak a csontbetegségek, a korábbi sugárterápia, illetve egy részük öröklődhet. A rosszindulatú daganatok kezelése szinte minden esetben kemoterápia, sugárkezelés és/vagy műtét kombinációjából áll.
A rosszindulatú csontdaganatok főbb típusai közé tartoznak az osteosarcoma, az Ewing-sarcoma, a chondrosarcoma és a myeloma multiplex.
Az olyan csontrákot, mely a test egy másik területéről terjed át a csontra, másodlagos csontdaganatnak nevezzük. A rosszindulatú daganatos megbetegedések körülbelül 50 százaléka adhat csontáttétet. Leggyakrabban az emlő-, tüdő-, pajzsmirigy-, vese- és a prosztatadaganatok adnak csontáttétet. A csontáttétek leggyakrabban a gerinc, a medence, a koponya csontjaiban, a felkar és a láb hosszú csontjaiban, illetve a bordákban alakulnak ki. Egyes daganatok olyan anyagokat termelnek, melyek az egészséges csontszövet pusztulásához vezetnek. Más daganatok ezzel szemben a csontképződést serkentik, azonban az új csont gyenge, könnyen deformálódik. Az emlőrák serkentheti a csontbontást és a csonttermelést is.
A csontáttét leggyakoribb tünete a fájdalom. Fájdalom jelentkezhet a gerinc, a medence vagy a végtagok területén, mivel a daganat miatt a csontok meggyengülnek. Aggodalomra ad okot az a fájdalom, mely nyugalomban jelentkezik. A meggyengült csontok könnyebben is törnek, már kisebb sérülés hatására is. Előfordulhat, hogy a csont még nem tört el, de annyira gyenge, hogy a törés küszöbén áll, ezt nevezzük fenyegető törésnek. A küszöbön álló vagy tényleges törésekkel küzdő betegek hosszú ideig ágynyugalomra kényszerülhetnek, ami a vér kémiai egyensúlyának esetleges felborulásához vezethet, például megnövekedett kalciumszinthez. A gerinc-, medence-, koponyacsontok, a bordák, illetve a felkar és a láb hosszú csontjai nagy mennyiségű vörösvértestet is termelnek. Csontáttét esetén csökkenhet a vörösvérsejt-termelés, ezért gyakran alakul ki vérszegénység. A gerinc csontjaira terjedő daganatoknál idegkárosodás alakulhat ki, amely a végtagok bénulásához vezethet.
Ha tapintható duzzanat, csomó vagy bőrpír jelentkezik a csont felett; erősödő csontfájdalom, mely nyugalomban is megjelenhet vagy éjszaka ébredést okoz; kisebb sérülés hatására kialakuló csonttörtések, fogyás, láz, fáradékonyság, megmagyarázhatatlan sántítás tapasztalható, akkor érdemes minél gyorsabban orvoshoz fordulni.
A tünetek kikérdezése és a teljes körű fizikális vizsgálat után orvosa valószínűleg képalkotó vizsgálatokat rendel. Egyes betegségek kizárására vagy megerősítésére vér- és vizeletvizsgálatot is kérhet. Csontscan, illetve csontbiopszia is szükségessé válhat.
Ha csontrákja van, a kezelés során különböző szakterületű orvosok csapata dolgozik együtt az ellátása érdekében. A kezelés célja a daganat elpusztítása, miközben a lehető leginkább próbálja megőrizni az érintett testrész működését.
A terápia számos tényezőtől függ, többek között a rák típusától és a stádiumától. Ha a rák lokalizált, a rákos sejtek a daganatra és a közvetlen környezetére korlátozódnak. Ha a rák elérte az áttétes stádiumot, a rák a test más részeire is átterjedt, ilyenkor súlyosabb és nehezebben gyógyítható.
Az elmúlt évtizedekben a csontrák kezelése terén nagy fejlődés zajlott le: korábban a daganat műtéti eltávolítása volt az egyetlen terápiás lehetőség, ami általában az érintett végtag amputációját jelentette. Eennek ellenére az ötéves túlélés nem haladta meg a 20 százalékot, mert az áttétek pár éven belül a beteg halálához vezettek. A csontrákban szenvedő betegek túlélési esélyein a kemoterápia javított ugrásszerűen.
Az osteosarcoma és a Ewing-sarcoma kezelése kemoterápiával és műtéti úton történik. A műtétet ún. preoperatív kemoterápia előzi meg a daganat kisebbítése érdekében.
Végtagmentő műtét során a sebész eltávolítja a rákos csontrészt és a körülötte lévő egészséges szövet egy részét, de a közeli izmokat, inakat, idegeket és ereket lehetőség szerint érintetlenül hagyja. Az eltávolított csontot fémből készült implantátummal (protézissel), testének más részéből származó csonttal vagy donortól származó csonttal pótolják. A lágyrészek pótlása a műtéti terület környékéről vagy a test másik részéről áthozott szövetlebenyekkel történik. Amputáció során a kar vagy a láb egészét vagy egy részét eltávolítják. Általában csak akkor alkalmazzák, ha a daganat nagyméretű és/vagy az idegek és erek is érintettek. Az amputáció után végtagprotézis viselése javíthatja az életminőséget.
A műtétet követő kb. 30-40 hetes időszakban a legtöbb beteg posztoperatív kemoterápiában részesül, amely elpusztítja a szervezetben maradt daganatsejteket, így megakadályozza a daganat kiújulását és az áttétek kifejlődését.
A műtétet követően folyamatos ellenőrző vizsgálatokra van szükség a daganat esetleges kiújulása vagy az áttétek mielőbbi felismerése érdekében.
