Addig messiásoztak itt balról, míg el nem jutottak a választásokat megelőző napon egy ütősnek szánt fogalmazáshoz, amiben már a címben is megállapították, hogy a „TISZA és a Fidesz is az integrálatlan embereknek ad közösséget”. Kétségtelenül figyelemfelkeltő, további olvasásra késztető cím ez. Hát még akkor, ha mindjárt a dolgozat első sorában eljutunk az eszmei mondanivalóhoz, ami nem más, hogy a Fidesz Békemenete és Magyar Péter megmozdulásai nem szenvedtek hiányt miseszerű elemekben.
Szóval, a féktelenül liberális iránymutatók szerint, a magyar miniszterelnök és az újdonsült politikus egy polcra kerültek. Ez a megállapítás azt sugalmazza, hogy Orbán Viktor a Békemeneten ugyanazokat a retorikai fogásokat alkalmazza, mint Magyar Péter. Itt akár meg is állhatnánk, és keresgélhetnénk a szellemesnek gondolt jelzőket a Tisztelet és Szabadság Párt vezetőjére, de ezt a munkát meghagyjuk azoknak, akik mindig nagyon viccesnek gondolják magukat.
Vegyük inkább szemügyre, hogy mik azok a miseszerű elemek. Először is azok a fogások, amelyek rendkívül erős közösségi élményt adnak a tömegeknek. Ami a magyar társadalom integrálatlanságát figyelembe véve cseppet sem csodálni valóan működik. Helyben vagyunk. Az integrálatlan ember az buta, fogatlan, alkoholista, ha fideszes, veri a feleségét. El nem tudjuk képzelni, hogy az integrálatlan TISZA párti milyen is lehet. Az biztos, hogy a fideszesre csupán annyiban hasonlít, hogy ő is csonthülye – a liberális élcsapat szerint. Ami persze a baloldaliak által divatba hozott messiás Magyarra és híveire nézve nem biztos, hogy hízelgő állítás.
Az integrálatlanságról szóló cikk szerzője a miseszerű elemeket abban látja, hogy Orbán Viktor bemondta: „a gonosz létezik”. Ennél egyértelműbben misézik a TISZA Párt vezére. „Folyamatosan egy kereszt lóg a kezén (ami amúgy egy csuklójára tekert rózsafüzér része), de bizonyos, a katolikus istentiszteletekre jellemző kérdés-felelet formát is használja. Erre példa: hazugság vagy őszinteség, amire a tömeg válasza, őszinteség. Ez jelentené tehát a keresztény formát és tartalmat – a tudós cikkíró szerint.
A miseszerű akcióktól jókora távolságot tartó szerző megállapítja, hogy a helyszíni beszámolókból (persze, hogy ő ilyen proli helyekre nem megy) kiderül, hogy a Békemenet egy igazi közösségi találkozóhely. A résztvevők érzik, hogy tartoznak valahová, valami nagyobb dolognak a részei, ami igazodási pontot, célt és értelmet ad. Hozzámaszatolja még, hogy felháborító módon Magyar meg megfogatja az emberekkel egymás kezét, ezzel megadva nekik az összetartozás érzését, ami nagyon hiányzik a magyarok többségének. Mert integrálatlanok.
Szóval, mi is itt a gond? A Békemenet százezreknek, a TISZA Párt tízezreknek hozta el az integráció élményét.
A miseszerűséget ostorozó dolgozatban néhány tudományosnak látszó gondolatfutam következik, ami arról szólna, hogy rendkívül alacsony a magyarok társas kötelékeinek száma. Mert a kapcsolatgazdagok – azaz az elit – a létszám tizenöt százalékát adja. Ők az integráltak. Tudjuk már, hogy a társadalom többségére a kapcsolatszegénység a jellemző – legalábbis a derék liberális szerző sugalmazása szerint. Ők azok, akik két módon „integrálódnak a társadalom szövetébe”: a munkán vagy a politikán keresztül. Ha netán nyugdíjasok, csak a politikai marad vagy a dezintegráció. Azaz nem elég, hogy tájékozatlanok, buták, fogatlanok és alkoholisták, ráadásul még öregek is.
Aztán hogy ez a jelenség az állítólag miseszerű elemekkel végig vitt integráció, magyarul egy kisebb, addig különálló rész rendszerbe illesztése, miért szúrja a magát az elithez tartozónak tartó fogalmazó szemét, titok.
Talán megragadt a nagypapájától örökölt frázisnál: a vallás a nép ópiuma.
A szerző író
