A fizikai fájdalmat, legyen az kínzó vagy csupán kellemetlen, nem biztos, hogy egyformán élik meg. Amellett, hogy mély evolúciós kérdéseket vet fel, a felfedezés arra utal, hogy számos diagnózist és kezelési eljárást drasztikusan át kell alakítanunk, különösen, a nők esetében.
Az evolúció meglehetősen konzervatív tud lenni, amikor a nemi tulajdonságok különbözőségéről van szó, minimalizálva a különbségeket, hacsak nem jelentenek előnyt a túlélés vagy a szaporodás szempontjából. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a férfiaknak is vannak mellbimbói mert habár nem hasznosak, de több munkába kerülne, hogy a nemek ilyen szempontból különbözzenek, mint hogy azonosak legyenek.
Következésképpen a férfiak és a nők fájdalomélményének különbségeiről úgy gondolták, hogy egy téma variációit tükrözik. Amikor kiderült, hogy a mikroglia a hím egereknél közvetíti a fájdalmat, a nőstényeknél viszont nem, az eredmények még az érintett kutatókat is megdöbbentették.
Most úgy tűnik, nem csak a fájdalom továbbításának módja különbözik nemenként, hanem maguk a receptorok, az úgynevezett nociceptorok is, amelyeket különböző hormonok érzékenyítenek. Ráadásul ezúttal makákó majmokon és embereken, valamint egereken is kimutatták ezt.
„Adataink alátámasztják azt a figyelemre méltó következtetést, hogy a több fajból, köztük az emberből származó nociceptorok funkcionálisan hím- vagy nőstényfajba sorolhatók” – számolt be a dr. Frank Porreca, az Arizonai Egyetem munkatársa által vezetett csoport.
„Eddig az volt a feltételezés, hogy a fájdalmat kiváltó hajtómechanizmusok a férfiaknál és a nőknél azonosak – mondta Porreca a közleményben. – Azt találtuk, hogy a fájdalom érzékelését eredményező alapvető, mögöttes mechanizmusok különböznek a hím és nőstény egereknél, a hím és nőstény főemlősöknél, valamint a hím és nőstény embereknél.”
Ennek evolúciós alapja, valamint a mechanizmusok továbbra is rejtélyesek. A prolaktin az a hormon, amely a mellszövet fejlődését és a szoptatást indítja el, így nem is olyan meglepő, hogy a fájdalomra gyakorolt hatása a nőstényekre korlátozódik.
Az orexin B azonban mindannyiunk ébren tartását segíti – nincs nyilvánvaló oka annak, hogy miért váltana ki nemenként eltérő reakciókat. Mindkét hormonnak azonban más szerepe is van a szervezetben, amelyet egészen a közelmúltig figyelmen kívül hagytak.
Az orvostudományra gyakorolt hatásuk azonban sokkal nyilvánvalóbb. Ahogy Porcerra és társszerzői megjegyzik: „A beteg neme jelenleg nem általános szempont a fájdalomterápia megválasztásakor. A páciens nemén alapuló precíziós orvoslás javíthatná a terápiás eredményeket azáltal, hogy szelektíven célozza meg a nők vagy férfiak fájdalmát elősegítő mechanizmusokat.”
Például az olyan gyógyszerek, amelyek megakadályozzák az érintett neuronok szenzibilizációját, fájdalomcsillapítóként működhetnének, de csak az egyik nemnél. Porreca nemrég segített felfedezni egy prolaktin antitestet, így az ilyen gyógyszerek keresése nagy előnnyel indulhat.
Az elsősorban vagy kizárólag nőket érintő fájdalmas állapotokat, mint például a migrén, a fibromyalgia és az endometriózis, az orvosi társadalom eddig alulértékelte.
