Már az ókori görögök és rómaiak is használták a sáfrányt az ételek ízesítésére, színezésre, gyógyításra, sőt parfümként is. Az aranyszínű, illatos és különleges ízű fűszer elsődleges termőhelye Irán, a növény ugyanis kedveli a száraz éghajlatot. De a Közel-Kelet más részein és Európában is számos sáfránytermesztő hely található. Az aranyfűszer elengedhetetlen összetevője például a francia bouillabaisse-nek és a spanyol paellának, sőt tésztaételeket, rizottókat is ízesítenek vele.
A sáfrány magas ára a betakarítás körülményességéből adódik. Egyrészt egy-egy sáfrányvirágból csupán kis mennyiségű fűszert tudnak kinyerni, mivel a virágnak csak kis részét használhatják fel. 75 ezer sáfrányvirágból mindössze 450 g fűszer állítható elő. Másrészt, a fűszer előállítását a betakarítástól a szárításig kivétel nélkül kézzel kell elvégezni.
A többnyire októbertől novemberig virágzó növényeket kora reggel, még a napsütés erősödése előtt kell betakarítani, különben károsodik a növény. A sáfrány tulajdonképpen a virágok bibéje, ami rendkívül érzékeny, ezért nagyon óvatosan, egyesével kell kiszedni őket.
A fűszer előállítása tehát rendkívül munkaigényes, hosszú órák alatt is csak néhány gramm sáfrányt nyernek ki a virágból. Ezért, illetve különleges íze és gyógynövényként történő felhasználása miatt lett a világ egyik legdrágább fűszere.
Objektum doboz
