A Blood Falls bíborvörös vize a Taylor-gleccser repedéseiből áramlik ki a kelet-antarktiszi Bonney-tóba. Az antarktiszi vér-vízesés nevét véres megjelenéséről kapta, amely különösen szembetűnő a gleccser kristálytiszta fehér felszínén.
Thomas Griffith Taylor geográfus, antropológus és felfedező 1911-ben dokumentálta először a vízesést, amikor a szerencsétlenül járt Terra Nova expedíción vett részt. Taylor túlélte a küldetést, és végül róla nevezték el a gleccsert. Az antarktiszi vér-vízesés vize a szintén a felfedezőről elnevezett Taylor-völgybe ömlik.
Taylor és társai úgy hitték, a vörös vízesés színe a vörös algák miatt piros, de ez az elképzelés téves. A legújabb kutatások szerint az előtörő vízben vas van. A víz reakcióba lép a levegő oxigénjével, és a kémiai folyamat végén keletkező vas-hidroxid színezi bíborvörösre a vizet.
A Blood Falls vize sós, ami arra utal, hogy a vörös vízesés egy 1,5-4 millió éve jégbe zárt sós tóból származik, amely valójában egy nagyobb, 400 méter mélyen fekvő rejtett tórendszer része. Vizében számos mikroorganizmust is találtak, amelyek a vasból nyerik az energiát. Érdekesség, hogy a gleccserből távozó víz – 7 Celsius-fokos. Csupán azért nem fagy meg, mert magas a sótartalma.
Az azonban továbbra sem ismert, hogy a vörös víz miként kerül a felszínre. Ennek kiderítéséhez további kutatásokra van szükség.
Objektum doboz
