Nemrég Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter más politikusokkal egyetemben ismét a „kínai túlkapacitás” kérdéskörét feszegette arra hivatkozva, hogy az új energetikai ipar terén a kínai túlkapacitás „támadja” és „fenyegeti” a nemzetközi piacot, és kérte, hogy húzzanak fel egy Kína elleni „védőfalat”. A „kínai túlkapacitás elmélet” valójában egy olyan hazugság, amelyet néhány ország fabrikált. Célja egy „protekcionista szövetség” létrehozása, a Kínában feltörekvőben lévő iparágak fejlődésének megfékezése és visszaszorítása és a saját ágazati dominanciájuk fenntartása. Ez azonban káros következményekkel jár a zöldátalakulásra, a gazdasági és kereskedelmi együttműködésre irányuló közös globális törekvésekre, valamint hátrányos a globális fejlődésre és stabilitásra nézve.
A „kínai túlkapacitás elmélet” ellentétes a közgazdaságtan alapvető tanaival, egy nehezen védhető, téves állítás
Az úgynevezett „kínai túlkapacitás elmélet” szándékosan félreértelmezi a kínai új energiaágazat előnyös adottságait. Logikája egyenlőségjelet von a „sok export” és a „túlkapacitás” között, de valójában félrevezető kijelentésekkel operál, a fogalmakkal trükközve megtéveszti a közvéleményt. Mint arra a Bloomberg, a Financial Times és más médiumok is rámutattak, a Janet Yellenéhez hasonló kijelentések, miszerint Kína többletkapacitást exportál, ellentétes a közgazdaságtan legalapvetőbb tanával, a komparatív előnyök elmélettel. Az ő logikája szerint a határokon átnyúló globális kereskedelem egyet jelent a „túlkapacitással”. Valójában a piacgazdasági körülmények között a kereslet és a kínálat egyensúlya több tényező közös hatásának eredménye, ezek között van például a piaci verseny vagy a gazdasági ciklusok ingadozása is. A gazdasági globalizáció korában a kereslet és kínálat kérdését globális perspektívából kell szemlélni, nem lehet egy országra a „többletkapacitás” bélyegét aggatni pusztán az ipari előnyei miatt.
A „kínai túlkapacitás elmélet” minden alapot nélkülöző, Kínát lejárató és megrágalmazó sületlenség
A nemzetközi gyakorlatban a túlkapacitás fogalmát és megítélésének kritériumait általában a kapacitáskihasználtsági rátával mérlegelik. Számos nemzetközi mértékadó szervezet szakmai jelentése kimutatta, hogy Kína legnagyobb exportvolument megvalósító alternatívjármű-gyártó vállalatainak a kapacitáskihasználtsága 80 százalék feletti, ugyanakkor a lítiumion-akkumulátor és a napelemgyártók kapacitáskihasználtsága 70 százalék, ami messze meghaladja a globális 40 százalékos szintet. Belföldi kínálati szempontból vizsgálva az alternatív meghajtású járművek gyártását, a 2023-as mintegy tízmillió darabos éves termelési mennyiség messze nem elégíti ki a hazai piaci keresletet. 2023-ban a Kína által exportált alternatív meghajtású járművek alig 15 százalékos aránya jóval alacsonyabb, mint a japán 45 százalékos, a dél-koreai 72 százalékos vagy a német 79 százalékos exportráta.
A kínai vállalatok közül 2023-ban csak a BYD került fel a globális autóeladási rangsor top 10-es listájára úgy, hogy a Toyota és a Volkswagen eladási számainak kevesebb mint egyharmadát teljesítette. A világpiaci keresletet figyelembe véve és a Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint 2030-ig 45 millió alternatív meghatású jármű értékesítésére van szükség. A fotovoltaikus létesítmények iránti keresletnek elméletileg további tízszeresére kellene nőnie. Mint ebből is látható, hogy az alternatív energetikai ipar fejlődése felívelőben van, így a kínai alternatív energetikai ipar „túlkapacitásának elmélete” nélkülöz minden alapot.
A „kínai túlkapacitás elmélete” nem jó a világnak, sőt árt a nemzetközi közösségnek az éghajlatváltozás, a zöldátalakulás és a fejlődés kezelésére irányuló közös erőfeszítéseinek.
Az elmúlt években a világgazdaságot a lassú fellendülés és magas infláció sújtotta, sürgős szükség van új növekedési ösztönzőkre, még több minőségibb és hatékonyabb ellátásra. Kína alternatív energiaipara szárnyal, a világ élén jár. Jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozásra adott globális válaszlépésekhez és a világgazdaság zöldátalakulásának előmozdításához. A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) jelentése szerint az utóbbi tíz évben a szélenergia- és a napenergia-projektek által megtermelt elektromos áram fajlagos átlagköltsége világszerte 60 százalékkal, illetve 80 százalékkal csökkent, ami nagyrészt Kínának köszönhető.
A Kína által exportált szél- és naperőművi termékek összesen 2,83 milliárd tonnás globális kibocsátáscsökkenést értek el, ami ezen időszak globális szén-dioxid-kibocsátáscsökkenésének mintegy 41 százaléka. Ebből is látható, hogy Kína új energetikai termékei tekintetében szó sincs az úgynevezett „többletkapacitásról”, de beszélhetünk fejlett és színvonalas termelési kapacitásról, amely hozzájárul a globális zöldfejlődéshez. A protekcionizmussal gúzsba kötött új energetikai ipar gyengíti az országoknak az éghajlatváltozással való megbirkózásra való képességét, a „kínai túlkapacitás elmélettel” való spekuláció pedig egyenlő a globális éghajlatváltozási együttműködési program aláaknázásával, a globális zöldátmenet lassításával.
A „kínai túlkapacitás elmélet” egy olyan koholmány, amely valójában a protekcionizmusról szól, és az Egyesült Államok érdekeit szolgálja
Kína előnye az új energiaiparban több mindennek köszönhető, például a technológiának, a piacnak és az iparági láncnak, nem pedig az állami szubvencióknak és a tisztességtelen versenynek. Miközben az Egyesült Államok nagy hangon hirdeti, hogy „Kína hatalmas szubvenciókkal túlkapacitást generál”, maga is erőteljesen szubvencionálja a hazai alternatív energiával kapcsolatos iparágait, diszkriminatív támogatási politikát alkalmaz a külföldről származó új energetikai termékekkel szemben. Mindeközben pedig arra kényszeríti a többi országot, hogy emeljen „védőfalat”. Ez a kettős mérce azon stratégiai aggodalmát tükrözi, hogy a feltörekvő iparágakban elveszti a versenyelőnyét. Az Egyesült Államok a „tisztességes verseny” kifogását a zászlajára tűzve „protekcionista szövetséget” kovácsol, megpróbálja a Kína által képviselt számtalan fejlődő országot az értéklánc alsóbb régióiba száműzni, amelynek hátterében a globalizációellenessége, kereskedelmi protekcionizmusának zéró összegű és hegemón gondolkodásmódja áll.
Kína és Magyarország előtt a zöld- és a digitális átalakulás terén a közös érdekek széles skálája áll, hatalmas lehetőségei vannak az együttműködésre. Az elmúlt években a két ország együttműködése az új energetikai iparágakban és egyéb területeken is élénken fejlődött. Számos új energetikai projekt, így a CATL debreceni, vagy a BYD szegedi gyárának építése zökkenőmentesen zajlik, ami nemcsak új lendületet ad a kínai–magyar kapcsolatok fejlődésének, de kézzelfogható előnyöket is biztosít a két ország népének.
Nemrég Hszi Csin-ping elnök sikeres állami látogatást tett Magyarországon, amely során Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt jelentették be, hogy a két ország közötti kapcsolatot az új korszaki all weather átfogó stratégiai partnerségi kapcsolat szintjére emelik, és fontos megállapodásra jutottak a kínai–magyar gazdasági, kereskedelmi, beruházási, tudományos és technológiai innovációs együttműködés megerősítéséről, valamint a két ország közötti további fejlődési eredmények előmozdításáról. Orbán Viktor a Hszi elnökkel folytatott tárgyalásán világossá tette, hogy a magyar fél nem ért egyet az úgynevezett „túlkapacitással” vagy „kockázatmentesítéssel”, és hogy Kína fejlődése Európa számára nem kockázatot, hanem lehetőséget jelent. Magyarország eltökélt a Kínával való együttműködés elmélyítése tekintetében, és ezt semmilyen erő sem zavarhatja meg.
Kína a jövőben is kész folytatni együttműködését Magyarországgal, feltárni az együttműködési lehetőségeket a csúcstechnológia, az alternatív energetika és más területeken, kész új növekedési pontokat létrehozni az együttműködés számára. Kész a két ország gazdasági és társadalmi fejlődésének megerősítésére, a Kína–EU-kapcsolatok fejlődésének fellendítésére, kész arra, hogy zaklatott világunk számára nagyobb stabilitást és pozitív energiákat biztosítson, és hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon az emberiség sorsközösségének építéséhez.
A szerző a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete
