A hangya a Paraparatrechina nembe tartozik, ebben korábban 38 fajt ismertek, jórészt délkelet-ázsiai területekről, Indiában eddig egyetlen rovar képviselte e csoportot. A faj két dolgozóját gyűjtötték be, az állatkákra Yingku falu közelében, egy másodlagos erdőben bukkantak rá, 803 méteres tengerszint feletti magasságban.
Másodlagos erdő az, ami a korábbi kiirtott őserdő helyén áll, vagy telepítéssel vagy spontán növekedéssel létesült, de lényegesen fajszegényebb az őserdőnél.
E terület párás trópusi-szubtrópusi éghajlatú, több mint 4000 milliméteres éves csapadékkal. A begyűjtött példányokat egy farönkön lévő üregből, három méteres magasságból szippantották ki. Az állatkák alig két milliméteresek, így ahhoz, hogy gyönyörködhessen az ember a különleges szépségükben, nem árt nagyítót is keríteni.
A hangya antennái és lábai drappos-barnás színűek, de a teste többi része kékeslila, fémesen irizáló. A hangyafaj nevének – Paraparatrechina neela – második fele is e kékre utal, a neela zafírkéket jelent ugyanis. Bár vannak e nemnek kissé irizáló, vagy fémes fényű fajai, ennyire látványos színt egy se mutat.
Ugyan számos rovar visel hasonlóan ragyogó színeket, a hangyák körében meglehetősen ritka tulajdonság ez. A kutatóknak egyelőre elképzelésük sincs, mi lehet a szerepe ennek a fémes árnyalatnak, ez azonban majd más kutatások tárgya lehet.
Az 1912-22. közti évtizedben, a még brit gyarmati India területén végzett természetfelmérő expedícióban vizsgálták meg e környék élővilágát. Száz évvel később a National Geographic Társaság támogatásával hasonló célú expedíciók sorozata indult, amelyek részben a korábbi idő felmérése óta tapasztalható változásokat mérték fel. Egy ilyen expedíción bukkantak rá 2022-ben a gyönyörű fémesen kék hangyafajra.
