A tanulmányban a tudósok kimutatták, hogy a méhek képesek megkülönböztetni az egészséges ember leheletében lévő vegyi anyagokat a tüdőrákos ember leheletében lévő vegyi anyagoktól. A kísérletben olyan szintetikus keverékeket használtak, amelyek egy tüdőrákos beteg és egy egészséges ember által kilélegzett levegőt utánoztak. Ezeket több vegyület, köztük triklóretilén és 2-metilheptán különböző mennyiségének felhasználásával állították elő.
Egy speciális 3D-s szuszpenziót is kifejlesztettek élő méhek tartására, amelyek agyához egy apró elektródát erősítettek az idegi jelek mérésére. Az illékony keverékeket a rovarok antennáival érintkeztették, és agyi jeleiket rögzítették, hogy meghatározzák a kémiai vegyületek különböző koncentrációira adott válaszváltozásokat.
Kiderült, hogy a méhek képesek a rákos biomarkerek nagyon kis koncentrációját is érzékelni a leheletükben, még a néhány billió rész per milliárdos tartományban is felismerve azokat. Azonosítottak több különböző neuront is, amelyek aktiválódnak, amikor a rákos szövetekre jellemző szagokat érzékelik.
A kutatók a méhek agyán alapuló érzékelőt fejlesztettek ki, és azt kissejtes és nem kissejtes tüdőráksejtek, valamint egészséges sejtek sejttenyészetein tesztelték. Kiderült, hogy az eszköz elég érzékeny ahhoz, hogy minden sejttípus között különbséget tegyen.
A jövőben a tudósok egy nem invazív teszt kifejlesztését tervezik, amelynek során a pácienseknek bele kellene lélegezniük a készülékbe, és a méh agyának elvén alapuló belső érzékelő elemezné a levegő keverékét, és vezeték nélkül, valós időben jelentené, hogy a leheletben vannak-e rákkeltő vegyi anyagok.
