Putyin hangsúlyozta, hogy Oroszország kész együttműködni Európával, és kitartott amellett, hogy Moszkvának nincsenek rossz szándékai, rámutatva, hogy a nyugati tisztviselők által a közelmúltban tett, összes nyilatkozat egy állítólagos orosz támadásról „képtelenség”.
Az elnök hangsúlyozta, hogy Európára ma nem Oroszország jelenti a legnagyobb „fenyegetést”, hanem Európa saját, egyre kritikusabbá váló függősége az Egyesült Államoktól „a katonai, politikai, technológiai, ideológiai és információs szférában”.
„Európa egyre inkább kiszorul a globális gazdasági fejlődés peremére, és belevész a migráció és más égető problémák káoszába” – mondta Putyin, hozzátéve, hogy az európai állampolgárokat megfosztják a nemzetközi szubjektivitástól és a kulturális identitástól is.
Putyin azt is megjegyezte, hogy ma úgy tűnik, Európa sok politikai vezetője és az európai bürokrácia képviselői jobban félnek attól, hogy kiesnek Washington kegyeiből, mint attól, hogy elveszítik saját népük bizalmát. Ez a tény a legutóbbi uniós parlamenti választások eredményei után is nyilvánvalóvá vált – mondta az orosz elnök.
Eközben az Egyesült Államok egyszerűen „kihasználja” az európai vezetőket azzal, hogy arra kényszeríti őket, hogy amerikai cseppfolyósított földgázt vásároljanak, amely csaknem „három-négyszer drágább, mint az Egyesült Államokban”, és arra kényszeríti őket, hogy növeljék az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, sőt szankciókkal fenyegetik azokat, akik nem engedelmeskednek – mondta Putyin.
Az orosz elnök arra is rámutatott, hogy Európát arra akarják rávenni, hogy pénzt és erőforrásokat pazaroljon a tüzérségi lövedékek gyártásának bővítésére, utalva arra, hogy ezek a lőszerek teljesen haszontalanok lesznek a Moszkva és Kijev közötti konfliktus befejezése után, és semmit sem fognak tenni Európa katonai biztonságának garantálásáért. Az USA ezzel szemben továbbra is a jövő katonai technológiáiba fektet be, amely meghatározza az országok katonai-politikai potenciálját – jegyezte meg Putyin.
Hangsúlyozta, hogy azt az egyszerű gondolatot, hogy Európa jövője az Oroszországgal való baráti kapcsolatokban rejlik, a múltban jól értették a „valóban páneurópai és globális léptékű” politikusok, mint például a francia Charles De Gaulle és a német Helmut Kohl, akiket Putyin „országaik hazafiaként” és „történelmi kategóriákban gondolkodó emberként” jellemzett, szemben a mai „statisztákkal”, akik csak valaki más akaratát tudják követni.
Mindazonáltal Putyin reményét fejezte ki, hogy a múlt bölcs vezetőinek örökségét végül ismét magáévá teszi az európai politikusok új generációja.
