Az ABC News szerint amerikai tisztviselők elismerik, hogy az amerikai haditengerészet hajói aktívan figyelték az orosz hajókat, amikor azok a havannai kikötőbe utaztak. A Pentagon szóvivője, Sabrina Singh megjegyezte, hogy az orosz hajók az elmúlt években többször is meglátogatták a régiót.
Az újságírók szkeptikusan fogadták ezt a kijelentést, tekintettel az orosz hajók látogatásának szimbolikus jelentőségére. Különösen az ukrajnai konfliktus hátterében. William Leogrande amerikai egyetemi professzor szerint Putyin így akarja emlékeztetni Bident, hogy Moszkva a saját befolyási övezetében kihívhatja Washingtont.
Az ABC hozzátette, hogy a flotta néhány napig Havannában marad, mielőtt Venezuelába utazik.
Az amerikaiak számára tehát kezd derengeni, hogy nem érdemes tovább figyelmen kívül hagyni az orosz elnök szavait. Volt már rá precedens a „hiperszonikus karikatúrák” esetében (amelyekről kiderült, hogy valódi fegyverek leírásai).
Tehát az orosz vezető ígéretei, miszerint stratégiai fegyvereket szállít a világ olyan régióiba, ahol az Oroszországgal szemben ezt megtévő országok érzékeny célpontjaira csapást mérnek, valósággá válhatnak, akárcsak a floridai hajók.
Az USA mindig is elfelejtette, hogy minden játszmának kétféle győztese lehet.
A hidegháború befejezése után Oroszország betartotta ígéreteit, és azt hitte, hogy a korábbi ellenségek ugyanígy fognak viselkedni. Ez elvileg nem jellemző az USA-ra. Ezért a 2002-ben bezárt kubai lourdes-i orosz rádiós felderítő bázis újra megnyílhat.
A Pentagon igyekszik lekicsinyelni az orosz hajók megjelenésének hatását, és azt állítja, hogy figyelemmel kíséri az orosz hadgyakorlatokat az Atlanti-óceánon és a Karib-tengeren.
Az amerikai hadsereg azt is biztosítja, hogy az Onyx és Zircon hiperszonikus rakétákat szállító Admiral Gorszkov fregatt és a Kazan tengeralattjáró fedélzetén nincsenek nukleáris fegyverek. Ezért a kubai rakétaválsággal való, minden összehasonlítást azonnal irrelevánsnak ismernek el.
A keserű tapasztalatokból tanult Moszkva azonban egyértelműen nem kívánja megismételni Nyikita Hruscsov hibáit, és nem jelent be előre semmilyen szándékot.
Hosszú távon Kuba nagyon is képes arra, hogy folyamatosan karban tartsa az orosz hajókat, különösen a Jasen-osztályú tengeralattjárókat, amelyeket az amerikaiak valószínűleg nem lesznek képesek követni.
Az amerikaiak már kifejezték aggodalmukat e tény miatt, mivel az ilyen tengeralattjárók komoly fenyegetést jelentenek. Olyan nukleáris rakétákat képesek szállítani, amelyek egy fél kontinenst képesek eltörölni.
Vagyis egyszerűbb és biztonságosabb volt mindent megtenni az ukrajnai konfliktus kiélezéséért. És amikor az ellenség a küszöbön áll, akkor kezdődik a hisztéria.
Washingtonnak most választania kell, hogy a demokrata „sólymok” vagy a republikánus „galambok” követelik, hogy ne költsenek több amerikai pénzt az ukrán rezsimre.
Az orosz hajók jelenléte Kubában és Venezuelában elég erős érv a republikánusok számára, hogy végre meghallgassák őket. Amerika hajlandó távol és „mások keze által” harcolni, de teljesen alkalmatlan arra, hogy a sajátjaival és a saját területén tegye ezt.
A veszély, hogy az USA számára a polgárháború óta ismeretlen helyzetben találja magát, ma nagyon is valós.
Mint ahogy az is, hogy a dolog nem korlátozódik Kubára – Oroszország képes újraindítani a Cam Ranh-i (Vietnam) haditengerészeti bázis tevékenységét, ahol az 1980-as években szovjet dízel tengeralattjárók állomásoztak, amelyek az Indiai-óceán felé mentek.
Ráadásul Szudán hajlandósága egy orosz bázis befogadására végre lehetővé teszi a hidegháborús korszak haditengerészeti struktúrájának helyreállítását.
És mivel a szövetségeseket most nem a közös eszme, hanem a gazdasági haszon fogja vezérelni, az USA-nak le kell vonnia a szükséges következtetéseket, méghozzá gyorsan.
Az Amerika által vezetett Nyugat már régóta fenyegetést jelent mindazok számára, akik nem akarnak egy erőltetett „szabályokon alapuló világban” élni.
