– A magyarok 2003-ban a biztonság és a jólét ígérete miatt szavaztak az uniós tagságra – tegyük hozzá: mindössze 37 százalékuk. A következő évben csatlakoztunk, azóta pedig sok minden történt: gazdasági válság, migrációs válság, COVID, ukrajnai háború… Különösen, ha az elmúlt öt-tíz évre gondolok, úgy tűnik, a biztonságunkra – és a szuverenitásunkra –, valamint a jólétünkre, bár nem kizárólagosan, de Brüsszel is fenyegetést jelent. Hogy van ez?
– Szerencsére az Európai Unió nem csak Brüsszelről szól, amely egyre radikálisabb irányba halad. Maga az uniós tagság sok előnnyel járt a magyarok számára, különösen gazdasági szempontból. A probléma az, hogy az EU-t meg kell különböztetni attól az iránytól, amit Brüsszel az elmúlt években erőltetett. Továbbra is hiszünk abban, hogy az EU képes biztonságot és jólétet hozni Európának, de ehhez nagy változásokra van szüksége, és egyértelmű szerepet kell vállalnia a változó, többpólusú világrendben. Ez most sürgetőbb, mint valaha.
– Az egyik nünükém, hogy a világ többi része, sőt a szomszédos Szerbia is dinamikusabban tudott fejlődni a 2008-as válság után, mint az EU vagy a 2004-ben csatlakozott tagállamok. Sokaknak feltettem már a kérdést, Önnek is felteszem: Miért?
– Az uniós tagság számos előnnyel járt a magyarok számára, a gazdasági jólét tekintetében is. Ennek ellenére az EU kétségtelenül versenyképességi problémával küzd, és kritikusan el kell gondolkodnia azon, hogyan fordíthatja meg a jelenlegi csökkenő tendenciát, hogy növelje befolyását a globális színtéren. A versenyképességi probléma forrása nem titok: az európai elitek olyan tömbképzési logikát választottak, amely folyamatosan elszigeteli az EU-t a világszíntéren – a saját kárára. Ez a július 1-jén kezdődő magyar tanácsi elnökség egyik legfontosabb prioritása. Ki kell találnunk, hogyan lehet a szabályozás és a gazdasági nyitottság közötti egyensúlyt a saját javunkra fordítani, gondosan védve az európaiak érdekeit, miközben kihasználjuk a nemzetközi együttműködés kiterjesztésének lehetőségeit, és nagyobb szereplővé válunk a világban.
Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) elnöke
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
– Kicsit konkrétabban: mit gondol arról, hogy Brüsszel és az Európai Parlament egyre inkább a növekedésünk akadályává válik? Nálunk vannak a legszigorúbb szabványok, irányelvek stb., amelyek aláássák a versenyképességünket, és ezt tetézi az a tény, hogy az EU egyértelműen a keleti bezárkózást támogatja a keleti nyitás helyett – egy „értékalapú” kül- és gazdaságpolitikát hirdet, szemben az „érdekelvűséggel”, azaz a pragmatizmussal.
– Való igaz, hogy Brüsszel arra késztette az EU-t, hogy inkább a szabályozás, mint az áruk megteremtőjévé váljon. Magyarországnak az Európai Unió tagjaként olyan európai jövőképért kell küzdenie, amely elkerüli ezeket a buktatókat és téves irányokat. Európára az elmúlt években óriási nyomás nehezedett, hiszen a „tömbképzés” logikája eluralkodott. Alapvetően egy új jövőkép stratégiai megvalósítására van szükség, amelynek középpontjában az európai siker áll. Az új Európai Parlament és Bizottság remélhetőleg pragmatikusabb szemléletet képvisel majd ezekben a kérdésekben, ahelyett, hogy liberális ideológiákat próbálna erőltetni, és hajlandó lesz az európai érdekeket előtérbe helyezni olyan területeken, mint a védelem, az energia és a más országokkal való gazdasági kapcsolatok.
– A föderalisták szerint csak puffogás az, amikor az EU-t szidjuk a migrációs paktum vagy az LMBTQ propaganda terjesztése miatt, de ezek a dolgok épp úgy nem számítanak, ahogyan az sem, hogy Brüsszel az uniós pénzek illegális visszatartásával zsarol néhány tagállamot. Mindezek ellenére ugyanis az Eurobarometer felmérések rendszeresen azt mutatják, hogy a magyarok túlnyomó többsége szereti az EU-t, és elégedett a tagságunkkal. Első pillantásra úgy tűnik, hogy itt egy belső ellentmondás van: érzelmileg kötődünk az EU-hoz, bár taszít minket, amit csinál. Hogyan lehet ezt feloldani?
– Nincs ellentmondás abban, hogy szembenálló erők küzdenek egy intézmény jövőjéért. Az EU esetében létezik egy föderalista és egy szuverenista vízió. Nemcsak a magyarok csalódtak, az európai parlamenti választások tükrözik mások csalódottságát is, a választások során ezért történt egy jobbra tolódás. A jövő útja egy olyan Európa felépítése, amely valóban jólétet és békét hozhat; egy olyan EU, amely geopolitikailag erős, de tiszteletben tartja tagjai szuverenitását és nemzeti érdekeit. Ehhez olyan új vezetésre van szükség, amely képes és hajlandó kiállni az európaiak érdekeiért. Az EU gazdasági nyitottságát és diplomáciai partnerségeit is ki kell terjesztenünk, meg kell erősítenünk a védelmi és ipari képességeket, ki kell használnunk a bővítést arra, hogy friss energiát hozzunk az Unióba, és kritikus vitákat kell folytatnunk az Európa jövője szempontjából fontos kérdésekről, ahelyett, hogy egyszerűen ráerőltetnénk az Egyesült Államok és a brüsszeli elit akaratát az uniós polgárokra.
