– Változatlanul Bulle-ben él a család?
– Bulle mellett. Nem mozdultunk a környékről. Nagyon szép hely, tökéletes infrastruktúrával.
– Van már unoka?
– Igen, két kis szöke tündér, három- és ötévesek. Mindketten lányok, így aztán náluk nem jön szóba, hogy egyszer futballista lesz belőlük.
– Mennyit járnak haza?
– Csupán egyszer-kétszer évente.
– Mikor voltak otthon utoljára?
– Áprilisban, mindössze néhány napig.
– Ki mit csinál?
– Feleségem és én is nyugdíjasok vagyunk már, sajna.
– És a nyugdíj mellett dolgozik még?
– Dolgoztam egy ideig, de már annak is vége.
– Mi van a futballal?
– Megszűnt az öregfiúkcsapatunk, kiöregedtek a többiek, így csak egyszerű szurkoló vagyok már.
– Meccsre azért jár?
– Nem vagyok megszállott, de az FC Bulle meccsein természetesen ott vagyok
– Ismeri még egyáltalán a magyar futballt?
– Minden reggel a Nemzeti Sport híreivel kezdem a napomat. Ez már több mint betegség. Ez már szerelem.
– Gondolom, a svájci fociban is otthon van.
– Ezt nem merném állítani, de sajnos– több svájci válogatott meccset láttam, mint magyart, s így most fel tudtam mérni a két csapat játékerejét.
– Mit látott?
– Két csaknem egyforma csapatot. Ám az egyik nagyon be volt ijedve, s ez döntött. Sajnos nem a mi javunkra.
– Mennyire követi az Eb-t?
– Rendszeresen ott vagyok a helyszínen, naponta átruccanok Németországba. Ott voltam a magyar–svájci meccsen, amelyen szomorkodtam Péter bátyámmal és az unokaöcséimmel.
– Mit látott, mit láttak?
– Szomorúságot. Már a meccs előtt beleegyeztem volna a döntetlenbe. Sajnos az első félidőben alárendelt szerepet játszottunk, már akkor elment minden. De második azért ad némi reményt a jobb folytatásra. A selejtezőkön nagyon jó tartása volt a csapatnak, s most bíztam az egyenlítésben a nem túl acélos játékunk ellenére is, de ilyen durva egyéni hibák nem férnek bele egy komoly tornán egy ilyen szintű ellenféllel szemben.
– Így, kívülről nézve, milyennek látja a magyar futballt?
– A fejlődés látható, főleg válogatott szinten. De remélem, nem a szememmel van baj.
– Tudja, miért hagyott le minket Svájc is?
– Svájcban rengeteg gyerek futballozik, s az utánpótlás-nevelés nagyon jól szervezett, magas szintű. A válogatott játékosok szinte mindegyikének a svájci bajnokságban kezdődött a karrierje, ami a magyar oldalon nem egészen így történt, történik.
– Milyen tanácsot adna az MLSZ-nek, a Honvédnak, a DVSC-nek és általában a magyar futballnak?
– Tanácsadóból van elég, s az én meglátásaimra otthon aligha van szükség. Annyit talán, bár ez nem tanács, inkább meglátás, hogy a magyar fiataloknak sokkal-sokkal éhesebbnek kellene lenniük a sikerre.
– Ha mi játsszuk az Eb-döntőt, ott lesz?
– No, ez már szinte sértés. Egyelőre a csoportból való továbbjutásért imádkozom. Nagyon szurkolok a fiúknak, ha már mást nem tehetek.
