Bicskei Zoltán forgatókönyvíró -rendező őszre elkészülő televíziós játékfilmjét 297, 85 millió forinttal támogatja a Nemzeti Filmintézet és a Dunatáj Alapítvány. A film producerei Czutor György és Péterffy András.
A mű szerzői filmnek, illetve költői filmnek nevezhető. Az ihletői közé tartozik Berecz András mellett Szabados György zeneszerző, a rendező egykori barátja és Hamvas Béla Az öt géniusz című esszéjével, sőt maga az Alföld, a táj és a hely szelleme is ihletője a születő filmnek a rendező szerint.
Bicskei Zoltán előtt már olyan magyar filmes alkotók fogalmazták meg a mozgókép nyelvén az Alföldet, mint Szőts István, Gaál István, Sára Sándor, Kósa Ferenc és Jancsó Miklós.
A rendező, aki több filmjével nyert már díjakat fesztiválokon, úgy gondolja, hogy ezek az alkotók is hozzájárultak ahhoz, hogy meg tudja mutatni az alföldi tájat, az Alföld géniuszát, és rajta a puszta nagy színpadát, ahol az emberiség és egyben időtlen szellem örök drámáját elő lehet adni. Ahol – mivel kellően szabad a tér- biblikus, szakrális és buffószerű elemeket vegyítve megmutatható a Paradicsom, az Aranykor, és az a földi pokol is, ahol a gyermeki játékosságról lemondani nem hajlandó főhős: Csacsi (Szarvas József) és a haszonelvű, pénzért robotoló, egyre inkább széthulló, süllyedő közösség közös játéka, összecsapása, drámája zajlik. Ahol a hatalmas ég vagy agyonnyomja a piciny figurákat, vagy a pusztaságban a keskeny égcsík miatt légszomjjal küszködnek.
A filmben Csacsinak van egy tükörképe: a Kisbolond (Kovács S.József). F elvonulnak továbbá a falu jellegzetes szereplői:Ganajjani , Krumpli Pista, a Kubikos és mások. Botos személyében megismerjük Bolond testvérét, aki frusztráltsága miatt bestiálisan kegyetlennek mutatkozik.
A faluban azok mellett, akik mozgatják a szálakat, ott vannak a több arcú végrehajtók . Megismerjük Lófrarozát ( Mezei Kinga) is, a meggyötört nőt, aki árnyéka csupán annak, amilyen lehetne. Egy igazi szamár is szerepel a történetben, Gábriel a neve. Őt Hamu, az ilonafalvi csacsi alakítja.
A történet elején a regőst (Bakos Árpád) félig a földbe ásva látjuk, megmutatva ezzel, hogy az általa képviselt archetípusok és különféle minőségek ma hol foglalnak helyet a világunkban, a film végén pedig látni fogjuk, mennyit változott a helyzet a történet kezdetétől a végéig.
A film különleges módon ötvözi a naturális filmes látványvilágot a grafikával, animációs elemekkel. A filmes rege, vagy pusztai ballada – ahogy Bicskei Zoltán nevezi- címe: Bolondmese.
A bolondmese egyben műfaji megjelölés is. Olyan mesés történetet jelent, amelyben az elbeszélő a leghihetetlenebb, a legképtelenebb és a legnevetnivalóbb elemeket halmozza a végletekig a közönség szórakoztatására. A bolondmesét gyakran igaz történetként adják elő egyes szám első személyben.
Bicskei Zoltán, aki a Magyar Művészeti Akadémia tagja, és Magyarkanizsán él, hangsúlyozta, hogy a végek történetei végletesebbek, mint az anyaországiak, de ez azt is jelentheti, hogy átláthatóbbak, kontúrosabbak. Mint mondta, úgy gondolja, hogy a délvidéki meséknek is van helyük a nap alatt.
