Buta kérdésnek hangzik, de egy filozófusokból és pszichológusokból álló csapat szerint nem az. Ugyanis a csendre épülő illúziókat ugyanúgy érzékeljük, mint a hangokkal kapcsolatos illúziókat. Ez azt jelenti, hogy az agy ugyanúgy kezeli a csendet, mint a hangokat.
Más szóval a csend nem pusztán a hang hiánya, hanem valami, amit aktívan érzékelhetünk. Tehát Simon & Garfunkelnek végig igaza volt!
A semmi hangja
Az, hogy a csend a hang érzékelhető tulajdonsága-e vagy sem, már évek óta vita tárgyát képezi. Ez a rejtély leginkább a filozófusokat szórakoztatta, de csak a közelmúltban tesztelték szigorúbban a csend érzékelését tudományos módszerrel.
A Johns Hopkins Egyetem kutatói tanulmányukhoz hallási illúziókkal demonstrálták, hogy a csend látszólag hogyan torzítja számunkra az időt.
Ahogy az optikai illúziók becsapják a szemünket, úgy a hallási illúziók is torzíthatják az időérzékelésünket. Az egyik példa erre az egy-több-az-másik illúzió, amikor egy hosszú hangjelzés hosszabbnak tűnik, mint két rövid, egymást követő hangjelzés, még akkor is, ha a két sorozat egyformán hosszú.
A kutatók úgy alakították át az egy-az-még több illúziót, hogy a hangokat felcserélték a csend pillanataival, így létrehozták az általuk egy-csend-több-az-még illúziónak nevezett illúziót.
Egy kísérlet során közel 1000 személyt vizsgáltak környezeti zajban (például egy étterem zajában). Ezt a zajt vagy egyetlen folyamatos csend vagy két különálló csend szakította meg, és a személyeket arra kérték, hogy ítéljék meg a csendsorozatok időtartamát.
Amikor az egy-csend-még-több-illúziónak tették ki őket, az eredmények ugyanazok voltak, mint a hangalapú társaiké. Az emberek úgy gondolták, hogy egy hosszú pillanatnyi csend hosszabb, mint két rövid pillanatnyi csend.
Ez arra utal, hogy az emberek a csendet ugyanúgy érzékelik, mint ahogyan a hangokat hallják.
„Általában úgy gondolunk a hallásérzékünkre, mint ami a hangokkal kapcsolatos. De a csend, bármi is legyen az, nem hang – ez a hang hiánya” – magyarázza Goh. „Meglepő módon a munkánk azt sugallja, hogy a semmi is olyasmi, amit hallani lehet.”
„Van legalább egy dolog, amit hallunk, ami nem hang, és ez a csend, ami akkor következik be, amikor a hangok eltűnnek” – mondta Ian Phillips társszerző, a Bloomberg Filozófia és Pszichológiai és Agytudományok Kiváló Professzora.
Azokat az illúziókat és hatásokat, amelyek a hangok hallási feldolgozására jellemzőnek tűntek, a csend esetében is tapasztaljuk, ami arra utal, hogy valóban halljuk a hangok hiányát is.
A csend hangja több lehet, mint költői metafora. Ez egy érzékelési valóság, egy új határvonal annak megértésében, hogyan lépünk kapcsolatba a körülöttünk lévő világgal. Miközben a napját éli, szánjon egy pillanatot arra, hogy értékelje a csend hangját.
