Lengyelországban felborzolódtak a kedélyek. Az ország polgárainak felháborodását az váltotta ki, hogy az Európai Unió elfogadta azokat a kötelezően alkalmazni kívánt irányelveket, amelyek szabályozzák az illegális migránsok ellátását. Ennek értelmében, az illegális migránsok minden uniós tagállamban jogosultak lesznek a szociális ellátásokra, a magas színvonalú ingyenes lakhatásra – ami német megközelítésben akár luxus elhelyezést is jelenthet –, és orvosi kezelésre.
Természetesen, mindezt az adott ország állampolgárai által befizetett adókból kell a befogadó államnak finanszírozni. A hivatalos közlés szerint az irányelvek kötelező alkalmazásának célja, hogy az uniós országokban egyenlő feltételeket biztosítson a migránsoknak.
Amelyik ország nem fogad be migránsokat, annak büntetést kell fizetnie.
A csavar az egész történetben, hogy mivel jelenleg Németországban a legmagasabb színvonalú a migránsok szociális ellátása – egy átlagos család 2300-2500 eurót (920 000-1 000 000 forintot) kap havonta –, Brüsszel ehhez akarja igazítani a közösség többi országába befogadott, vagy kényszerből betelepített idegenek ellátását is. Természetesen ezért a pénzért semmit nem kell csinálniuk a migránsoknak, pedig az elvárás az lenne, hogy munkát vállaljanak. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy legalább alapfokon megtanuljanak németült. A „szorgalmasabbak” be is iratkoznak egy német nyelvtanfolyamra, de nem látogatják az órákat, viszont a szociális ellátó központokban büszkén lobogtatják a regisztrációs papírt.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy Lengyelországban egy munkanélküli havonta, fél éven keresztül 370-400 eurónak (148 000-160 000 Ft) megfelelő zlotyit vehet fel.
Lengyelországban a „migránssimogatás” még a baloldalnak sem tetszik. „Nagyon aggaszt egy követelés, amely a migrációs paktumban szerepel. Azt olvastam, a migránsok az egész EU-ban ugyanazokat az ellátásokat kell, hogy kapják” – mondta Joanna Senyszyn professzor. A hosszú ideje baloldali parlamenti képviselő hangsúlyozta: minden államnak mindenekelőtt saját állampolgáraival szemben vannak kötelezettségei. „Elfogadhatatlan az az igény, hogy egy állam, amely befogadja a migránsokat, jobban bánjon velük, mint saját állampolgáraival” – mondta Senyszyn.
Mindez alaposan kiverte a biztosítékot a lengyeleknél. Már csak azért is, mert becsapták őket. Nem az EU, hanem saját kormányuk. Amikor májusban többségi szavazással elfogadták a migrációs paktumot – a jövőben mindenki, aki eljut az EU külső határáig, automatikusan menekültügyi eljárásban kell, hogy részesüljön. Valamint, a migrációs nyomás alatt álló országokból át lehet irányítani az idegeneket más uniós országba.
Donald Tusk lótott-futott, hogy valahogy Lengyelország kibújhasson a paktum végrehajtása alól. Kapott is a lengyel miniszterelnök szóbeli ígéreteket, hogy Lengyelország estében nem fogják a dolgot túl komolyan venni. A belga fővárosból hazatérve ennek alapján azt nyilatkozta, hogy migráns ügyben „marad minden a régibe, semmi nem változik”. Persze, hogy változott, de még mennyire. Mert most már Varsó sem tarthatja vissza a határon a betolakodókat.
Érthetetlen Tusk viselkedése, vagyis az, hogy elhitte az EU vezetőinek, hogy kibújhat a migrációs paktum kötelezettségei alól.
Hiszen, mint az uniós bürokrácia egykori legfelsőbb vezetője, az Európai Tanács elnöke, maga is részese volt az uniós manipulációnak, például 2015-ben, a migrációs hullám tetőfokán.
Miután Magyarország lezárta a Szerbiával való közös határát, az EU pedig ezt élesen bírálta, Tusk a háttérben azt kommunikálta a budapesti vezetéssel, hogy ne csináljanak ügyet a dologból – a nyilvánosság előtt persze nekiesett a magyar kormánynak –, mert néhány hónap múlva úgy is megváltozik az uniós trend – állította az ügyre rálátó egyik uniós tisztségviselő. Vagyis, Magyarország nyugodtan nyissa meg a déli határát. Tusk természetesen tudta, hogy a migránsok beengedése egy átfogó globális terv része, tehát az uniós trend nem fog megváltozni. Szerencsére a globális migrációs tervről Budapesten is tudtak és a déli határ zárva maradt.
Lengyelországnak most vannak problémái a határaikon, ez elsősorban a Belorussziával közös szakaszt érint. Márciusban két lengyel katona a határ és a saját testi épsége védelmében a levegőbe lőtt, hogy megfékezze a betolakodókat. A határozott fellépés nyilvánvalóan indokolt volt, mert május végén egy lengyel katonát egy migráns leszúrt. A katona meghalt.
A két ügy botrányt okozott, elsősorban azért, mert a két riasztó lövést leadó katonát a lengyel hatóságok őrizetbe vették. Normális indok nincs a katonák elzárására.
Lengyelország nyugati részén, a német-lengyel határon sem jobb a helyzet, itt más a probléma. A német hatóságok az év eleje óta több mint 3500 migráns fordítottak vissza lengyel területre. Vagyis, az EU azt követeli Varsótól, hogy nyissa meg határait és fogadja be az illegális migránsokat, és ne engedje tovább őket.
Németország az új uniós szabályozást úgy értelmezi, hogy „migráns lerakatnak” használhatja Lengyelországot és Brüsszelben ezt a sorsot szánnák Magyarországnak is.
Ráadásul kiderült, hogy a német visszatoloncolásoknak gyakran nincs Lengyelországban hivatalos nyoma, a globalista Tusk-kormány pedig próbálja a közvélemény előtt eltitkolni az ügyet. Ha ez még nem lenne elég, akkor az is nyilvánosságra került, hogy a német rendőrség olyan illegális migránsokat is kitoloncol nyugati szomszédjának a területére, akik nem is Lengyelországból érkeztek.
Érdekes, ma már senki nem beszél az uniós körökben arról, hogy Németország volt az az állam, amely 2015-ben meghívót küldött az idegeneknek, akik élnek is ezzel a lehetőséggel. Most meg a németek kidobálják őket.
Nem járunk messze az igazságtól, amikor azt mondjuk, hogy Lengyelország sorsa megpecsételődött. Nem kell sok idő ahhoz, hogy Varsó, Gdansk, Krakkó, úgy nézzen ki, mint London, Brüsszel, vagy Párizs.
Az illegális migránsáradat ugyanis teszi a dolgát.
