2024. június 20. csütörtök. 11:0
J. Károly azzal az elhatározással kelt ki az ágyból hétfőn reggel, hogy most már tényleg megpróbál egy kicsit másképpen élni. Évek óta így kezdődnek a hétfő reggelek, ám eleinte még pénteken, később szerdán, mostanában már hétfőn este ki kellett tűznie az újabb kezdési időpontot.
A „másképpen” amúgy azt jelentette, hogy jobban, de a jobb élet alatt nem az anyagi, hanem a szellemi gyarapodást értette. Céljainak eme átformálását fokozatosan végezte el. Először ő is a pénzre helyezte a hangsúlyt, mert minden pénzbe kerül, még a pénz is, ezért vannak a kamatok és a büntetések, aztán rájött, hogy az élete nem jobb lesz, hanem hangsúlytalan.
Egy időben még rendszeresen lottózott is, mert nem voltak megfelelő kapcsolatai, míg a büfés Eszter azt nem tanácsolta, hogy jobban jár, ha félreteszi a lottópénzt – úgy legalább azzal nyer, hogy nem veszít. Ezt a logikát J. Károly igen érdekesnek találta, meg is jegyezte, hogy Eszternek nemzetközi logikakurzusokat kellene hirdetnie, majd levonta a következtetést, hogy ha nem lesz több pénze, törekedjen arra, hogy az esze legyen több! – már csak a hangsúly miatt is.
A nagyapja ezzel szemben azt mondogatta, hogy az ember esze soha nem lesz több, csak a tapasztalata. Ha ez igaz, akkor a tapasztalatai mennyiségét kell növelni. Pénz nélkül azonban a tapasztalatszerzéshez szükséges élmények köre is korlátozva van. Például a pingvinek életmódjáról szóló ismeretterjesztő filmek sem helyettesítik a dél-amerikai vagy az antarktiszi utazást, a fővárosi állatkertben sem úgy viselkednek ezek a madarak – J. Károly mindenre gondolt volna a pingvinekkel kapcsolatban a madarat kivéve –, mint az eredeti környezetükben.
Az állatkertben a tigris is olyan, mint egy újonnan gyártott politikus vagy orángután, aki utánozni akarja az igazit, ám ha valami nem tetszik neki, a vörösre kopott fenekét mutogatja a látogatóknak. Rosszabb esetben a gyanútlan vendég a majomvizeletről szerez maradandó tapasztalatokat. A tigrisnél feltehetően idegbetegségről van szó, ha viszont J. Károlynak szélesebb körűek lennének az ismeretei, akár jellemhibára is gondolhatna, amit a körülményekkel, a kényszerrel vagy a kényszerképzetekkel magyarázhatna.
Miután enni adott Karcsinak, és azon elmélkedett, hogy itt él vele a teknős már vagy három éve, mégsem tudta kiismerni a lelkivilágát, mert biztosan belerejtette a páncéljába, J. Károly bekapcsolta a rádiót.
Előbb szokatlan kizökkenést érzett, mint Hamlet, amit nem tudott értelmezni, a műsorszignált hallva azonban rájött, hogy még csak vasárnap van. Magán hagyta a pizsamát, az időt nem fogja egyelőre helyre tolni, majd holnaptól fog másképpen élni.
A szerző irodalomtörténész
