Hosszú idő telt el a kormány rendkívül szerteágazó és sok vonatkozásban bőkezű családtámogatási, otthonteremtési és gyermekvállalást segítő programjainak 2010-es indulása óta. A menet közbeni számos új programelem megjelenése és a szükségszerű módosítások jelzik, hogy a kormány és a hozzá tartozó műhelyek folyamatosan figyelik az intézkedések hatását. A sokrétű családtámogatási rendszerrel a csökkenés mértékét sikerült lassítani, de igazi demográfiai trendfordulót elérni nem. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a jelenlegi eszköztár jelentősebb átalakításra szorul. Ennek jelei, szándékai lassan körvonalazódnak. Jómagam a Benda József vezette demográfiai műhely tagjaként, az ebben működő szakértőkkel – demográfusokkal, statisztikusokkal, közgazdászokkal – szoros együttműködésben a demográfiai trendforduló új kitörési pontjainak meghatározásához kívánok, illetve a többiekkel egyetértésben szeretnék néhány szempontot megfogalmazni a mostani és az ez után következő publicisztikákban.
Szerintem első lépésként meg kell vizsgálni a családtámogatási rendszerrel kapcsolatos szellemi, eszmei, kutatási hátteret. A magyarországi és az EU-s ifjúságkutatásokban a leghangsúlyosabb elem a karrierlehetőségek és a szabadidő/szórakozás témái. Ez kiegyensúlyozatlan, hiszen az ifjúságnak két jelentős feladata van: a pályaválasztás és a felkészülés a családi életre, vagyis a párválasztás. Ez utóbbinak és ezen belül különösen a gyermekvállalásnak lényegesen hangsúlyosabbnak kellene szerepelni ezekben a kutatásokban, különös tekintettel a 30 év alatti korosztályokban (sőt javasoljuk a 20-25 és a 26-30 éves korosztályokkal kapcsolatos korosztályos kutatást). A témánk szempontjából ennek van nagy jelentősége. Fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy „az uralkodó nyugatias – liberális – gondolkodás járulékos hatásában születésellenes, továbbá hogy az egyébként családbarát közgondolkodás szintjén is szükség van egy pronatalista fordulatra. „Ki kell mondani, hogy a reprodukció az ember létfeladata, amire az ifjúságot fel kell készíteni” – ez Tóth I. János megfogalmazása. A kutatásaink dinamikusak legyenek, és azokból rögvest rajzolódjon ki egy cselekvési terv – ez utóbbit hiányoljuk az eddigi kutatások publikálása után! Lássunk világosan és árnyaltan!
Néhány szempont egy szerintünk megalapozottabb és eredményesebb ifjúságkutatáshoz: a családi háttér, a szülői-nagyszülői minták szerepe; az önálló életkezdés lehetőségei, akadályai (a szülői otthon elhagyásának esélyei); a pályaorientáció mellett ugyanolyan hangsúlyos legyen a fókuszban a párválasztási orientáció is; az ifjúság célrendszerében milyen helyet foglal el a párválasztás, gyermekvállalás kérdésköre; az ifjúság mentális állapota a párválasztással, gyermekvállalással kapcsolatosan; a progresszív médianyomás és a genderideológia térnyerésének hatása; mik az ifjúság valós céljai a gyermekvállalással kapcsolatosan (itt és most, konkrétan, nem a távoli óhajok és elképzelések ködében); a fiatal férfiak és nők különbözősége a párválasztással és a gyermekvállalással kapcsolatban (külön kérdések kellenek a fiatal férfiak és nők részére); mik a párválasztás és a gyermekvállalás kitolódásának valós és mentális okai (például fel kell tenni azt a kérdést, hogy a korai önálló életszakaszban egyedül vagy kettesben lehet jobban előre haladni az életben?); az ifjúság ismeretei a házassággal és a családdal, egyáltalán a közösségek életével kapcsolatosan; itthon vagy külföldön élni kérdése (ma jelentős számban külföldön születnek a magyar gyermekek); a sor hosszan folytatható…
Az egyik legfontosabb közhangulatmérésre alkalmas mutató az úgynevezett konjunktúraindex, mely a gazdaságba vetett bizalmat mérő szám. Részei az üzleti bizalmi index, ami a vállalkozások gazdaságba vetett bizalmát, illetve a fogyasztói bizalmi index, ami a fogyasztók gazdaságba vetett bizalmát mutatják. Ezeken belül is külön területeket szoktak vizsgálni, például az inflációs várakozást vagy az építőipari vállalkozások gazdaságba vetett bizalmát. A kifejezésben szereplő konjunktúra szó jelentése gazdasági fellendülés, illetve a körülmények kedvező alakulása. Szerintünk ez egyoldalú szemlélet, nagy szükség volna a témánk szempontjából egy gyermekvállalással (sőt ezt kiterjesztve a gyermekneveléssel) kapcsolatos bizalmi index kidolgozására és bevezetésére. Ezzel lehetne mindazon tényezőket vizsgálni, amik pozitívan, illetve negatívan hatnak a gyermekvállalásra. Ez a témánk szempontjából fontosabb volna az eddig bevett konjunktúraindexeknél. Forradalmi lépés volna a bevezetése…
Joggal tehetjük fel a kérdést a demográfiai trendfordulóval kapcsolatban: miben bízhatunk? Néhány éve még bízhattunk egy viszonylag népes 40 év feletti szülőképes női korosztályban. Ez a korosztály nagyban-egészében kiesett (sajnos) a támogatotti körből (holott a születések számában és a teljes termékenységi mutató növekményében ennek a korosztálynak rendkívül jelentős szerepe volt), és mára jelentősen csökkent ennek a korosztálynak a létszáma. Erről a termékenységi ráta újbóli csökkenése is tanúskodik. A jelenlegi születésszámot ugyanakkor 300 ezer fővel kevesebb szülőképes női korosztály érte el. Ez a családtámogatási rendszer eredménye. Nem kis eredmény! Ugyanakkor sajnálatos, hogy valamennyi szülőképes női korosztály létszáma csökken. Ez azt jelenti, hogy a demográfiai trendforduló elérése a jelenlegi rendszerben lehetetlen… Hol van mégis tartalék, ha mennyiségi tartalékkal úgy tűnik, nem rendelkezünk? Az időben, ami sokféleképpen értelmezhető, a javaslataink erről szólnak!
Előbb azonban lássunk egy konkrét és értelmezhető célt! Ez az MNB által a 2019-es Versenyképességi programban javasolt évente 110 ezer gyermek születése, ekkor tartható fenn a magyarság lélekszáma. (A fenntarthatóságot az élet minden területén fontosnak tartjuk, éppen csak a népesség fenntarthatósága esetében nem beszélünk róla eleget, holott az összes többi fenntarthatósági szempontnak ez az alapja…) Ezt akkor 2030-ig évente mindössze kétezerrel több gyermek születésével javasolták elérni. Ez nem sikerült, sőt 2024-ben a gyermekszülések száma 80 ezer alá fog süllyedni (előrejelzések szerint 77 ezer alatti szintre). 2030-ig mindössze öt és fél, hat év maradt, vagyis immár évente öt, öt és fél ezerrel több gyermeknek kéne születni! A cél persze nem az, hogy ez a többletszületésszám egyszer létrejöjjön, hanem a 110 ezres éves születésszám elérése és tartóssá tétele, vagyis a termékenységi mutató folyamatosan magas szinten tartása. Lehetetlen vállalkozás ez? Talán nem, amennyiben komolyan vesszük az MNB „célzás célzása” stratégiáját! (MNB 2020), vagyis azt, hogy demográfiai trendforduló elérése sok célzott program együttműködése, szinergiája révén jöhet létre. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a magyarság demográfiai helyzetére ma több negatív elem hat, mint pozitív (járvány, klímaváltozás, háború, infláció, romló gazdasági helyzet stb.). A célunk egy pozitív szinergia elérése a negatív trend megfordítása érdekében.
Az eddigi családtámogatási rendszert át kell tekinteni abból a szempontból, hogy mennyiben és hogyan hatottak a gyermekszületésre, vagy ahogyan Tóth I. János megfogalmazta: „az egész reprodukciós rezsim pronatalista irányba történő átalakítására”. A rendszert át kell strukturálni, azokat kell megtartani belőle, ami a stabilitást biztosítja a gyermekvállalás terén. Olyan forrásokat kellene átcsoportosítani, amivel az előbb említett „célzás célzása” megvalósítható. Ugyanakkor számba kell venni azokat a lépéseket, amelyek alacsony költségűek. A mai gazdasági helyzetben ennek a megközelítésnek van leginkább létjogosultsága.
A témát kibontó következő véleménycikkekben konkrét javaslatokat fogunk tenni a demográfiai trendforduló elérése érdekében.
A szerző építész, volt országgyűlési képviselő
