Kutatások kimutatták, hogy a szoros baráti kapcsolatok javítják a mentális egészséget. Az emberek, akiknek szoros baráti kapcsolataik vannak, kevéssé hajlamosak a depresszióra és a szorongásra. A baráti kapcsolatok fenntartása során a pozitív érzelmek megtalálása és a negatív gondolatok elkerülése előtérbe kerülnek. A baráti kapcsolatok javítják az életminőséget. A közös tevékenységek, élmények hozzájárulnak az élet teljességének érzéséhez. A barátokkal töltött idő növeli az elégedettséget és boldogságot az életünkben.
Isaac Newton, a híres fizikus és matematikus élete példaértékű a baráti kapcsolatok jelentőségének vizsgálatában. Newton élete során inkább a tudományra és a munkájára koncentrált, mintsem a szociális kapcsolatokra. Newton nem a szoros baráti kapcsolatairól volt híres. Inkább visszahúzódó, magányos személyiség volt, aki életét a tudománynak szentelte. Bár voltak munkakapcsolatai és néhány barátja, ezek a kapcsolatok gyakran konfliktusosak voltak.
Newton 1642-ban született, már fiatalon kitűnt különleges tehetségével és szorgalmával. de rendkívül magányos gyermekkort élt. Apja még születése előtt meghalt, édesanyja pedig újraházasodott, így Newton gyakran érezte magát árvának. A Cambridge-i Egyetemen töltött évei alatt is rendkívül magányos volt, amely részben a társadalmi normák iránti érdektelenséggel, részben pedig az önálló kutatásaival magyarázható. Kevés ismerőse volt, és ezek a kapcsolatok is gyakran konfliktusokkal terheltek voltak.
Talán meglepő, de Newtonról sokan azt állították, hogy egy modortalan fickó volt. Soha nem volt felesége, barátnője (bár állítólag volt menyasszonya, de nincs rá konkrét bizonyíték), és társasági élete sem létezett. Ellenségei viszont annál inkább akadtak.
Egész életében csak egyetlen barátja volt. Egyetemi évei alatt találkozott egy John Wickins nevű fiúval. Mindketten megunták korábbi lakótársaikat, így úgy döntöttek, hogy kollégiumi szobatársak lesznek. Wickins az évek során elviselte Newton furcsaságait, gondoskodott róla, hogy rendesen egyen, öltözködjön.
Ez a barátság azonban nem tartott örökké. Valószínű, hogy Newton és Wickins között komoly konfliktus alakulhatott ki. Newton hideg, érzéketlen és durva volt, nem igazán értékelte az embereket, hacsak nem volt rájuk szüksége. Wickins távozása után Newtont soha többé nem említette, ami különös, hiszen a legtöbb ember büszkén meséli, hogy egy híres személlyel volt kapcsolata. Wickins nem beszélt Newtonról még a saját fiának sem, ami szintén furcsa.
Newton számára Wickins távozása után hamar kiderült, mennyire függött barátja önzetlen segítségétől a laboratóriumi munkák során. De nem sokáig búslakodott, új asszisztenst keresett. Ezzel véget ért Isaac Newton egyetlen igazi barátsága.
Vannak emberek, akik nem alkalmasak a barátságra. Egyszerűen nem képesek elviselni másokat, és mások sem bírják őket.
Newton kapcsolata a tudományos közösséggel is ambivalens volt. Bár elismerték és tisztelték, sokszor konfliktusba keveredett más tudósokkal, ami tovább erősítette bizalmatlan személyiségét. Robert Hooke, a kor másik kiemelkedő tudósa és Newton viszonya különösen érdekes. Bár kollégák voltak, kapcsolatuk inkább rivalizálásra épült. Hooke kétségbe vonta Newton néhány felfedezését, ami mély ellenségeskedést váltott belőlük. Hooke és Newton viszonya rávilágít arra, hogy Newton mennyire érzékeny volt mások kritikájára, és mennyire nehezen tudta kezelni a személyes kapcsolatait.
Az egyik kivétel Newton életében Edmund Halley, a híres csillagász volt. Halley nemcsak Newton közeli ismerőse volt, hanem támogatója és munkatársa is. Halley biztatta Newtont, hogy publikálja a legnagyobb művét, a Természetfilozófia matematikai alapelvei-t, és anyagilag is támogatta annak kiadását. Kapcsolatuk egyik ritka példája volt annak, hogy Newton kivételes esetben képes volt tartós és gyümölcsöző barátságot is kialakítani.
Isaac Newton élete nem volt könnyű vagy szórakoztató. Tele volt nehézségekkel, tragédiákkal és veszteségekkel, kevés örömmel. Mégis világhírűvé vált. A vita örök marad arról, hogy érdemes-e a pillanatnyi örömöt keresni vagy a hosszú távú hatást szem előtt tartani. Azonban mindenki maga dönti el, milyen életet akar élni.
Az embernek magának kell eldöntenie, hogy milyen életet választ: a zsenialitásba oltott magányt vagy a közösségi életet?
Newton egyedül dolgozott, ami lehetővé tette számára, hogy teljes mértékben a tudományos életre koncentráljon. Azonban a barátságok hiánya hosszú távon negatív hatással voltak rá. Élete végén gyakran panaszkodott a magányra és a társadalmi kapcsolatok hiányára. Depresszióval és érzelmi instabilitással küzdött. Az emberi kapcsolatok fontossága vitathatatlan, de az egyensúly megtalálása kulcsfontosságú. Newton élete arra tanít minket, hogy a teljes odaadás a munka iránt bár hatalmas eredményeket hozhat, de az emberi kapcsolatok hiányát nem pótolhatja.
A mai világban is sokan küzdenek az egyensúly megtalálásával a munka és a baráti kapcsolatok között. Az egyensúlyhiány gyakran vezet kiégéshez, stresszhez és mentális egészségügyi problémákhoz. Fontos, hogy szánjunk időt a barátokra és a társasági életre.
