Jeff Nichols, aki nem csak rendezte a filmet, hanem a forgatókönyvét is írta, Danny Lyon The Bikeriders című 1967-ben megjelent fotóalbumát és a benne szereplő interjúkat dolgozta fel, amelyeket a tagokkal készített a szerző, aki három évig maga is a motoros klub tagja volt.
Annak ellenére, hogy tényanyagot használtak fel az alkotók, játékfilmet látunk, csak a film stílusa emlékeztet portréfilmre. Többnyire előnyösen szokott elsülni, ha a játékfilmesek a sajtóból ismert formákhoz nyúlnak, ettől valahogy frissebbnek, pörgősebbnek és közvetlenebbnek tűnik a mű, és ez most is így van.
Danny Lyont Mike Faist alakítja a filmben. Ül a mikrofonjával valami sámlin, és többnyire Cathy ( Jodi Comer) hosszú monológjait veszi fel, aki főleg Bennyről (Austin Butler), a férjéről és a banda többi tagjáról beszél.
Máskor meg szokatlan közelségben zajlik a szemünk előtt a motorosok élete. Füstös kocsmákban álldogállnak, isznak, cigiznek, piszkosak, szőrösek, és a néző próbál visszaemlékezni, mi lehetett a jó abban, amikor még mindenhol lehetett cigizni, és sokkal többet ittak az emberek, mint manapság.
A motorosok számára az volt ebben a jó, amit inkább a szavak mondanak el, mint a képek. Sok fiúnak nem volt hova mennie, és a klub lett a családjuk. Vagy otthon nem lehettek szabadok, de a motorosokkal igen. A klub vezetője, Johnny (Tom Hardy) azután kezdte szervezni a motorosokat, hogy látta A vad című filmet (1953) Marlon Brandóval a főszerepben.
Bennyről eleinte csak azt tudjuk, hogy nagyon vadul száguldozik, és mindig valami zűr van körülötte. Cathy szerint legalábbis, akit mindez nem akadályozott meg abban, hogy ötheti ismeretség után egybekeljen a marcona külsejű, ám bocitekintetű motorossal.
Cathy még a jobb években is, amelyeket később a motoros bandák aranykoraként emlegetett, rettenetesen féltette Bennyt, aki egyáltalán nem volt konfliktuskerülő típus. Cathy szavai alapján a néző szinte biztos lehet abban, hogy Benny nemigen fogja élve megúszni a motorozást.
Aztán egyszer csak látunk egy Benny-féle balhézást. Benny teljes erőből lefejeli vagy három motoros társát, akik egy parkszerű helyen éppen vitatkoznak. Amikor a klubvezető rákérdez, mi volt ez, azt válaszolja, látta, hogy rögtön egymásnak esnek, és így tudta kioltani a készülő nagy verekedést.
Johnny egyáltalán nem bajkeverőnek látja Bennyt, hanem lehetséges utódjának a klub élén. Az igaz, hogy nem a klub fénykorában akarja átadni a vezetői pozíciót, hanem amikor akkora bajok alakulnak ki, amiket már ő sem tud kezelni. A klub egyre népszerűbb lesz ugyanis a hatvanas évek folyamán, egyre több tagozata jön létre, és egyre átláthatatlanabb.
Vietnámból hazaérkező leszerelt katonák is csatlakoznak a filmben Vandálok Motoros Club néven szereplő szervezethez, de nekik már nem elég az alkohol és a cigaretta, hanem drogokat használnak, nem állnak meg egy-két pofonnál és némi rombolásnál, hanem gyilkolnak, droggal kereskednek, prostítúcióval is foglalkoznak.
Az emberek sok évig elédegélhetnek valamilyen számukra vállalható közegben anélkül, hogy igazi válaszuk lenne arra, valójában mit keresnek ott. Amikor változások jönnek, és döntések elé kerülnek, akkor viszont kiderül az igazság arról, mi számít nekik valójában. A filmben Bennynek is döntenie kell, ahogyan Johnny sem futhat el a vezetői felelőssége elől, pedig megpróbálkozik vele.
A beatzene, a rockzene lázadása, az önpusztító életmód, ami ezekhez a szubkultúrákhoz hozzátartozott a kezdetektől, felvetette a kérdést, hogy mi lesz a fiatalon lázadókkal? Muszáj meghalniuk néhány év tombolás után? Vagy muszáj élethossziglan lázadniuk? Netán valami mást is választhatnak úgy, hogy az ne önfeladás legyen? Mi kell ahhoz, hogy egy sebezhető karakter túlélje a az önveszélyes üzemmódot?
A filmben nem csak Johnnynak vannak nagy tervei Bennyvel, hanem Cathynek is. A feleség azt akarja, hogy Benny hagyjon fel a motorozással, és legyen csak az övé, a közös életüké. A filmbeli történet fontos tétje az, hogy kié lesz végül Benny. És ha a döntését szabadulásnak, gyógyulásnak, felébredésnek tekintjük, akkor milyen életáldozat kell ehhez és kitől.
Az alkotók fontos törekvése volt, hogy műszaki szempontból is hiteles legyen az 1935-ben alapított motoros klub hatvanas évekbeli portréja, így igazi régi Harley-Davidsonokat használtak a filmben. De ezek a motorok teljesen másképp működnek, mint a maiak. Például Austin Butler hiába volt gyakorlott motoros, újra kellett tanulnia a motorozást. Budapesten a Dűne. Második rész forgatásának szüneteiben gyakorolt a muzeális járgányon, hogy hitelesen és biztonságosan tudjon gurulni a filmben.
Nagy lelemény, hogy a motorosok történetét az egyik motoros felesége meséli el, mert férfiakból biztos nem lehetne kihúzni olyasmiket, amiket ő lazán elmondott. Jodi Comer nagyon laza, fesztelen, mégis nagyon intenzív, nagyon szexis, de egyben ugrani kész anyatigris is Cathy szerepében.
Az ő szerelmes monológjaival teremtődik meg egy kiegyensúlyozott viszony a nézők és a jungi árnyékszemélyiségből előmotorozó, gyakran sérült, balhés emberek közt.
Tom Hardy nagyon erős és jó ellenfél Cathy számára, nagyon jó klubvezető, ugyanazt a nevet viseli, mint kedvenc filmjében a motoros bandavezér, de teljesen más, szangvinikusabb karakter a Marlon Brando által megformált alaknál. A Motorosok Johnny-jának azzal kell szembenéznie, hogy meddig tart a felelőssége az embereiért, ha a szívére hallgat, miután kiderült, az esze most biztosan nem segíthet.
Objektum doboz
Austin Butlerben zavarba ejtően fonódik össze a az eltökéltség, a komolyság, a következetesség és a sebezhető szépség. Egészen másképpen vonzó, másképp titokzatos, másképp hallgatag és szexis, mint azt a vásznon a férfihősöktől megszoktuk.
Motorosok – The Bikeriders – 2023
Amerikai filmdráma – 116 perc
Rendezte: Jeff Nichols
9/10
