Sütő-Nagy Zsolt
2024. június 24. hétfő. 11:18
Sokan – a magyar sikerek jól ismert ellendrukkerei – nyilván az érdemeken felüli hihetetlen szerencsét emlegetik az éjszakába nyúló összecsapás nyomán, pedig a szerencse csupán azért kellett, mert az az utolsó pillanatig a skótokat kegyelte. Csak két meghatározó pillanatot emelek ki, bár volt több is. A mérkőzés vége előtt, amikor a skót kapus letarolta Varga Barnabást, akkor ugyan kisebb gondunk is nagyobb volt – mindenki a magyar csatárért aggódott –, de lényegében egy vitathatatlan büntető maradt el. Már csak az idősebbek emlékezhetnek arra a horror jelenetre, amikor az 1982-es világbajnokságon a német Toni Schumacher takarította el az útból a francia Battistont, akiért ugyanúgy aggódni kellett, mint ezúttal Barniért, és bár végül egyik esetben sem történt tragédia, mindkét helyzet egyértelmű volt. A kapus kizárólag a labdára összpontosítva letarolta az ellenfelét. Lehet magyarázni, hogy vétlen, küzdelmes játékszituáció, ám Barni arccsontjai bizonyítják, hogy kíméletlen ütközés történt, amit látniuk kellett a VAR-szobában. Most nem térek ki arra, hogy az utóbbi években mennyi mindent nem láttak, nem akartak látni az illető urak a magyar válogatott kárára – mint a Nemzetek Ligája négyesdöntőbe jutását meghatározó két évvel ezelőtti magyar–olaszon történt Ádám Martin kétkezes felöklelése során, vagy a mostani Európa-bajnokság megelőző magyar–német meccsén Orbán Willi fellökésekor –, de tagadhatatlan, hogy a rendszer messze nem tökéletes, olykor az az érzésem, hogy csak a szubjektivitás alátámasztását szolgálja, és legfeljebb a leshelyzetek megítélését segíti elő.
Azokban a drámai percekben persze nem az elmaradt büntetőn keseregtünk, hanem annak örültünk, hogy Varga Barnabással a rémisztő képsorok ellenére sem történt végzetes baj, ám néhány perccel később Csoboth Kevin kapufájánál már inkább emlegettük a balsorsot, ami még akkor sem téphet örökké, ha olykor úgy érezzük, hogy számunkra kőbe vésetett.
Csakhogy nem a balszerencse a kőbe vésetett, hanem a bátorság, a meg nem alkuvás, a merészség jutalma az. Mert éppen az koronáztatott meg, amikor okosan, nem az egyébként robosztus csatárunk, Ádám Martin lopakodott előre az utolsó percben az ellenfél szögleténél, hanem a századik percben is villámgyors Sallai. Ádám maradt a kapunk előtt, hogy tiszteletet parancsoló testével óvjon, s ami be is következett, hiszen éppen az ő belépője lett a fordulópont, hogy aztán az edzések alól felmentést kapó, kisebb sérüléssel is száz percig pályán maradó, formán kívülinek nevezett Szoboszlai megiramodhasson, és Sallai okos visszapasszát követően a csapat környékére sem javasolt Csoboth belője a megváltó gólt.
Szerencse? Az, mert az utolsó pillanatig kitartóknak; az elmaradt, kipattant helyzeteken nem kesergőknek jár a kárpótlás, hiszen a sport éppen azokat segíti, akik mernek nagyot álmodni. A többieknek, a Savanyú Jóskáknak, akik az elmúlt napokban kiélhették frusztrációikat, maradjon a keserű pirula, hogy már megint csöndre intettek, és ezen az sem változtat, ha a legvégén az álmok nem teljesen válnak valóra, a körbeverések okán a továbbjutás nem következik be. Ők, akik ott voltak a csapat környékén, mindent megtettek érte; mi pedig azzal tehetünk sokat, ha hiszünk bennük, mert sokadjára bizonyítják, érdemes.
