VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házassága kezdetben politikai és dinasztikus szempontból is ígéretesnek tűnt. Azonban a házasságukból született egyetlen túlélő gyermek, Mária, nem volt elegendő a királyi vérvonal biztosítására. Henrik elkeseredetten vágyott egy fiú örökösre, hogy stabilizálja a Tudor-dinasztiát. Ekkor lépett színre Boleyn Anna, akibe Henrik szenvedélyesen beleszeretett, és akiben meglátta a reményt, hogy fia születhessen. Ám ekkor komoly akadályba ütközött, ugyanis a pápától kellett kérnie, hogy bontsa fel a katolikus egyház által szentesített Aragóniai Katalinnal kötött házasságát.
A pápai érvénytelenítési kérelem visszautasítása után Henrik radikális lépésre szánta el magát. 1534-ben az Act of Supremacy (Felsőbbségi Törvény) révén megalapította az anglikán egyházat, amely élére saját magát állította. Ezzel megszakította a kapcsolatot a katolikus egyházzal, és biztosította az állami ellenőrzést a vallási ügyek felett.
A katolikus egyház feje, VII. Kelemen pápa, több lépést is tett, hogy megbüntesse Henriket és Angliát, ezzel is megpróbálva visszaállítani a katolikus egyház tekintélyét. Az egyik legdrámaibb lépése, Henrik kiközösítése volt. A kiközösítés egy súlyos büntetés volt, ami azt jelzi, hogy Henriket és követőit kizárták a katolikus egyház szentségeiből, és lényegében spirituális száműzetésbe helyezték őket. Ez a lépés a pápai hatalom megőrzésének szándékát tükrözte, és egyben demonstrálta a pápa azon képességét, hogy megbüntesse azokat, akik szembeszállnak az egyházzal.
A kiközösítés mellett a pápa politikai nyomást is próbált gyakorolni Angliára. A pápai hatalom és a katolikus egyház befolyása révén VII. Kelemen szövetségeket keresett más európai hatalmakkal, különösen a katolikus Spanyolországgal és a Német-római Birodalommal, hogy közösen lépjenek fel Anglia ellen. Aragóniai Katalin, VIII. Henrik első felesége, V. Károly német-római császár és spanyol király nagynénje volt, így a pápa számíthatott Károly támogatására.
A pápa és a katolikus egyház igyekezett bátorítani az angliai katolikusokat, hogy ellenállást szervezzenek az új vallási renddel szemben. Számos angol nemes és egyházi személy továbbra is hű maradt a katolikus hithez, és titokban vagy nyíltan ellenállt az anglikán egyház reformjainak. Ezek az ellenálló csoportok gyakran összejátszottak a pápával és más katolikus hatalmakkal, hogy megdöntsék Henrik uralmát vagy legalábbis aláássák annak legitimitását.
VII. Kelemen és utódja, III. Pál pápa is több pápai bullát és rendeletet adott ki, amiért elítélték Henrik lépéseit és felszólították az angliai katolikusokat, hogy ne ismerjék el az anglikán egyházat. III. Pál pápa 1538-ban újabb bullát adott ki, amely megerősítette Henrik kiközösítését és további szankciókat helyezett kilátásba Anglia ellen. Ezek a dokumentumok a pápai tekintély megőrzését szolgálták, és kísérletet tettek arra, hogy visszatérítsék Angliát a katolikus hithez.
Az új egyház megalapítása nem csupán vallási reformot, hanem jelentős politikai és gazdasági változásokat hozott. Henrik elkobozta az egyházi földeket és vagyonokat, amelyek hatalmas anyagi forrást biztosítottak a koronának, és megerősítették a királyi hatalmat. Ez a gazdagság lehetővé tette számára a Királyi Haditengerészet felépítését, amely Angliát jelentős tengeri hatalommá tette.
Az egyházi reformok során bevezetett változások, például az angol nyelvű Biblia használata, tovább mélyítették az angol társadalom és kultúra átalakulását. Az anglikán egyház létrehozása azonnal átalakította Anglia vallási és politikai életét. A pápai hatalom elutasításával a király a vallási ügyekben is abszolút hatalmat szerzett, megszüntetve ezzel a pápaság befolyását az országban. Ez lehetővé tette, hogy Henrik és utódai szabadabban irányíthatták az országot a vallási és világi ügyekben egyaránt.
Az anglikán egyház megalapítása és az ezzel járó belső reformok szabályozások megszilárdították a belső politikai és katonai helyzetet. A stabil belpolitikai helyzet alapot adott arra, hogy Anglia külső expanziókba kezdjen, és növelje befolyását a világban. A stabilitás, amelyet az anglikán egyház biztosított, lehetővé tette a Tudor-dinasztia számára, hogy hosszú távú terveket készítsen és hajtson végre, amely már a gyarmati terjeszkedést is elősegítette.
Henrik döntése inspirálta és bátorította más európai országokat is a vallási reformok végrehajtására. A reformáció hullámai elérték Németországot, Skandináviát és számos más régiót, ahol a protestantizmus különböző formái terjedtek el. Ez a vallási átalakulás feszültségeket gerjesztett a katolikus és protestáns hatalmak között, amelyek gyakran véres háborúkban csúcsosodtak ki, mint például a harmincéves háború.
Az anglikán egyház létrejötte hosszú távon kihatott Anglia nemzeti identitásának és függetlenségének megszilárdulásához. A vallási függetlenség növelte az ország nemzeti büszkeségét, és egy egységesebb nemzeti identitás kialakulásához vezetett. Ez a függetlenség és büszkeség később is fontos szerepet játszott Anglia történetében, különösen, amikor Anglia globális hatalommá vált.
Az ország vallási és politikai életének átalakulása megalapozta a Brit Birodalom későbbi felemelkedését, és hatással volt az angol társadalom fejlődésére is. Európa politikai irányzatának átrendeződése a reformáció hatására pedig a mai napig érezhető vallási és kulturális sokszínűséget szerzett. Bár az ipari forradalom több mint két évszázaddal később következett be, a vallási és politikai reformok által biztosított stabil alapok lehetővé tették, hogy Anglia az ipari fejlődés élvonalába kerüljön. A gazdasági növekedés, a nemzetközi kereskedelem és a gyarmati expanzió mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ipari forradalom időszakában Anglia vezető szerepet tölthetett be a világ legerősebb hatalmai között.