Egyedi vadászati technikát alkalmaz egy ovális alakú, mindössze 40 mikrométer nagyságú egysejtű, a Lacrymaria olor. Teste végén egy kis nyakszerű kiemelkedéssel rendelkezik, amelyet a zsákmány észlelésekor néhány másodperc alatt saját testhosszának mintegy 30-szorosára képes kinyújtani.
Prédáját így akár nagyobb távolságból is meg tudja ragadni, ilyenkor pedig az élőlény meglepő módon a Loch Ness-i szörny miniatűr verziójára emlékeztet.
Mindeddig rejtélynek számított, hogyan képes erre a mutatványra a Lacrymaria olor. A Stanford Egyetem két kutatója, Eliott Flaum és Manu Prakash azonban most megoldotta a rejtélyt. Az egysejtűnek a sejtmembránja és belső szerkezete origamiszerű, így könnyen széthúzható és összehajtható.
A Lacrymaria olor élete során mintegy 20 ezer alkalommal nyújtja ki a nyakát, anélkül, hogy bármilyen kára származna belőle, a nyakszerű nyúlvány membránjait ugyanis több rétegre hajtogatja. A membránhajtások vonalai bonyolult geometriájúak, amely lehetővé teszi a hengeres forma létrejöttét. A membrán alatt spirálisan tekeredő csövek hálózata rejtőzik, amelyek a membránnal együtt hajolnak, és segítenek az összehajtogatásban, valamint a kibontásban.
Az azonban továbbra is megoldatlan rejtély, hogy a kiálló nyak a víz taszító ereje ellenére nem készteti elsodrásra a zsákmányt, amikor mikrométeres méretű objektumok mozognak egymás felé a vízben. Hogy a kutatók magyarázatot találjanak erre a jelenségre, tovább folytatják a kutatásokat.
