Van valami finoman krémes az éjszakai égbolton végigvonuló csillagsávban. Talán ezért van az, hogy oly sok csokoládészeletet neveztek el égi objektumokról (gondolhatuk itt a Marsra, a Galaxisra), bár annak a történetnek, hogy spirális otthonunk hogyan kapta a nevét, valójában semmi köze az édességhez – írja az IFLScience.
A mitológia szerint Héra, aki Zeusznak, az ókori görög panteon nagyfőnökének felesége (és húga) éppen Zeusz félhalandó fiát, Héraklészt szoptatta, amikor hirtelen visszahúzta a mellbimbóját, teje szétfröccsent, és látványos fehér csíkot hagyott az éjszakai égbolton. A görögök ezen a történeten felbuzdulva találták ki a galaxis kifejezést, amelynek gyökere a gala szóból ered, ami tejet jelent.
A későbbiekben a rómaiak a „Via Galactica” szóval alakították át, ami tejútnak fordítható.
Természetesen nem minden kultúra vallja ugyanazt a mitológiát, és galaxisunknak sokféle neve volt azóta, hogy az emberek először kezdtek felfelé nézni az éjszakában. Az ókori egyiptomiak például a Tejút egy Nut nevű istennőnek képzelték el, aki megvédte a Földet.
A lakota népek a Tejútra a Wanáǧi Thacháku nevet használják, ami a Szellemek útját jelenti, míg egyes balti kultúrák a „Madarak útja” kifejezést használják, utalva arra, hogy a galaxis észak-déli irányultsága az év bizonyos időszakaiban a vándormadarak útvonalát tükrözi.
A Quechua nyelvben a galaxist egy Mayu nevű szent folyóként képzelik el, míg a kínai elnevezést „Ezüst folyó”-nak fordítják
