Miért? Mert a Science Advances című szaklapban megjelent cikk mögött álló szakértők szerint a húsvét-szigeti kihalás valójában sosem történt meg. És főleg nem olyan körülmények között, mint amilyeneket feltételeztek. Mielőtt azonban rátérnénk a rejtély magyarázatára, érdemes felidézni néhány kulcsfontosságú információt a helyszínről.
A Húsvét-sziget a Csendes-óceánban található, és ma már Chile területéhez tartozik. Rapa Nui néven is ismert, és elsősorban az óriási kőszobrok, a moai-ok jelenlétéről híres. Vitatott, hogy mikor történt a gyarmatosítás, elvégre vannak hipotézisek az első lakosok megjelenéséről már a Kr. u. 4. században. Mások több évszázaddal későbbi érkezésükre utalnak.
A legizgalmasabb információk a sziget állítólagos hirtelen elhagyásáról szólnak. Az egyik ilyen típusú forrás szerint, amikor az európaiak a 18. század elején megérkeztek Rapa Nuiba, körülbelül 3000 fős lakossággal találkoztak. Ez meglehetősen meglepő volt, tekintve az ott lévő szobrok számát, amelyek száma mintegy ezer kőfej körül mozgott. Hamarosan azt állították, hogy a szigetet egykor sokkal többen lakták, de a lakosság száma nagyon gyorsan csökkent.
Az új tanulmány szerzői szerint a Húsvét-szigetet sosem lakta olyan nagy népesség, mint ahogyan azt eddig feltételezték
A sziklakertek kutatásának kulcsa volt annak megértéséhez, hogy mi is történt valójában. Az ilyeneket a terméshozamok növelése érdekében hozták létre, mielőtt az európaiak megérkeztek a Húsvét-szigetre. A helyiek a sziklák váltakozó rétegeit használták a nedvességveszteség csökkentésére és a talaj tápanyagtartalmának növelésére.
Míg azonban az eredeti megközelítés, amelyet ezeknek a képződményeknek a megszámlálásához alkalmaztak, akár 17 ezer fős hatalmas népességre utalt, mostanra egy kissé eltérő módszertant fogadtak el. A tanulmány szerzői elvetették a „kerteket”, amelyek valószínűleg természetes folyamatok révén, emberi beavatkozás nélkül alakultak ki. Ezzel arra a következtetésre jutottak, hogy a szigeten termesztett növények soha nem biztosítottak élelmet egy kétezer főnél nagyobb csoport számára. Ha ehhez hozzávesszük az egyéb táplálékforrásokat, például a halászatot, akkor világossá válik, hogy a népesség nem lehetett sokkal nagyobb, mint amennyivel az európai érkezők találkoztak.
A szerzők szerint az ottani közösség a csúcspontján legfeljebb négyezer főt számlált. Ez viszont ellentmond azoknak a történeteknek, amelyek szerint a Húsvét-sziget gyors demográfiai válságot élt át. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az ottani elszigetelt lakosság az évszázadok során meglehetősen stabil életet élt.
