2024. június 26. szerda. 11:49
Frissítve: 2024. június 26. 11:58
Hát ez is eljött. Magyar Péter megmondta a tutit a teljes magyar sajtóról. „Mára egyértelművé vált, hogy a média jelentős része is az orbáni hatalomgyár része. A rogáni propaganda szerepe eddig is nyilvánvaló volt. Sok pénzzel és a legképtelenebb hazugságok ismétlésével elhitetni a fehérről, hogy fekete” – írta az unásig ismételt szöveget legújabb Facebook-posztjában a TISZA Párt alelnöke, aki az általa a kampányban hangoztatottal ellentétben, alibiként egy közösségi médiában közrebocsátott szavazást használva – amelyben gondosan csak az egyik választási opció mellett sorakoztatott fel érveket – nemrég felvette Európai Parlamenti mandátumát. Aztán azzal folytatta, hogy: „Az utóbbi hetekben viszont az is világossá vált, hogy az úgynevezett független sajtó jelentős része is a hatalomgyár és a status quo fenntartásában érdekelt. (…) Ma már egymást idézi, egymásra hivatkozik a rogáni és a gyurcsányi média, és beállt a sorba sok, magát függetlenként pozícionáló sajtótermék is.” Bumm! Ez az igazi új nóvum (sic!), a kommunikációs atombomba: a magyar média en bloc Orbán Viktort akarja hatalomban tartani. Ennek felfedezéséhez kellett aztán igazi talentum, és persze nem kevésbé kurázsi a kimondásához. Hirtelen érthetővé vált a négy kétharmad, tizennégy év összes ellenzéki tévútja és fogalmatlansága. Megvilágosultunk, na!
Nem volt ez a közlés előzmények nélküli, készülődött már az időben, csak az volt a kérdés, mikor bukik ki Magyar Péterből. Több momentum mutatta, nem szereti, ha kényelmetlen kérdéseket tesznek fel neki. Ilyenkor az illető újságíró gyorsan megkapta a propagandista minősítést, és előkerült „gazdaként” emlegetve médiumának tulajdonosa, vélt vagy valós finanszírozója. Követelt megszólalási lehetőséget, fenyegetett a követői bojkottjával, majd jött a kivonulás a stúdióból, ahol azzal kellett szembesülnie, amit mond és a valóság nem fedik egymást.
Beszélhetnénk itt arról, hogy a gyorsan jött népszerűség, a váratlanul nagy választási siker, sok elégedetlen választó rátestált bizalma olyan helyzetet teremtett, amelyhez akklimatizálódnia kell, mint hegymászásnál a ritkuló levegőhöz. Igaz, „lépésről lépésre, tégláról téglára” ahhoz is hozzá lehet szokni, azt is meg lehet tanulni. Már ha van rá szándék és van hozzá alázat.
Úgy tűnik, Magyar Péterből pont ez hiányzik. Mintha a politikából csak a hatalmat, a támogató rajongókat, a csillogást és a pénzt látná, minden más idegesítő körülményként tételeződne. Mintha senki nem mondta volna el neki, egy ország, egy társadalom sokféle emberből áll, akik különféle dolgokban hisznek, különböző irányokat tartanak üdvösnek, s aki politikára adja a fejét, annak az egésszel van dolga, hiszen elméletileg egy országot akar vezetni, nem egy Facebook-csoportot. Ez egy erőtér, ahol az ellenérdekelt felek csúnyákat mondanak egymásról, aki belép ebbe, az bizony nem csak ad, kénytelen elviselni is ütéseket. A figyelem előterében él, s ha hibázik, azt nyilván felhasználják, annak ára van. Lehet okolni ezért a sajtót, csak értelmetlen.
Sokan indulnak felfelé a hegyre, sokan is maradnak ott. Elfogy a levegő, betemeti őket a hó.
A szerző vezető szerkesztő
