E jogi szöveg egyik legkiemelkedőbb jellemzője az „szemet szemért” elv alkalmazása, amely az igazságszolgáltatás szigorúságát és egyértelműségét tükrözi. Ez a fajta megtorló igazságszolgáltatás, bár sokszor kegyetlennek tűnik a mai szemmel, világos kereteket biztosított a jogsértések kezelésére és megelőzésére, ami hozzájárult a társadalmi stabilitáshoz és rendhez.
Ez az elv az igazságszolgáltatás megtorló jellegét tükrözi, és célja az volt, hogy biztosítsa a bűncselekmények arányos megbüntetését. Az alábbi példák jól illusztrálják, hogyan alkalmazta Hammurapi ezt az elvet különböző jogi esetekben.
Egyik legismertebb példa az emberi testi épségre vonatkozik: „Ha egy ember másik ember szemét kivájja, vájják ki az ő szemét is” (196. §). Ez a szabály egyértelműen mutatja, hogy a büntetés pontosan megegyezik az elkövetett bűncselekménnyel, azaz a tettes ugyanazt a sérelmet szenvedi el, amit ő okozott.
Hasonlóképpen, „Ha egy ember egy másik ember fogát kiveri, üssék ki az ő fogát is” (200. §). Ez az elv az igazságosság és a retorzió szimmetriáját biztosítja, minimalizálva a túlzott vagy aránytalan büntetések alkalmazását, és megakadályozva az önbíráskodást.
Egy másik eset a rabszolgákkal szembeni bánásmódot szabályozza: „Ha egy ember egy másik ember rabszolgájának a szemét kivájja, fizesse a rabszolga értékének felét” (199. §). Ez azt mutatja, hogy bár az „szemet szemért” elv általánosan alkalmazható volt, a társadalmi státusz különbségei némi eltérést eredményeztek a büntetések mértékében.
Továbbá, „Ha egy építőmester házat épít valakinek, és az összedől, megölve a tulajdonost, akkor az építőmestert meg kell ölni” (229. §). Ez a szabály azt a felelősséget hangsúlyozza, amelyet az emberek a munkájuk minőségéért viselnek, és az elv alkalmazása itt is a bűn és büntetés közötti közvetlen kapcsolatot tükrözi.
Azt már látjuk, hogy Hammurapi törvényeiben nem teketóriázott. Nos, maga a törvénykönyv nem éppen az egyenlőség szobrát formálta meg. De akadtak benne meglepően haladó részek is, különösen a nők javára. Például, lehetett saját tulajdonuk, és bizonyos esetekben ők is kezdeményezhették a válást – tehát nem csupán ingóságként kezelte őket a társadalom. Nem mondhatnánk, hogy egy feminista utópia volt, de mindenképpen előrelépés a korábbiakhoz képest. Az ókori Közel-Kelet több birodalmában is használták mintául hasonló törvénygyűjtemények létrehozásához. Az asszír, a perzsa, valamint a későbbi görög és római jogrendszerekben is fellelhetők olyan elemek, amelyek Hammurapi törvényeiből merítettek ihletet. Ezek a rendszerek ugyan különböző módon alkalmazták a törvényeket, de az alapelvek és az igazságosságra törekvés közös maradt.
Hammurapi kódexének hatása messze túlnyúlt Babilon határain, egy olyan alapvető jelentőségű mű, amely számos későbbi jogrendszer kialakulását és fejlődését befolyásolta. A következő példák világosan mutatják, hogyan hatottak ezek a jogi elvek és szabályok évszázadokon átívelően a jogtörténet alakulására.
Az első példa az ókori zsidó törvényhozásra gyakorolt hatás. Az Ószövetségben található mózesi törvények (Tóra) több ponton is hasonlóságot mutatnak Hammurapi kódexével. Az „szemet szemért” elv, amely a Mózes 2. könyvében (21:23-25) is megjelenik, egyértelműen tükrözi a babiloni törvények hatását. A mózesi törvényekben található szabályok, amelyek az emberi élet és tulajdon védelmét szolgálják, hasonló alapelveken nyugszanak, mint Hammurapi kódexe.
Egy másik példa a római jog, amely az ókori Róma jogrendszerének alapját képezte, és később az európai jogfejlődésre is nagy hatással volt. A római jog számos elemében felfedezhetők Hammurapi kódexének hatásai, különösen a magánjogi és büntetőjogi szabályozásokban. A római jog alapelvei és a jogi gondolkodásmód sok szempontból Hammurapi elveit tükrözik, például a tulajdonjogok védelme és a szerződéses kötelezettségek szigorú betartása terén.
A középkori Európában a római jog újrafelfedezése és alkalmazása során Hammurapi kódexének közvetett hatása tovább élt. A jogtudomány fejlődésével a középkori jogászok és bírák tanulmányozták az ókori jogrendszereket, és beépítették azok elemeit saját törvénykönyveikbe. Például a Corpus Juris Civilis, Justinianus bizánci császár joggyűjteménye, amely a római jog alapjait összefoglalta, közvetetten magában hordozza Hammurapi kódexének hatásait is.
A modern jogrendszerekben is felfedezhetők Hammurapi kódexének nyomai. A „szemet szemért” elv bár a legtöbb modern jogrendszerben már nem alkalmazható közvetlenül, az arányosság és a jogbiztonság elve továbbra is központi szerepet játszik. A modern büntetőjogban a büntetések arányosságának követelménye és az igazságszolgáltatás kiszámíthatósága alapvető fontosságúak, és ezek az elvek közvetlenül vezethetők vissza az ókori törvényhozás alapjaira.
