Brém-Nagy Márton
2024. június 27. csütörtök. 13:04
A selyemút mentén elhelyezkedő város annak idején – és most is – összekötőként szolgált az országok és kontinensek között. A legnyugatibb tartomány egyik legnyugatibb városa azonban, mint Kína egésze, a pekingi időzónát követi, így aki hosszú éjszakákra vágyik, annak egész biztos nem célszerű meglátogatnia, hiszen a nyár közepén még este tíz óra után is süt a nap.
Amely miatt viszont érdemes meglátogatni ezt a várost, az a kultúra és az a mérhetetlen átalakulás, amely a városban ment végbe az elmúlt évtizedek során. A Takla-Makán-sivatag peremén fekvő település kapcsán ugyanis sok cikket lehet olvasni arról, hogy a kínai kormányzat a kisebbség teljes eltörlésének okán elkezdte lerombolni a várost, azonban a valóság ennél sokkal összetettebb.
Kasgar lakosságának még mindig több mint nyolcvan százalékát az ujgur kisebbség adja, a régi házak egy részét pedig valóban lerombolták. Ennek azonban praktikus és jóléti okai voltak, hiszen a javarészt sárból és döngölt földből épített házak nem éppen az időtállásukról voltak híresek. A lakóknak ugyanis nem állt rendelkezésükre sem ivóvíz, sem elektromos áram, a fűtéshez pedig kezdetleges kémények tartoztak, amely elég komoly egészségügyi kockázatokat hordozott magában.
A szennyvíz utcán folyása kikezdte a házakat is, egy ponton pedig az ebbe a városrészbe látogatóknak úton útfélen át kellett lépdelniük a falakat támasztó gerendákon. A kormányzat végül ezen áldatlan állapotok felszámolása mellett döntött és kezdte meg a terület revitalizációját. A jelentős összeget felemésztő beruházás során a családok egyedi terveket nyújthattak be az új lakóépületükkel kapcsolatban, ennek eredményeképp pedig a városrészben ma nehéz lenne két ugyanolyan házat találni, amelyek habár ma már téglából épültek, külsejükben mégis megőrizték az ujgur építészet sajátosságait, emellett pedig természetesen a modern kor összes komfortja megtalálható bennük.
Ennek a munkának a legkékesebb bizonyítéka Kasgar ősi városa, ahol rengeteg helyi lakos találta meg számítását az újonnan fellendülő turizmusban. A végtelen hosszúra nyúló utcákon számos üzlet, hostel és táncház várja az idelátogatókat, akik ezzel némi betekintést nyerhetnek Kína egyik legunikálisabb kisebbségének tradícióiba és mindennapjaiba. Az egyik ház tulajdonosa és első hölgye például saját maga találta ki üzleti modelljét, ahol vacsora közben tradicionális táncokat tekinthetnek meg a vendégek. Később aztán a helyi egyetemen turisztikai szakot végzett, hogy friss üzletéből kihozza a lehető legtöbbet.
Kasgar emellett a muszlim vallás egyik kínai fellegvára is, hiszen ebben a városban található a legnagyobb mecset Kínában, amelyet ezerszámra látogatnak a hívők és a turisták is.
Ahogy a régió, úgy a város is elképesztő változásokon ment át az elmúlt években, azonban kár lenne azt mondani, hogy nincs hová fejlődni, hiszen ez így nem állná meg a helyét. Az Egy övezet egy út kezdeményezés mentén a kormányzat elkötelezett amellett, hogy Kasgart ismét a nemzetközi kereskedelem központjává teszi, ehhez pedig természetesen rengeteg infrastrukturális fejlesztés szükséges, hiszen a régió elhelyezkedésénél fogva közel sem tartozik Kína legfejlettebb részeihez.
Amikor azonban az ember Kasgar utcáit rója, egyszerre érzi a történelmi múltat, és egyszerre lát egy várost tele potenciállal. Ezen lehetőségek kihasználásához mindenképp változásra van szükség. Ám ahol a világ veszteséget és rombolást lát, ott az itt élők javarészt inkább fejlődést és értékmentést. Hiszen az emberhez nem méltó körülmények felszámolása még nem jelenti a történelem felszámolását, megvan az oka annak Európában is, amiért már nem vályogházakban és kőviskókban élünk.
