Gavrilo Princip 1894 nyarán született egy postás fiaként. Miután Szarajevóban és Tuzlában járt iskolába, Princip 1912 májusában Belgrádba utazott. Szerbiában csatlakozott a titkos Fekete Kéz nevű nacionalista mozgalomhoz, amely a Bosznia-Hercegovina és Szerbia közötti uniót támogatta.
Princip egyike volt annak a három embernek, akiket Dragutin Dimitrijevic, a szerb hadsereg hírszerzési osztályának vezetője és a Fekete Kéz vezetője küldött, hogy 1914. június 28-án Szarajevóban tett látogatása során meggyilkolja Ferenc Ferdinánd főherceget, az osztrák-magyar trónörököst. Ferdinánd elfogadta Oskar Potiorek tábornok meghívását, hogy a hadsereg főfelügyelőjeként ellenőrizze a hadsereg manővereit.
A három férfit arra utasították, hogy a főherceg megölése után kövessenek el öngyilkosságot. Ehhez kaptak egy-egy fiola ciánt, valamint egy-egy revolvert és gránátot. Mindegyikük tuberkulózisban szenvedett, és ezért tudták, hogy nincs sok idejük hátra; eközben Dimitrijevic nem kívánta, hogy bármelyikük is megélje, hogy elmondhassa, ki áll a merénylet mögött.
Álmuk a Habsburg megszállók kiűzése volt, ezért a főherceg lelövését „nagy gesztusnak” tekintették, hogy másokat is az idegen hatalom elleni felkelésre ösztönözzenek.
Szerbia miniszterelnökét előre értesítették a merényletről, és bár a Fekete Kéz céljaival szimpatizált, attól tartott, hogy a merénylet sikere esetén háborút vív Ausztria-Magyarországgal. Ezért utasítást adott a három férfi letartóztatására, amint elhagyják az országot; parancsát azonban nem hajtották végre.
Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-án, vasárnap érkezett Szarajevóba, ahol Potiorek tábornok fogadta a vasútállomáson, hogy aztán a városházára vigye a fogadásra és a beszédekre.
A Fekete Kéz hét tagja állt az Appel rakparton a főherceg kavalkádjának útvonalán. Az egyikük, Nedjelko Cabrinovic, gránátot dobott a főherceg kocsijához. A sofőr kitérő manővert tett, és gyorsan elhajtott a helyszínről. A gránát lepattant a főherceg autójának hátuljáról, majd a következő autó alá gurult, és másodpercekkel később felrobbant. Az autó két utasa súlyosan megsebesült.
Cabrinovic az utasításnak megfelelően lenyelte a ciánkapszulát, és a Miljacka folyóba ugrott. Ő azonban nem halt meg, hanem elfogták és letartóztatták. Feltételezések szerint a kapszula nem tartalmazott mást, mint ártalmatlan vizes oldatot.
Ferdinánd részt vett a városházán tartott fogadáson, és hangosan panaszkodott a városi fogadtatására.
A fogadás után a főherceg elhatározta, hogy meglátogatja a városi kórházban a gránátrobbanásban megsérülteket. Potiorek tábornok úgy döntött, hogy a kórházhoz vezető autókonvojnak egy másik útvonalon kell eljutnia, teljesen elkerülve a városközpontot. Ferdinánd kocsijának vezetőjét, Franz Urbant azonban nem tájékoztatták a tervmódosításról, így az eredeti útvonalon haladt.
A Ferenc József utcába kanyarodva Potiorek tábornok, aki Ferdinánd autójának utasa volt, észrevette, hogy nem a módosított útvonalon haladnak. Szólt a sofőrnek, aki lelassította a kocsit, majd tolatni kezdett.
A merénylet előtti pillanatok
Fotó: Leemage via AFP
Gavrilo Princip, aki a Ferenc József utcában tartózkodott egy kávézóban, megragadta az alkalmat, és öt méter távolságból célba vette Ferdinándot. Golyói a főherceget nyakon, a vele utazó feleségét, Sophie-t pedig hasba találták.
Urban a kormányzói rezidenciára hajtott, de a házaspár nem sokkal később meghalt.
A lövöldözés után Princip megpróbálta maga ellen fordítani a fegyverét, de egy közelben álló férfi megragadta és lefogta, több rendőr segítségével. Letartóztatták és egy rendőrőrsre vitték.
Összesen nyolc embert vádoltak meg hazaárulással és Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával. Az osztrák–magyar törvények értelmében azonban halálbüntetést nem lehetett alkalmazni senkire, aki a bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a 20. életévét. Gavrilo Principet, akinek pontos születési dátumát a tárgyaláson nem lehetett egyértelműen megállapítani, ezért a maximális időtartamra, húsz évre börtönözték be. Ő azonban 1918. április 28-án tuberkulózisban meghalt.
A lövöldözés kiváltó okként hatott, és egy balkáni utcasarokról kontinentális válsággá nőtte ki magát, felszabadítva a felgyülemlett feszültséget az európai nagyhatalmak rivális blokkjai között.
