A régészek 69 felnőtt férfi csontvázát vizsgálták – akik közül harminc írnok volt –, akiket Kr. e. 2700 és 2180 között temettek el Abusirban egy nekropoliszban, amely egy temetkezési piramiskomplexum Egyiptomban. Csontjaik egy új analízisét június 27-én publikálták a Scientific Reports magazinban.
Írnoknak lenni az ókori Egyiptomban magas rangú karrier volt, ugyanis ezek a férfiak tudtak olvasni és írni, ami az ókori egyiptomi populációnak csak egy-öt százalékáról mondható el.
Az írnokokkal rendelkező hivatalok az elithez tartoztak, és az állami adminisztráció gerincét alkották. Fontosak voltak az egész ország működéséhez és irányításához. De az írnokok munkájának volt hátránya is, ugyanis gyakran monoton, adminisztratív feladatokat kaptak, amely azzal járt, hogy hosszú ideig bizonyos testhelyzetekben kellett ülniük.
A kutatók észrevették, hogy az írnokok csontvázán az ízületekben a más szakmát végző férfiakhoz képest nyilvánvalóbb degeneratív elváltozások vannak.
A legérintettebb területek a jobb kulcscsont, a jobb felső karcsont, ahol csatlakozik a vállhoz , a jobb combcsont alja, ahol a térddel találkozik, és a gerinc tetején lévő csigolya. Minden írnok térdkalácsaiban egyedi behorpadás és a jobb boka alsóbb részében egy ellapított felület van.
Az elváltozások oka valószínűleg az, hogy hosszú ideig ültek törökülésben, vagy míg térdeltek a bal lábukon, jobb lábukat behajlítva tartották térdükön a papirusszal. És – ahogy a mai irodai dolgozók – görnyedtek írás közben.
Egy tipikus írnoki testhelyzetben a fej előre hajlik, és a gerinc meghajlik, amely megváltoztatja a fej súlypontját, és a gerincre nyomást helyez. És a korreláció az állkapocs-rendellenesség és a nyakigerinc-diszfunkció vagy a nyak/váll szimptómák között jól dokumentált, ezt klinikai tanulmányok támasztják alá.
Bár magas rangú méltóságok voltak, akik az ókori Egyiptom elitjéhez tartoztak, ugyanazoktól a gondoktól szenvedtek, amelyektől a mai ember, és hasonló munkahelyi kockázati faktoroknak voltak kitéve, mint a legtöbb mai hivatalnok.
Számos szobrot és falfestést találtak a sírokban, amelyek írnokokat ábrázolnak, hasonló testhelyzetekben teljesítve feladatukat.
Az írnokok állkapcsa és jobb combjuk első csontja is érintett volt, elhasználódottabbak voltak, amelyet más csontvázaknál nem lehetett megfigyelni. Ez valószínűleg abból adódott, hogy az írnokok rágták az írószár végét azért, hogy íróeszközt hozzanak látre, amelyet aztán hüvelykujjukkal szorítottak írás közben.
