Petőfi Sándor felvidéki utazása után, 1845 nyarán érkezett először Szalkszentmártonra, akkoriban itt élő szüleihez. Ekkoriban írta Fekete kenyér című versét, amelyben utal rá, hogy a Petrovics család nehéz anyagi helyzetben volt ebben az időben. Sőt, itt-tartózkodásuk végén, 1846 tavaszán annak a vendégfogadónak az udvarán árverezték el ingóságaikat, amelyet a mészárszékkel együtt Petrovics István addig bérelt.
A gróf Festetics György által 1810-ben, klasszicista stílusban épített vendégfogadó és mészárszék a mai napig áll. Az impozáns épület ad otthont a Petőfi Sándor-emlékkiállításnak.
Megtekinthető itt egyebek mellett az a korabeli, szabadkéményes konyha is, amelyben Hrúz Mária főzött családjára és a fogadó vendégei számára.
A konyhában két kemence működött, amelyek télen a szomszédos helyiségeket is fűtötték: az ivót és a mindenkori bérlő szobáját. A kemencéken kívül a falhoz téglából épített tűzpadka szolgált még tűzhelyként.
Kémény egyikhez sem tartozik, így a keletkező füst a boltíves mennyezeten található nyíláson, azaz szabadkéményen távozik. Egyedi eseményeken a konyhát ma is használják.
Ilyen gasztronómiai időutazás keretében főzött meg egy-egy menüsort Petőfi édesanyjának egykori konyhájában a Magyarország étele verseny 2023-as két aranyérmese, Balog Martin és Pető Mátyás. Az akkoriban kedvelt – Petőfi által is fogyasztott – ételeket korabeli eszközökkel készítették el.
Balog Martin gulyáslevest, kemencében sült, juhtúrós csuszát és püskpökkenyeret készített a szabadkéményes konyhában.
Kollégája, Pető Mátyás tyúkhúslevest, marhapörköltet főzött, és tejespitét sütött.
Objektum doboz
