Napvilágra kerültek Platón utolsó éjszakájának történései

Az úttörő felfedezés során kiderült, hogy az ősi tekercs egy eddig ismeretlen elbeszélést tartalmaz, amely részletezi, hogyan töltötte utolsó estéjét a görög filozófus, és leírja, hogyan hallgatta egy trák rabszolgalány által fuvolán játszott zenét.

Annak ellenére, hogy lázzal küzdött és a halál küszöbén állt, Platón – akit Szókratész tanítványaként és Arisztotelész mentoraként ismertek, és aki Kr. e. 348 körül halt meg Athénban – a beszámoló szerint megőrizte éleslátását ahhoz, hogy kritizálja a zenésznőt a ritmus hiánya miatt.

A megfejtett szavak arra is utalnak, hogy Platón temetkezési helye a számára kijelölt kertben volt az általa alapított athéni akadémián, a világ első egyetemén, a Mouseion szomszédságában. Korábban csak általánosságban volt ismert, hogy az akadémián belül temették el.

A kutatási eredményeknek a Nápolyi Nemzeti Könyvtárban tartott bemutatóján Graziano Ranocchia professzor, a Pisai Egyetemről, aki a karbonizált tekercs feltárásáért felelős csapat élén állt, a felfedezést „rendkívüli eredménynek nevezte, amely gazdagítja az ókori történelemmel kapcsolatos ismereteinket”.

Azt mondta: „A legfejlettebb képalkotó diagnosztikai technikáknak köszönhetően végre képesek vagyunk a szövegek új, korábban elérhetetlennek tűnő szakaszainak olvasására és megfejtésére.”

A tekercsből az is kiderül, mikor adták el Platónt rabszolgának

A szövegből az is kiderül, hogy Platónt Aegina szigetén adták el rabszolgának, valószínűleg már i. e. 404-ben, amikor a spártaiak meghódították a szigetet, vagy pedig i. e. 399-ben, nem sokkal Szókratész halála után.

„Eddig úgy vélték, hogy Platónt Kr. e. 387-ben adták el rabszolgának, amikor Szicíliában tartózkodott I. Dionüsziosz szirakúzai udvarában” – mondta Ranocchia.

„Most először tudtuk elolvasni a papiruszok rejtett betűsorozatait, amelyek több rétegbe burkolózva, évszázadok alatt egymáshoz tapadtak, egy olyan mechanikus technikával végzett feltekerési folyamat révén, amely egész szövegrészleteket bontott meg.”

Ranocchia szerint az a képesség, hogy ezeket a rétegeket azonosítani lehetett, és a szöveg folytonosságának helyreállítása érdekében gyakorlatilag újra az eredeti helyzetükbe lehetett igazítani őket, jelentős előrelépést jelentett a hatalmas mennyiségű információ összegyűjtése szempontjából.

Elmondta, hogy a munka még mindig a kezdeti stádiumban van, és a teljes hatása csak az elkövetkező években fog megmutatkozni.

A tekercset egy herculaneumi pazar villában őrizték, és 1750-ben fedezték fel, és a feltételezések szerint Julius Caesar apósáé volt.

Az évek során a tudósok megpróbálták megfejteni a papiruszok villája néven ismert tekercseket.

Elolvasom a cikket