Ha az ember Bolgár György olvasására vetemedik, akkor mindig számolnia kell a legrosszabbakkal. Azzal például, hogy olyan szövegek kezdik verni a szemét, amelyektől akár fizikai fájdalmai is lehetnek. Ezek a ferdítések természetesen legtöbbször Orbán Viktor tetteihez kötődnek, de volt rosszabb is. Szerencsére már több mint tíz éve annak, hogy megírta Vágy című, finoman szólva erotikus, kevésbé tapintatosan fogalmazva pornográfnak is beillő regényét, amelyben – ahogy baloldalon lenni szokott – a jó ízlésnek nyomait sem látni.
Különösen siralmas ez akkor, ha valaki a saját feleségéről is képes nyers kontextusban fogalmazni. Még a szélsőségesen liberális Szily László a baloldali Indexben közölt kritikájában sem finomkodott Bolgár minősítésével, amikor írása címének azt adta, hogy Bolgár György belecsap a lecsóba. Csak ezért írtam így, hogy valahogy közelítsek a nyomdafestéket nem tűrő megfogalmazáshoz, ami a férfiak izgalmi állapotának tetőfokán szokott napvilágot látni. Szóval Szily szerint Bolgár ebbe csapott bele, nem annyira a lecsóba.
Azt gondolom, hogy az ilyen tartalmú iromány magát a szerzőt minősíti, ahogy politikai munkássága is a gusztustalanságról szól. Nem véletlenül írt hajdanán Csermely Péter is szatirikus sorozatot Drága Albán úr! címen, mert csak ez a műfaj adta meg lehetőséget arra, hogy azt a sok politikai mocskot, amit Bolgár leírt, közelebb víve a valósághoz, csak a humor segítségével lehetett ábrázolni.
Ezt a sötétséget, aljasságot, amit sokáig a 168 órában is publikált „Hogy mi van?” címen lehetett tetten érni, még a nem jobboldaliságáról híres hetilap sem érezte méltónak magához. Kirakták Bolgár szűrét. A sorosista 444 nem finomkodott. A portál a Kirúgták Bolgár Györgyöt a 168 Órától címet adta a tudósításának.
Sajnos a Népszava azonnal segítségére sietett a hajmeresztő szexológusnak. Legutóbbi förmedvényében megint Orbán Viktoron köszörülte a nyelvét. A pimaszság hete címet viselő írásában, amely a Hazugságvizsgáló alcímre hallgat, a következőket írja: „Azt állította Orbán Viktor (a brüsszeli csúcson nyilatkozva újságíróknak), hogy az európai választókat becsapták. A Néppárt megkötötte a hazugság koalícióját a szocialistákkal és a liberálisokkal. Az Európai Néppárt begyűjtötte a jobboldali szavazatok egy részét, majd elvitte balra. Ez pimaszság az európai választókkal szemben, akik többségükben a jobboldalra szavaztak, és szerettek volna egy jobboldali európai vezetést látni.”
Majd ezek után jön Bolgár, aki mindig mindent jobban tud. Azt is jobban tudja, amivel Orbán Viktor naponta dolgozik. A tisztánlátás azért is fontos neki, mert közvetlenül az ő bőrére megy a játék. Közvetve pedig a magyarokéra. Persze Bolgár épp ezt akarja, hogy bukjon már meg végre, miután hosszú évek óta írja szánalmas „kiigazításait”, de még egyszer sem járt a közelében sem a valóságnak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy amit Orbán mondott, az mindig úgy volt, amivel pedig Bolgár „kijavította”, az pedig köszönőviszonyban sem volt a valósággal.
Egyébként sajtószabadság van, mindenki azt ír, amit akar, és azt olvas, amit akar. Ha valakiben van némi igényesség, akkor Bolgár forgatását mellőzi.
Mit mondott most Bolgár Orbán szavaira? Azt, hogy állításával „szemben a tény az, hogy a Néppárt nem vitte magával balra a jobboldali szavazókat, csupán nem vitte őket a szélsőjobbra. Már csak azért sem, mert a Néppárttól jobbra álló két csoportosulással, a Meloni, illetve a Le Pen által vezetett frakcióval együtt sem lenne többsége a jobboldali pártoknak, míg a Néppárt szövetsége a szocialistákkal és a liberálisokkal 55 százalék fölött áll.”
Bolgár kedves, mert saját maga mondja ki önmagáról, hogy valótlanságot állít. Ha a Néppárt nem vitte volna magával a jobboldali szavazókat balra, akkor mire föl számolja valaki a jobboldali szavazókat a szocialistákhoz és a liberálisokhoz. Orbán azt mondta: „Ez pimaszság az európai választókkal szemben, akik többségükben a jobboldalra szavaztak, és szerettek volna egy jobboldali európai vezetést látni.”
Hogy ehhez képest Bolgár hogyan magyaráz félre, miként rosszindulatúskodik, az édes mindegy.
Hülyeségével leginkább magát és a hozzá hasonlókat szórakoztatja, közben ezerrel segíti Orbánt az ötödik kétharmad elérésében.
A szerző újságíró
