Az olasz Notarchirico településen bukkantak rá a legrégebbi európai emberi maradványra, egy Homo heidelbergensis, vagyis heidelbergi ember csontjaira, illetve a kőeszközök alapján az általa 610-695 ezer éve rendszeresen látogatott helyszínre is. Nemrégiben az itt feltárt rengeteg leletet újra átvizsgálva sikerült egy kutatócsoportnak egy újabb rekorder ősmaradványt azonosítani – olvasható az ng.24.hu oldalán.
A Tübingeni Egyetem kutatója részvételével zajló vizsgálatokban egy lábközépcsontról (ez az ujjak és a sarok között van) kiderült, hogy az egy kb. 660 ezer éve élt barlangi oroszláné (Panthera spelaea) volt. Ez a kor azt jelenti, ez a lábközépcsont a legrégebbi dél-európai oroszlánmaradvány is egyúttal.
Ez a periódus a korai pleisztocén és a középső pleisztocén közti átmenet volt, amelynek során számos nagy termetű emlős megjelent kontinensünkön, köztük az oroszlánok is. Ekkor az eljegesedések időtartamának hossza megváltozott, a korábbi 40 ezer éves helyett 100 ezer éves periódusban következtek be. Alapvető éghajlati átalakulással járt ez a folyamat, amelyhez minden itt élő lénynek – beleértve az embereket és az állatokat is – sokkal nehezebb volt alkalmazkodni.
A barlangi oroszlán volt az óvilági oroszlánok óriása, a jelenleg élő oroszlánnál kb. 12 százalékkal nagyobb – ám kissé elmaradt méretében az amerikai oroszlántól (ez utóbbi mérete 25 százalékkal haladta meg a ma élő oroszlánét). A korábban európai csúcsragadozó óriás hiéna (Pachycrocuta brevirostris) is ezen éghajlati átalakulás során halt ki, de ekkor jött el Európába például az európai erdei őselefánt (Palaeoloxodon antiquus), és érkeztek meg a mindmáig velünk élő gímszarvasok vagy a vaddisznók is.
Az, hogy a 660 ezer éves csontról ki lehetett deríteni, hogy egy barlangi oroszláné volt, azt az elképzelést igazolja, amely szerint e ragadozó is a nagy faunaátalakulás során került Európába. A csontmaradvány, vagyis az oroszlán hátulsó lábának lábközépcsontjából fennmaradt darab 14 centi hosszú volt.
