A jelenség rejtélyessége ellenére a tudósok azonnal feltételezték, hogy hosszú élettartamuk oka az energia kinyerésének szokatlan módja. A közönséges csillagokban bonyolult magfúziós reakció zajlik, amelynek során a hidrogén héliummá alakul. Ez hatalmas mennyiségű energiát kezd felszabadítani, amit az emberek nap mint nap láthatnak : fényt. Végül a hidrogénkészlet elfogy, és a csillag „meghal”.
Kezdetben az asztrofizikusok biztosak voltak abban, hogy minél közelebb van a Tejútrendszer középpontjához, annál idősebbek a csillagok. Nemrég azonban felfedezték, hogy vannak ott egészen fiatal csillagok is. Az ő esetükben lehet, hogy a sötét anyagnak is köze van hozzá. A tudósok felvetették, hogy a Tejútrendszer középpontjában lévő csillagokat a titokzatos sötét anyag részecskéi táplálhatják.
A kutatók számítógépes modellezéssel igazolták, hogy a sötét anyag részecskéi vonzódhatnak egy csillaghoz és ütközhetnek benne. Ezután közönséges részecskékké alakulnak át. Létrejön egy reakció, amely elegendő energiát termel a csillag életben maradásához.
A közelmúltban a tudósok furcsa rádiójelet kezdtek el fogni, amely nem tulajdonítható egyetlen létező égitestnek sem. Különlegessége az volt, hogy a jelhullámok mindig ugyanabba az irányba mennek, egyperces periodicitással. Eddig senki sem tudta megmagyarázni egy ilyen rádiójel megjelenésének valódi természetét és okát a hatalmas kozmoszban.
