Miközben a fogyasztók nyári szabadságukat töltik, az édességgyártók már a karácsonyi idényre készülnek. A kakaó ára azonban tavaly ősz óta a sok éve megszokott szint négyszeresére szökött fel, ezért a szakmában most mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztat: milyen árcédulával kerülnek majd a csokimikulások és a szaloncukrok az üzletek polcaira?
Átmeneti lehet az emelkedés
Bár a nyersanyagpiacokat általában kereskedelmi sávban mozgó ár jellemzi, a fundamentumokban bekövetkező, váratlan változások sokkhatása szokatlan árfolyammozgást idézhet elő. A kakaópiacon sem a mostani az első turbulens időszak, hasonló kilengéssel például már a hetvenes években is borzolta a kedélyeket, amikor a kakaó tonnánkénti ára hatezer dollár közelébe ugrott.
A mindig a jövőt beárazó piacon azonban az árfolyam alakulását a kínálat és a kereslet várható változásán túl számos más tényező, köztük a részvénypiac, is befolyásolja. Ez akár szélsőséges árfolyammozgást is előidézhet, annak hatása azonban mindig átmeneti. A piaci szereplők ugyanis tudják, hogy milyen áremelkedés vagy csökkenés lehet reális, ezért az árak a kilengést követően vagy visszarendeződnek, vagy új egyensúlyi szintet találnak.
Feltehetően így lesz ez a kakaópiacon is. Bár az utóbbi hónapokban a kakaó tonnánkénti ára két-háromezer dollárról 4, 6, 8, sőt 10-12 ezer dollárra is felszökött, és az International Cocoa Organisation adatai szerint idén a termelés 11,6 százalékos csökkenése várható, a nyersanyagpiacokat folyamatosan figyelő elemzők arra számítanak, hogy a kakaó ára egy-két éven belül hatezer dollár körüli szintre mérséklődik.
Az édességek kiskereskedelmi árát ugyanakkor a kakaópiaci turbulencia kevéssé tépázza. A csokoládé bolti árához a kakaó költségei eleve alig húsz százalékot adnak. A termékek kakaótartalma emellett erősen eltérő, és a gyártók határidős ügyletekkel is védik magukat az áringadozás kockázataival szemben. Az ilyen szerződésekbe foglalt, jegyzési árak csökkenése szintén hatezer dollár körüli kakaóárat valószínűsít 2025–2026-ra.
Eltűnni nem fog, drágulni igen
Sok évtizedes tapasztalat, hogy a csokoládé iránti kereslet kitartó, az édességeladások harmadát adja, és ez minden bizonnyal a továbbiakban is így lesz. A Magyar Édességgyártók Szövetségének szakértői az év végi szezonra a szaloncukor tíz százalék körüli drágulását valószínűsítik. Emellett arra is számítanak, hogy mivel a magasabb kakaótartalmú termékek előállítása költségesebbé válik, ezért azokból kevesebb fogyhat, miután a kakaópiaci árrobbanás hatása eléri az üzletek polcait. A gyártóknak eközben új termékeket is fejleszteniük kell, de ilyen körülmények között nehezebb az innováció.
Van alternatív megoldás is
A világ kakaótermelésének felét mindössze két ország, Elefántcsontpart és Ghána adja, Kamerunnal és Nigériával együtt ebben a nyugat-afrikai régióban terem a kakaóbab több mint hatvan százaléka. Ez a földrajzi koncentráció komoly kockázatok forrása. A monokultúrás gazdálkodás erdőirtáshoz és talajromláshoz vezet, a kakaónövények ötven százalékát a klímaváltozás fenyegeti, miközben egy kilogramm kakaó előállításához 24 ezer liter víz szükséges. A felaprózott földeken nagy szénlábnyommal és alacsony termelékenységgel gazdálkodó farmerek elszegényednek, gyakran gyerekmunkásokat dolgoztatnak veszélyes körülmények között.
Éppen ezért egy 2021-ben alapított, német startup fenntartható alapanyagok létrehozását tűzte ki célul, amelyekkel az élelmiszeripar átalakulását és a szén-dioxid-kibocsátás jelentős csökkentését segítené. A cég kutatólaborjában így született meg a csokoládé ízélményét adó, de kakaó nélkül készülő termékük, amely száz százalékban természetes alapanyagokból – zabból és/vagy napraforgómagból – készül, amelyeket a kakaóbabhoz hasonlóan fermentálnak és pörkölnek. A rövid ellátási láncnak és az innovatív gyártási folyamatnak köszönhetően a termék szénlábnyoma 90 százalékkal, vízfelhasználása 94 százalékkal kisebb, mint a csokoládégyártásé.
Bár a kakaó exkluzív élvezeti értéke, kedvező élettani hatása és a feldolgozására szolgáló technológiák kiforrottsága miatt aligha pótolható a csokoládégyártásban, a piaci szereplők már a múltban is kerestek alternatívákat – mutat rá dr. Gyimes Ernő, a Szegedi Tudományegyetem Élelmiszer-mérnöki Intézetének egyetemi docense. A hetvenes évek végi, említett válság idején az észtek például kamával – a nemzeti konyha rozst, búzát, árpát és borsót tartalmazó lisztkeverékével – készítettek kakaót nyomokban tartalmazó csokoládét. De sörgyárak is próbálkoztak már azzal, hogy árpából és malátából álkakaót állítsanak elő, és a karob – a szentjánoskenyérfa termése – is ismert csokipótló.
Ugyanakkor fontos kiemelni, és ezt maguk az újítók is hangsúlyozzák, hogy az alternatívák nem a kakaó kiváltását célozzák, csupán új ízt visznek a palettára. Elsősorban környezetünk kímélésére és megőrzésére kell törekednünk, hogy a jövő nemzedékek is olyan világban élhessenek, amelyben a kakaócserje megterem, az egyedülálló és pótolhatatlan kakaóból készült csokoládé élvezhető és elérhető marad.
