A combnyak a combfej alatt helyezkedik el, a combfej a csípőcsont vápájával alkotja a csípőízületet. A combcsont intertrochantericus része a fent említett régiótól távolabb, a térd irányában helyezkedik el.
A combnyaktörés leggyakrabban trauma (elesés vagy egyéb baleset) következtében alakul ki, de előfordulhat ún. fáradásos törés is, amikor az ismétlődő, azonos típusú terhelésre a csont állománya átalakul, sérülékenyebbé válik, és ez idővel részleges vagy teljes töréshez vezet. A két töréstípus keveréke az ún. patológiás törés, amikor egy másik betegség – például csontritkulás – miatt a csont állománya törékennyé válik, így a töréshez nincs szükség nagyobb erőbehatásra – akár hétköznapi mozdulatok is spontán törést okozhatnak.
A combnyaktörés megelőzésének céljából a csontritkulást kezelni kell, és időskorban kerülni kell az olyan helyzeteket, amelyek eleséshez vezethetnek.
A combnyaktörés főbb tünetei
A combnyaktörés gyakrabban érint nőket, különösen azokat, akiknek csontritkulásuk (osteoporosis) van. A csontritkulás megjelenésének esélye az életkor előrehaladtával növekszik, ezért a combnyaktörés időseknél gyakoribb.
A combnyaktörés a törés helyzete alapján lehet csípőízületen belüli (intracapsularis) és kívüli (extracapsularis).
Combnyaktörés esetén az alábbi tünetek észlelhetők:
· fájdalom a csípőben, lágyékhajlatban;
· a láb emelésére, mozgatására, rotációjára (forgatás) képtelen;
· nem képes felállni, a súlyt az érintett végtagra helyezni (nem minden esetben);
· a csípő környékén duzzanat, seb mutatkozik (nem minden esetben);
· az érintett oldalon a végtag rövidebbnek tűnik a másikhoz képest;
· az érintett oldalon a láb kifordított helyzetben van.
Fáradásos törés esetén a fájdalom kezdetben csak mozgás esetén jelentkezik, később már nyugalomban (éjszaka) is, jellegzetes továbbá, hogy a fájdalom kisugározhat a comb elülső és a térd belső (medialis) oldalához.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha az imént felsorolt tüneteket észleli, és felmerül a combnyaktörés gyanúja, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Amíg a mentők érkezésére vár, próbáljon meg mozdulatlan maradni, és tartsa magát melegen.
A combnyaktörés kiváltó/lehetséges okai
A combnyaktörés trauma, baleset következtében bármely életkorban előfordulhat.
Szintén bármely életkorban jelentkezhet a combnyak fáradásos törése, amely ismétlődő, akár kis terhelés következtében alakul ki. A fáradásos törés gyakori sportolók (hosszútávfutók, táncosok) körében.
Időskorban a combnyaktörést akár egy elesés is előidézheti, csontritkulás esetén akár állás során is eltörhet a combnyak.
A combnyaktörés rizikófaktorai
Az alábbi rizikófaktorok megléte növeli a combnyaktörés kockázatát:
· életkor: a csont denzitása és az izomtömeg az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, időskorban a látási és egyensúlyproblémák következtében az elesés kockázata fokozott;
· nem: nők esetén a combnyaktörés kockázata háromszor nagyobb a férfiakéhoz képest, ennek oka a menopauzát követően az ösztrogén hormon szintjének drasztikus csökkenése;
· csontritkulás;
· krónikus betegségek (pl. endokrin zavarok);
· gyógyszerek, pl. prednisolon alkalmazása;
· kalcium- vagy D-vitamin-hiány;
· fizikai inaktivitás;
· dohányzás, alkoholfogyasztás;
· felszívódási zavarok fennállása;
· versenysport.
A combnyaktörés szövődményei
A combnyaktörés következtében a beteg magatehetetlen, nem tudja ellátni önmagát. A combnyaktörésen átesett emberek fele nem képes többé független, önellátó életet élni.
A combnyaktörés következtében az inaktivitás miatt az alábbi szövődmények léphetnek fel:
· mélyvénás trombózis, tüdőembólia,
· felfekvés,
· húgyúti fertőzés (a hosszan tartó katéterezés miatt),
· tüdőgyulladás,
· izomsorvadás,
· halál.
A fáradásos combnyaktörés szövődményei a következők lehetnek:
· avaszkuláris nekrózis (ha a combfej vérellátása sérülést szenved a törés következtében),
· álízület kialakulása,
· az alsó végtag deformitása, ún. karikaláb (varusdeformitás),
· a törtvégek elmozdulása.
A combnyaktörés diagnosztizálása
Combnyaktörés esetén első lépésben a törés körülményeit kell tisztázni. Ezt követően anamnézis felvételére, a szedett gyógyszerek és az esetleges allergia átbeszélésére, a testhőmérséklet mérésére és a beteg hidratáltsági állapotának meghatározására kerül sor.
Az állapottól függően fájdalomcsillapítót, helyi érzéstelenítőt, illetve folyadékot kap a sérült. Ezután röntgenvizsgálattal (negatív röntgenfelvétel ellenére fennálló panaszoknál MR, CT) nyernek információt a combnyaktörésről. Fáradásos törés esetén a röntgenfelvétel általában nem mutat eltérést, ezért a diagnózis felállításához a csontszcintigráfia (csont-izotópvizsgálat) a javasolt képalkotó eljárás.
Fáradásos combnyaktörés esetén a diagnózis sok esetben nehézkes, hiszen a fájdalmon kívül a fizikális vizsgálat során sok esetben érdemi eltérés nem tapasztalható, ezért tévesen ízület gyulladásának (burzitisz, synovitis) vagy izomhúzódásnak vélik.
A combnyaktörés kezelése
A combnyaktörés kezelésére egyedüli megoldást a műtét jelent. Általában a kórházi felvételt követő 12–48 órán belül végzik el a beavatkozást, azonban – ha a beteg állapota ezt nem engedi – szükség lehet a műtét elhalasztására, figyelembe véve a kockázathaszon elvét.
A műtétet spinális, epidurális vagy általános érzéstelenítés mellett végzik.
Az esetek egy részében részleges (hemiarthroplastica) vagy teljes csípőprotézissel korrigálható a sérülés. A további esetekben a törést lemezzel, szegekkel, illetve csavarral rögzítik (belső rögzítés). Magyarországon az utóbbi eljárás gyakoribb.
Hemiarthroplasticát a legtöbb esetben csípőízületen belüli törés esetén végeznek, amennyiben a betegnek a törést megelőző mobilitása korlátozott volt. A beavatkozás során a combcsont fejét (amely a csípőízület részét képezi) implantátummal helyettesítik.
Teljes csípőprotézisre akkor van szükség, ha a beteg ízületi betegséggel rendelkezik, illetve ha aktív életet él. Ebben az esetben a medencecsont vápáját és a combcsont fejét is protézissel helyettesítik. Ez az eljárás megterhelőbb a hemiarthroplasticánál, azonban hosszú távon jobb eredményeket mutat az életminőség tekintetében.
Ha a sérülés következtében a combfej vérellátása károsodott, hemiarthroplastica vagy teljes csípőprotézis válik szükségessé.
Belső rögzítés az alábbi esetekben indokolt:
· ha a törés az ízületi tokot nem érinti (extracapsularis törés);
· ha a törés az ízületi tokon belüli, de nincs elmozdulás (ebben az esetben kontrollröntgenre van szükség, hogy megbizonyosodjanak a gyógyulásról).
A műtét típusát számos tényező befolyásolhatja:
· a törés típusa (a törés combcsonton való elhelyezkedésétől függ),
· a csontok elmozdulása,
· a beteg életkora,
· a törést megelőző állapot, mobilitás,
· a csontok és ízületek állapota.
Amennyiben a combnyaktörést csontritkulás okozta, úgy a kórházi tartózkodás ideje alatt érdemes a csontritkulás kezelését is elindítani.
A műtét lehetséges szövődményei
Mint minden beavatkozásnak, a csípőműtétnek is lehetnek szövődményei.
Az alábbi komplikációk jelentkezhetnek:
· fertőzés (amely kezelésre szorul, és sok esetben ismételt műtétet igényel);
· trombózis, mélyvénás trombózis (a kevés mozgás következtében, ennek megelőzésére kompressziós harisnyák, mozgás és gyógyszerek alkalmazhatók);
· felfekvés (a fekvés okozta nyomás következtében fekélyek jelenhetnek meg a bőrön).
A műtétet követően
A műtét után az elsődleges cél a mihamarabbi regenerálódás és ezáltal a mobilitás visszanyerése. Ennek érdekében a műtétet követő naptól kezdve fizioterápiára van szüksége a betegnek. Minél hamarabb visszanyeri a beteg a mobilitását, annál hamarabb hagyhatja el a kórházat. Ezt követően a fizioterápiára továbbra is szükség van – segítségével a beteg visszanyeri önállóságát, önellátásra való képességét.
A rehabilitáció során saját testsúlyos gyakorlatokat (pl. sétálás) és testsúly nélküli gyakorlatokat (pl. úszás) is végez a beteg. A mozgás során erősítik a beteg izomzatát, és elősegítik az érintett ízület mozgásterjedelmének növelését.
A kórházi tartózkodás általában egy-két hét, a hossza függ a beteg általános állapotától.
A műtét alternatívája
Abban az esetben, ha a beteg állapota mellett a műtét nem végezhető el, alternatív megoldásként csak a konzervatív terápia lehetséges.
Konzervatív terápia esetén hosszú ágynyugalom szükséges, amely hosszú távon a beteg állapotának romlását idézheti elő, hosszabb kórházi tartózkodást igényel, illetve lassabb regenerációt eredményez.
A combnyaktörés megelőzése
A combnyaktörés megelőzését segíti az egészséges életmód, amelynek részét képezi az egészséges, változatos táplálkozás és a rendszeres testmozgás. Ezenfelül fontos figyelni a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelre: egy átlagos 50 év feletti nőnek naponta 1200 mg kalciumra és 2000 NE D-vitaminra van szüksége (ezek napi dózisa azonban számos egyéb tényezőtől is függhet).
A káros szenvedélyekről való leszokás szintén segít a combnyaktörés megelőzésében.
A combnyaktörés megelőzésének egyik legfontosabb pontja, hogy időskorban a csontritkulást megelőzzék, illetve a meglévő csontritkulást kezeljék.
Az alábbi javaslatok betartásával is csökkentheti a combnyaktörés kockázatát:
· bizonytalan járás esetén járást könnyítő eszközök használata (pl. mankó);
· megbizonyosodni a környezet, az otthon biztonságosságáról, akadálymentességéről (pl. felesleges szőnyegek mellőzése);
· rendszeres, életkornak megfelelő testmozgás, amely fejleszti az egyensúlyérzéket;
· csípővédő nadrág viselete (ruha alatt hordható kipárnázott alsónemű).
A combnyaktörésre való kockázatot ma már ki lehet számítani az úgynevezett FRAX (Fracture Risk Assessment Tool) segítségével a 40 év feletti korosztály számára. A számítás során figyelembe veszik a csontdenzitást, az életkort, a nemet és az általános állapotot, valamint az egyes társbetegségeket, gyógyszeres terápiát.
