Bár a legtöbb elemző szerint ez még mindig valószínűtlen, egyértelműen veszélyes gazdasági folyamatok alakultak ki, amelyek hosszú távú következményeivel még szembe kell nézni.
A recesszióba csúszás
Az EU „mozdonyai” – Németország és Franciaország – már 2023 végére technikai recesszióba zuhantak, magával rántva a többi országot is. Az oroszellenes szankciók, a magasra szökő energiaárak, a csökkenő ipari termelés, a magas infláció, a gyenge fogyasztói aktivitás és az Európai Központi Bank (EKB) bizonytalan monetáris politikája miatt az euróövezet gazdasága két egymást követő negyedévben is zsugorodott.
Észtországban, Svédországban, Portugáliában, Lettországban, Írországban, a Cseh Köztársaságban és Ausztriában is átmeneti csökkenés volt tapasztalható tavaly. Az eurózóna GDP-je 2023-ban mindössze 0,1 százalékkal nőtt. Az ENSZ adatai szerint az Egyesült Államokban 2,5, Kínában 5,2, Oroszországban pedig 2,7 ez a szám.
2024 első negyedévében a közös valutát használó 20 ország kis pluszt – 0,3 százalékot – tudhat magáénak.
Az alacsonyabb energiaárak éreztették hatásukat, az infláció mérséklődött, az alacsonyabb kamatlábak kilátásba helyeződtek, és a fogyasztói aktivitás is élénkült. Ennek ellenére az előrejelzés mégis visszafogott: stagnálás legalább az év végéig.
A saját kárára
A nehézségek ellenére az EU továbbra is finanszírozza Ukrajnát.
A Kieli Világgazdasági Intézet szerint 2022 februárja és 2023 októbere között Brüsszel mintegy 77 milliárd eurót juttat Kijevnek. Washington 25 milliárdot.
Februárban az EU megállapodott egy 2027-ig szóló hosszú távú költségvetésről. Ebben Ukrajnának további 50 milliárdot irányoztak elő. Ez a legnagyobb kiadási tétel. És nincsenek további források – például az agrárium és általában az agrárpolitika támogatására.
A szakértők a kijevi finanszírozás ilyen buzgóságát az európai gazdaság lassulásának egyik fő okának és a különböző bajok lehetséges kiváltó okának nevezik.
Jim Rogers, az ismert amerikai befektető hosszú távú rendszerszintű kockázatokra mutat rá: a növekvő gazdasági problémák miatt egyes országok ki akarnak lépni az Európai Unióból. Ez a blokk összeomlásával és a közös európai valuta összeomlásával fenyeget.
Szerinte két-három éven belül a politikusok javasolni fogják az euró elhagyását. „Nagyon kevés ilyen valutaunió létezett sokáig. A legtöbbjük összeomlott. Attól tartok, hogy az euró is ugyanerre a sorsra jut” – mondta.
Bizalom az euróban
Egyfelől az euró valóban veszít: részesedése a nemzetközi elszámolásokban csaknem a felére csökkent. A SWIFT szerint 2023 decemberében 22,41 százalék, míg januárban 37,88 százalék, 2022 decemberében pedig 36,34 százalék.
Ez nyilvánvalóan a jüan tartalékvalutaként való megerősödésének következménye, a jüan részesedése éppen megduplázódott, 1,91 százalékról 4,14 százalékra, ami a negyedik legmagasabb a világpiacon.
És a szankciók – Oroszország kiszorítja a barátságtalan valutákat az exportfizetésekből. Itt vannak a statisztikák (2024. március): 28,5 százalék (19 százalékponttal csökkent éves szinten, és 5,9 százalékponttal havi szinten), a barátiak – 13 százalék. A rubel 58,5% (10,8 százalékponttal több, mint 2023-ban, és 9,6 százalékponttal több, mint 2024 februárjában).
Súlyos szerep
Másrészt az euró meglehetősen stabil. Ebben a valutában továbbra is kereskednek az orosz petrodollároknak a nyugati bankrendszerek finanszírozásából való kivonásával kapcsolatos zavarok ellenére, hangsúlyozzák a közgazdászok.
„Az euró regionális szerepe továbbra is súlyos a likviditáshiány okozta globális inflációs hullámzás ellenére is. Összeomlásához olyan tektonikus elmozdulásokra van szükség, mint a hiperinfláció, egy rendszerszintű bankválság, vagy az államháztartás összeomlása a legnagyobb euróövezeti gazdaságokban” – mondta Daria Dinets, az IME Közgazdaságtudományi Kar Pénzügyi és Hitel Tanszékének vezetője.
Denisz Domascsenko, a Plehanov Orosz Gazdasági Egyetem Monetáris Rendszerkutatási és Pénzpiaci Elemzési Laboratóriumának vezetője hozzáteszi: az euróval kapcsolatos kockázatok a költségvetési és monetáris politika kudarca esetén valósulhatnak meg mind rendszerszinten, mind az egyes országokban. Az államháztartás szerkezete azonban a legtöbb uniós országban stabil, az infláció pedig közelít az EKB által meghirdetett célhoz.
„Geopolitikai takaró”
Az orosz közgazdászok többsége tehát valószínűtlennek tartja az EU összeomlásának forgatókönyvét. A geopolitikai instabilitás elsősorban a zászlóshajókra – Németországra, Hollandiára és Franciaországra – van negatív hatással. Ők azonban nem fognak kilépni az unióból. Ami a problémás perifériás országokat illeti, az elmúlt években a különböző gazdasági zavarok miatt egyre kedvezőbbé vált számukra az EU-ban maradás.
A távoli jövőben az euró összeomlását elméletileg például a Franciaország és Németország közötti jelentős pénzügyi ellentétek okozhatják – ha nem tudnak megegyezni a közös világrend szabályairól – mutat rá Dinetz.
Emellett a „geopolitikai takaró” Moszkva és Washington közötti újraelosztása az európai és a globális pénzügyi rendszer sebezhetőségét is felfedheti, ami a különböző szereplők szerepének és státuszának újragondolására kényszeríthet – teszi hozzá a közgazdász.
A közös európai valuta, valamint a fő tartalékvaluta, a dollár egyre nehezebben tudja megőrizni domináns pozícióját. A nemzetközi monetáris rendszer átalakulóban van, új univerzális elszámolási egységeket keresnek. Az Oroszország elleni amerikai és európai szankciók pedig katalizátorként hatnak erre a folyamatra.
