Változatlanul egymásnak ellentmondó hírek és nyilatkozatok látnak napvilágot a kijevi gyerekkórházat ért súlyos támadással kapcsolatban. A nyugati média egyöntetűen kitart a mellett, hogy az oroszok szándékosan támadták meg a többek között rákos betegeket is gyógyító klinikát, míg a Moszkva hivatalosan cáfolta ezt a narratívát.
Sőt a Kreml szóvivője szerint egy amerikai gyártmányú légvédelmi rakéta maradványainak a felrobbanása okozta a sok áldozatot követelő kórházi tragédiát. A tárgyilagosságra törekevő hírportálok pedig alapos kétségeiket fejezik ki, azzal kapcsolatban, hogy az oroszok követhették el a most már 41 halálos áldozatot követelő csapást. A különböző fegyverzetszakértők is egymásnak feszülnek, valaki a videó felvételek alapján célra tartó orosz gyártmányú rakétát látott. Mások viszont amerikai rakéta darabjait.
Néhány dologról azonban kevés szó esik. Az egyik, hogy az ukránok a Nyugatról kapott rakétavédelmi rendszereket az egészségügyi intézmények közelébe helyezték el, arra számítva, hogy így a térséget az oroszok nem fogják támadni.
Moszkva már többször kijelentette, hogy humán infrastruktúrát nem támad. A véletlen azonban éppen az ukrán védelmi rendszer lokációjából adódóan nem zárható ki. A szándékosság azonban igen. Mi értelme lett volna annak, hogy az oroszok elpusztítsanak egy gyerekkórházat? Teljesen tudatában vannak annak, hogy egy ilyen lépés a nemzetközi közvéleményben komoly felháborodást okozna. Senki nem teszi fel azt a kérdést: Cui prodest? – Kinek az érdeke?
Az nem állítható, hogy az ukránok a saját kórházukat robbantották fel éppen a washingtoni NATO csúcs előtt, hogy ezzel indokolják meg az egyre nagyobb különböző segélyek szükségességét. Az viszont nagyon is elképzelhető – bármi okból is semmisült meg a kórház –, hogy „ráharaptak” a lehetőségre, hogy az egészet az oroszokra tolják, megindokolva a számukra egyre nagyobb támogatás kieszközlését a nyugati katonai rendszertől.
Az egész szörnyű rombolásnak az utóélet kísértetiesen hasonlít a Navalnij-ügyhöz. Alekszej Navalnij ellenzéki politikus idén év elején 47 éves korában hunyt el egy északi-sarkkörtől nem messze található börtöntáborban, ahol korrupciós vádak miatt hosszú börtönbüntetését töltötte. Az egész nyugati politika Putyint vádolta, állítva, hogy az orosz elnök adott utasítást a politikus meggyilkolására. Éppen az orosz választások előtt? Nevetséges. Majd orosz ellenzékiek azt állították, hogy a hatóságok akadályozták Navalnij nyilvános temetését, mert az a választások előtt rossz hangulatot okozna a társadalomban.
Szóval, ha meggyilkolják, az nem okoz rossz hangulatot, csak a temetése.
És mi derült ki a végén? Az amerikai hírszerző ügynökségek arra a következtetésre jutottak, hogy nem Vlagyimir Putyin állt Alekszej Navalnij ellenzéki politikus meggyilkolása mögött. Persze addigra már a fél világ elhitte, hogy az orosz elnök volt a megbízó.
Éppen ezekben a napokban, a Washingtoni NATO csúcson az oroszok „vádlottak padjára” ültetésének forgatókönyve valósul meg. A gyerekkórháznak az oroszok általi állítólagos szörnyű lerombolása – még pontosan nem tudjuk, hogy mi van a háttérben – adja az ürügyet, hogy Zelenszkij még több nyugati fegyvert kapjon és ezzel akár már nem csak az Ukrajnától elfoglalt területeket támadhatja, hanem magát az Orosz Föderációt is.
Azért most kicsit más a helyzet, mert például a Forbes amerikai magazinnak az interneten elérhető oldalán Chris Dessi, a Torque AI alapítója így panaszkodik: „Az a tény, hogy a bejegyzések hétfőn olyan gyorsan kezdtek terjedni (a kórház oroszok általi támadásának kétségbe vonása – a szerk.) a közösségi médiában, még inkább emlékeztetett bennünket arra, hogy a félretájékoztatás gyorsabban körözhet a Föld körül, mint a valós hírek a tényekről. Sőt, ez egy kísérlet is lehetett a narratíva összezavarására, mielőtt a történetekről pontos beszámolók készülhettek volna.”
Arról, hogy ki zavarja össze a fősodratú média által terjesztett narratívát, arról lehet vitatkozni. Például itt van a bucsai mészárlás néven elhíresült eset is. Az ukránok 2022. április 2-án több halottról is posztoltak felvételeket, mondván, az oroszok által előzőleg elfoglalt városból a megszállók kivonultak, de előtte megöltek 400 civil lakost. A város polgármestere azt mondta, hogy az áldozatokat orosz katonák gyilkolták meg. Úgy tűnt, a legtöbb áldozat mindennapi teendőit végezte a gyilkosságok idején, többek is bevásárlószatyrokat cipelhettek. Egyes felvételeken halott civileket lehet látni összekötözött kézzel, vagy éppen egy bicikli mellett fekve.
Csakhogy voltak olyanok, akik a helyi körülményeket ismerve azonnal kétségbe vonták az ukrán narratívát.
Bucsa Kijev egyik elővárosa, körülbelül 35 ezer lakosa van, nagyságrendileg nagyjából Ceglédnek felel meg. Akkor hogyan lehetséges, hogy az ukránok az orosz kivonulás után csak három nappal később jelentették az úgynevezett tömegmészárlást? Három napig nem is tudtak róla? Mi történt három nap alatt? Senkinek nem tűnt fel, hogy az utcákon több száz holttest hever? Több száz ember halála nem maradhatott egy ilyen kisvárosban egy napig sem titokban.
A holttesteket bemutatták a sebtében oda verbuvált nemzetközi sajtó képviselőinek is. És ekkor az ukrán hatóságok óriási „rendezési” hibát követtek el. A körülbelül egy hónapos orosz megszállás alatt az a gyakorlat alakult ki, hogy az oroszokkal együttműködő lakosok fehér karszalagot viseltek.
Az együttműködés leggyakoribb formája az volt, hogy az orosz katonák az ellátmányra kapott konzerveket meleg ételre, friss tojásra, tejfölre, tejre cserélték a helyiekkel. Csakhogy ezt a gyakorlatot az orosz csapatok elől elmenekült városi adminisztráció és a más helyről oda vezényelt ukrán csapatok nem ismerték, nem is törődtek vele.
Az utcán heverő halottaknak majdnem mindegyikén ott volt a fehér karszalag. Nehezen elképzelhető, hogy az orosz csapatok tömegesen mészároltak volna le olyan embereket, akik szimpatizáltak velük. De akkor ki ölte meg ezeket az ártatlan helyi lakosokat és miért?
Az elkövetők személyét, azóta is homály fedi, minden olvasó a saját fantáziájára kényszerül hagyatkozni. A kérdés második felét talán könnyebb megválaszolni. Az oroszok azért vonultak ki Bucsából 2022. április elején, mert Isztambulban az orosz-ukrán közvetlen tárgyalásokon a felek megállapodtak, hogy Ukrajna semleges ország marad, nem lép be a NATO-ba, lemond nukleáris fegyver birtoklásáról, területén nem állomásoztat külföldi csapatokat és tagja lehet az EU-nak.
Cserébe Oroszország ígéretet tett, hogy többé nem támadja meg Ukrajnát, Ezt az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és maga Oroszország – garantálta volna. A Krím-félszigetről a felek 10-15 év múlva kezdtek volna tárgyalást, a Donbász – főleg oroszok lakta terület –, mint különleges státuszú autonómia Ukrajnánál maradt volna. Az oroszok már a békére készültek, ezért hagyták el Bucsát.
És ekkor hirtelen Kijevben termett Boris Johnson akkori brit miniszterelnök, aki kijelentette: nem garantálunk semmit, harcoljanak.
Ez az egyszerű mondat azóta több százezer ember életét követelte. De kellett valami indok az ukrán és nemzetközi közvélemény előtt, ami megmagyarázza, hogy Ukrajna nem a békét, hanem a háborút választotta.
Mert mit mondhattak a „jól tálalt” bucsai események után az ukránok: nem maradt más választás, csak a harc.
