– Miközben a világ a NATO-csúcsra figyel, azért az EU-ban sem állt meg az élet, egyes híresztelések szerint a lengyelek és a baltiak, de talán még a németek is annyira felháborodtak Orbán Viktor békemisszióján, hogy ismét megpróbálnák elvenni Magyarországtól a soros elnökséget? Van erre lehetőség, és egyáltalán mire ez a felháborodás?
– Nem először történik meg, hogy politikai, baloldali ideológiai alapon támadják a magyar elnökséget. Emlékezzünk vissza, már az elnökségünk megkezdése előtt is támadtak bennünket, akár az Európai Parlamentben, akár más fórumokon. Voltak olyan indítványok, olyan határozatok is, hogy vegyék el Magyarországtól a soros tanácsi elnökséget. Ez egy újabb próbálkozás a háborúpárti baloldal részéről. Láthatóan nagyon zavarja őket az, hogy miniszterelnök úr békemisszióra indult. Amikor ellátogatott Kijevbe, akkor rengeteg elismerő nyilatkozat, bejegyzés született. Aztán amikor Moszkvába ment, akkor hirtelen mindenki elítélte, akárcsak a kínai látogatása miatt. Megkérdőjelezték azt, hogy kinek a nevében és milyen megfontolásból cselekszik.
Pedig a miniszterelnök úr világosan elmondta, hogy magyar miniszterelnökként indította el ezt a békemissziót, Európa érdekében, a magyar emberek érdekében próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy béke legyen, hiszen láthatóan az európai emberek mindennapjait nagyon negatívan befolyásolja az, hogy háború van – itt elég csak a gazdasági helyzetre vagy az energiaválságra gondolni, önmagukban ezek is hatalmas problémák. Tehát mindannyiunk elemi érdeke az, hogy béke legyen, ráadásul a háború az eszkaláció veszélyét is magában hordozza. De a baloldal láthatóan nem akar békét. Minden a háborúról szól, és ha valaki fölveti a béke gondolatát, azt azonnal ki közösítik és oroszpártinak állítják be. Orbán Viktor egyébként világosan elmondta: Magyarország célja a felek közötti kommunikációs csatornák kialakításának, vagy nyitva tartásának segítése, hiszen, ha nincs kommunikáció, akkor béke sem lesz.
– És nyilván a tűzszünet vagy a béke érdekében közvetíteni is csak úgy lehet a felek között, ha az ember mindkét oldal álláspontjával tisztában van.
– Így van. Kell a közvetítő, és kellenek a nagyhatalmi garanciák is, ezért ment miniszterelnök úr Kínába, mert Brüsszel és Washington mellett Pekingre is szükség lesz a rendezéshez. Egyébként meg bárki elmehetett volna az Unió vezetői közül vagy az európai vezetők közül ebbe a három fővárosba tárgyalni, de nem tették meg, kísérletet sem tettek arra, hogy beszélgessenek a felekkel, és kommunikációs csatornákat építsenek ki közöttük.
– Ahogy figyeltem a reakciókat, például Josep Borrell X (korábban Twitter) posztjai alatt, vagy a sajtótájékoztatók YouTube videói alatt, feltűnt, hogy sokan felülbírálták a korábbi álláspontjukat. Rájöttek, hogy nem igaz az, amit eddig sulykoltak beléjük: nem igaz, hogy nem lehet az oroszokkal tárgyalni. Ezzel együtt pedig olyanok is kiálltak Orbán Viktor mellett – brit liberális politikus, a német „óbaloldali” Sahra Wagenknecht –, akiktől ez talán meglepő, mert egyébként nincsenek egy platformon. De azt írták, mondták, hogy végre valaki tett valamit. Szóval, lehet, hogy az a baj a békemisszióval, hogy lerombolt egy mítoszt?
– Mítoszt romboltunk le, és érdekeket sértettünk, hiszen ne feledjük el, hogy a háborún nagyon sokan jól keresnek. A háborúpártiak egyik fele közvetlenül húz hasznot a háborúból, ezért érdekelt abban, hogy folytatódjon, a másik felét pedig ezek fizetik, támogatják, szóval, ha úgy tetszik, megveszik a véleményüket. Ők tehát közvetve érdekeltek.
Emellett valóban kialakult egy pszichózis, és egy olyan baloldali narratíva, ami egyszerűen csak arról szól, hogy kerül, amibe kerül, le kell győzni Oroszországot. Persze, azt remélték, hogy ez könnyű lesz: bevezetik a szankciókat Oroszország ellen, ezáltal az meggyengül, Putyin elveszíti a hatalmát, a pénzzel és fegyverrel támogatott ukránok pedig győznek a harctéren. Csak hát, ennek a stratégiának egyik eleme sem jött be. Ennek ellenére következetesen kitartanak mellette. Mi viszont azt mondjuk, hogy ez ellen valamit tenni kell, hiszen százezrek halnak meg értelmetlenül, köztük magyarok is. A kárpátaljai magyarok és a szomszédság miatt nekünk elemi érdekünk, hogy béke legyen.
– Nem lehetett nem észrevenni, hogy miután Magyarország hozzájárult a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez, napokon belül – nem akarok vádaskodni, szóval – valaki kiszivárogtatta az Evrovszkaja Pravdának azt a tizenegy pontot, amit Szijjártó Péter bizalmasan adott át Dmitro Kulebának. És szemben a hangzatos nyilatkozatokkal, a kijevi lap azt írta, hogy az ukrán fél nem gondolta komolyan a vállalásait, a kéréseink egy részét eleve teljesíthetetlennek tartja, a másik fele meg „véleményes”. Szóval, hogy állnak most a kétoldalú kapcsolatok?
– Azt hiszem, ez az eset jól érzékelteti azt, amit az elmúlt években mi végigéltünk az ukrán partnereinkkel. Valahogy másnap mindig máshogy történek a dolgok, mint ahogy abban megállapodtunk. Mindig azt mondtuk, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hiszen volt egy jól működő kisebbségi rendszer Ukrajnában. Magyarországot semmivel sem lehet vádolni, ’91-ben az elsők között ismertük el Ukrajnát. Alapszerződést kötöttünk, amiben leraktuk a kétoldalú kapcsolatrendszer alapjait, és ennek a kétoldalú kapcsolatrendszernek része volt egy átfogó kisebbségvédelmi megállapodás is, amely 2014-ig tulajdonképpen jól működött.
Akkor történt valami: az ukránok elkezdték ezt a kisebbségi jogi rendszert faragni. Tehát jogi értelemben negatív irányba változott minden, korlátozták a kisebbségi nyelven történő oktatást, az anyanyelvhasználatot, és folyamatos zaklatások érték a kárpátaljai magyarságot. Rengetegszer tárgyaltunk, Orbán Viktor látogatása nem egy hirtelen reveláció eredménye, hanem egy folyamat része, amely évek óta tart. Lassan egy évtizede jeleztük, jelezzük folyamatosan, hogy nem jó az irány, tárgyaltunk, próbáltunk megállapodást kötni, de valahogy aztán mindig csavartak egyet a történeten, rossz irányba. A Velencei Bizottság három döntésben állapította meg, hogy sem az oktatási törvény, sem a nyelvtörvény, sem a kisebbségi törvény nem felel meg az európai előírásoknak, és az Európa Tanács kötelező érvényű kisebbségvédelmi dokumentumainak. Az ukránokat ez nem érdekelte.
Most az ukrán csatlakozási tárgyalások kapcsán jeleztük, hogy mi készek vagyunk támogatni a folyamat megindítását, ha a tárgyalási keretek közé bekerülnek a számunkra fontos kisebbségvédelmi passzusok, és ezek bekerültek. Ez egy nagy magyar győzelem. Ez azt jeleni, hogy a kárpátaljai magyarság jogbiztonsága innentől kezdve nem kétoldalú kérdés, hanem európai ügy. Ukrajnának rendeznie kell a kisebbségek helyzetét, akciótervet kell elfogadnia, és garanciákat kell adnia, ha az EU tagjává akar válni.
Remélem, hogy ez meg fog történni. Magyarország az érdemeken alapuló, objektív, hiteles bővítést támogatja. Ukrajna esetében alapvető kérdések merülnek fel az alkalmasságot illetően, hiszen háború van, ezért nincsenek választások, nincs ellenzék, nincs szabad sajtó. Ennek ellenére mondtuk azt, hogy megadjuk nekik az esélyt, és nem fogunk blokkolni semmit, ha az Európai Unió többsége úgy gondolja, hogy egyébként Ukrajna teljesíti a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez a feltételeket. De – még egyszer mondom – sikerült elérnünk, hogy a kisebbségvédelem bekerüljön, mint európai kérdés a csatlakozási feltételek közé. Ettől kezdve nem lehet kibúvó.
– Világos. Visszakanyarodva a békemisszióhoz és a soros elnökséghez, a brüsszeli híradások szerint az Európai Parlament alakuló ülésén Orbán Viktor soros elnökként nem szólalhat most fel, illetve a Bizottság belengette, hogy egyelőre nem jönnek Budapestre, pedig…
– Nem, nem, nem. A soros elnök fel szólalhat és fel is fog szólalni az Európai Parlament ülésén. Hogy mikor, az nagyon sok körülménytől függ, de nincs is rá egységes gyakorlat. Zajlanak az egyeztetések.
– Úgy értem, ez is csak egy kicsinyes játszma az EP balliberális koalíciója és a brüsszeli elit részéről, amely megpróbálja elszigetelni Orbán Viktort?
– Lehet egy ilyen olvasata, de ami késik, nem múlik.A magyar elnökség uniós programja egyébként hivatalosan már elérhető, mottója az, hogy „Tegyük naggyá Európát!” Úgy gondoljuk, ezzel a célkitűzéssel minden hazáját és Európát szerető polgár egyetérthet, az erős Európa megteremtése mindannyiunk érdekét szolgálja.
– Megalakult a Patrióták Európáért frakció, amely máris a harmadik legnagyobb az EP-ben, és kedvezőbb feltételek mellett, ha jól alakulnának a dolgok Ukrajnában, akkor – gondolom – az Európai Konzervatívokkal és Reformerekkel is nyíltan szövetségre léphet, ráadásul biztos vannak még olyan pártok, amelyek csatlakoznának Orbán Viktor szuverenista csoportjához, de még nem tették meg.
– Ráadásul megalakult egy harmadik jobboldali frakció is. Tehát mindenképpen új elem szerintem az Európai Parlamentben az, hogy a jobboldal megszervezte önmagát. A jobboldal hangosabb, mint korábban. Ez annak is köszönhető, hogy az európai emberek is a változásra szavaztak.
Kétségtelen, hogy a Néppárt, a valamikori közép, amely most a baloldalon kötött ki, átverte az embereket, hiszen például a kampányban migrációellenes ígéreteket hangoztatott, most pedig összeállt a migrációpárti baloldallal és liberálisokkal. Ami az ECR-t és a PfE-t illeti, a két nagy frakció nagyon sok kérdésben egyetért. A napokban például Giorgia Meloni védte meg a Patriótákat azzal, hogy a baloldali vádakat visszautasítva leszögezte: ez nem oroszpárti, nem Putyin-párti frakció, hanem egy szuverenista, értékalapú képviselőcsoport, amely történetesen mást gondol a háborúról, mint a fősodor.
Kulcskérdés az, hogy a következőkben tud-e a két jobboldali frakció egyeztetni, illetve kialakul-e egy olyan jobboldali egyeztetési gyakorlat az Európai Parlamentben, amely eredményeket hoz a csatákban. Én azt remélem, hogy ez a koordináció elindul, mert több a közös bennünk, mint az ellentét közöttünk, és a jobboldal ereje adott ahhoz, hogy befolyásolni tudja az uniós ügyeket.
– Ha előretekintünk a következő egy-két hónapra – a nyárra: milyen programjai, feladatai vannak most soros elnökként Magyarországnak?
– Június közepén hirdettük meg a programunkat, amit egyébként az európai partnereink jól fogadtak. Ez egy nagyon ambiciózus program, hét prioritást jelöltünk meg benne. De a legfőbb eleme a versenyképesség növelése, mivel Európa gazdaságilag megrendült, és ezt helyre kell hozni.
Ebben konszenzus van Európában. Azt remélem, hogy az egyes szakkérdések mentén már most el tudunk indulni, előre tudunk lépni. Elkezdődtek az elnökségi események, a héten került megrendezésre az első informális versenyképességi tanácsülés, gazdasági vezetők, miniszterek részvételével. A napokban volt az első olyan Coreper ülés, amit már Magyarország, a magyar nagykövet vezetett elnöki minőségében.
Tehát nincs nyári szünet: berúgtuk az elnökséget egy brüsszeli nagyszabású kulturális eseménnyel, ahol Sulyok elnök úr mondta a nyitóbeszédet, és azóta egymást érik a tárgyalások, egyeztetések, programok. Az intézményi átmenet időszakában persze sokkal átpolitizáltabb minden. De ha ez lezárul, akkor el lehet kezdeni a jogalkotási dossziékra koncentrálni, és azokkal is előrehaladni.
– Az intézményi átmenet kapcsán lehet már tudni valamit arról, hogy Magyarország, vagy akár az új frakció, a PfE révén a Fidesz-KDNP milyen pozíciókat foglalhat el majd az új Bizottságban és a parlamenti testületekben?
– Ez még korai. Zajlanak az egyeztetések.
– Esetleg elképzelések, vágyak vannak?
– Elképzelések, vágyak mindig vannak, de az egyeztetések sikere érdekében ezeket célszerű ott az asztalra tenni, és abban a körben megbeszélni, ahol ezek a döntések születnek.
– Oké… Azért ilyen könnyen nem adom meg magam. Szóval, másként teszem fel a kérdést: Mekkora nyomást, ellenállást tud kifejteni Magyarországgal szemben a néppárti-baloldali koalíció?
– Nem vagyunk egyedül. Az egy nagy dolog, hogy a Fidesz most egy erős frakciónak a tagja, ráadásul egy olyan frakciónak, amelynek a létrehozását mi magyarok kezdeményeztünk, és ez nagyban növeli a mozgásterünket – Magyarországét és a Fidesz-KDNP-ét is. A Patriótákkal a hátunk mögött bízunk abban – hiszen az európai politikai kultúra alapja mégiscsak az egyeztetés – hogy megindul a kompromisszumkeresés, és reményeink szerint a Néppártban is felismerik, hogy ők is érdekeltek az ideológiai háború lezárásában. Mert a háború és a szankciók mellett ez is nagyon sokat ártott Európának. Tulajdonképpen ez volt az, ami az EU cselekvőképességét az elmúlt időszakban blokkolta.
Az ideológiai viták helyett jó lenne végre a fontosabb ügyekre koncentrálni. Ez mindannyiunk érdeke. És az európai emberek akarata, hiszen a változás iránti igényüket világosan kifejezték a választásokon.
– Figyelembe véve az első tapasztalatokat, az új frakció megalakulását, a békemisszió eredményeit, az uniós és a francia választások hatását az Európa-politikára… Szóval, mindent. Most így, egy hónap után, hogy látja: naggyá tudjuk tenni újra Európát?
– Egy híres kijelentést parafrazálva: Európa nagy lesz, vagy nem lesz. Ha Európa nem tér észhez, akkor végérvényesen le fog maradni a világ más országaihoz képest, hiszen láthatóan elhúznak mellettünk, úgy Kína, mint az Egyesült Államok. Ha nem sikerül a konszenzus kultúráját visszaállítani, ha nem sikerül a nemzetállamokra alapozva egy jó irányt venni, akkor szerintem Európa nagyon nehéz helyzetbe kerül. Mindent egybe vetve most van esély arra szerintem, hogy észhez térjünk, és a józanság kerekedjen felül a hülyeségen. A józanság pedig elvezethet a békéhez is. Most a háború árnyéka mindenre rávetül Brüsszelben és egész Európában is. Amennyiben lesz józanság és lesz béke, akkor szerintem van esély arra, hogy európai újra nagy legyen.
