Ez igen. Ez már teljesítmény. Van benne bátorság, szellem, spiritusz, kakaó, hiszen már-már nyelvújító, és akár Kazinczyék barátja, harcostársa is lehetett volna a dolgozat szerzője. Hogy ki a valódi szerző, jószerivel nem tudható, ám annyi bizonyos, aligha ugyanannak az embernek a dolgozatát – nem szakdolgozatát – jegyzi most sajátjaként Gyurcsány Ferenc a Facebookon, aki korábban azt adta az akkori miniszterelnök szájába, hogy ő bizony rendszeresen szokott bérmálkozni. Igen, a miniszterelnök ezzel a súlyos, mástól kölcsönzött ostobasággal vallásos honfitársait igyekezett a maga oldalára állítani. Hát, nem igazán jött be. Nem, mert az erősen szekularizált kis országban néhányan rögtön tiltakoztak, ha halkan is, hogy ez bizony vaskos, primitív hazugság, hiszen ők még emlékeztek arra, hogy a legjámborabb katolikus hívők is csupán életükben egyszer tesznek eleget ennek.
Akkor a nagy hazafias, bérmálkozóember aztán nem jött többé ezzel elő, inkább hallgatott, mint ellopott szakdolgozatáról. Most viszont tényleg szellemes bejegyzést tett, mármint a beszédírója. A beszédírója kazinczyzett. „Csendben marad az Európát eredetileg meghódítani akaró szégyenember” – írta posztjában azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor nem mondhat beszédet az új Európai Parlament első ülésén. A Demokratikus Koalíció elnökembere szerint Orbán Viktor kudarca a „mi kudarcunk. Szégyene akkor is a mi szégyenünk, ha nekünk, úgy konkrétan, semmi közünk hozzá”. Írásának azt a címet adta, hogy Orbán, a szégyenember.
„Orbán, mint az EU elnökségét adó soros elnök a szokás szerint beszédet mondott volna az új Európai Parlament első ülésén, ám a képviselők nem engedték meg neki, hogy akkor szóljon, amikor a többi miniszterelnök, elnök szokott. Amikor fontos dolgokat tárgyalnak, amikor még tele van az ülésterem. A pénteki napra, az üres padsorok napjára száműzték Orbánt. Beszélhet, persze. Akkor, amikor se képviselő, se újságíró nincs, azaz beszélhet a falnak. Így pedig nem Orbán foglalta el Európát, hanem Európa szigetelte el a magyar miniszterelnököt.”
Megesett – talán életemben utoljára és először –, hogy Gyurcsánynak szurkoltam. 2006-ban, a nagy itthoni zavargások – így interpretálta a rendőrterrort Gyurcsány Kazinczy Ferenc Műfordítói Köre – idején, hogy a nemzet bérmálkozója Angela Merkelhez látogatott. Majd beszámolt a zárt tárgyalásokon elhangzottakról. Mire a német sajtó valósággal szétszedte, nem győzte helyreigazítani. Én pedig, saját naivitásomba süllyedve, szégyenkeztem. Égett az arcom, hogy mit mondanak rólunk, vidéki nemzetről a világban, milyen miniszterelnökünk van nekünk, falusiaknak. Közben persze drukkoltam, hogy mégis Gyurcsánynak legyen igaza.
Nem lett. És akkor persze felrémlett, hogy a bérmálkozóemberrel ilyesmi már korábban is megesett. Akkor is valami hasonló füllentésen csípték. Vagyis nem először mondta azt, amit nem mondott. És természetesen akkor is megcáfolták. Mégpedig 2004 decemberében, a Magyarországi Apostoli Nunciatúra közleményt adott ki Gyurcsány Ferenc vatikáni látogatásával kapcsolatban. A közlemény hangsúlyozza, hogy több megkeresés is érkezett a képviselethez a látogatással összefüggésben, „mivel a tömegkommunikációs eszközök szinte csak arról számoltak be, amit a magyar kormányküldöttség közölt a szentatyával és az államtitkárral”. Gyurcsány Ferenc akkor a Magyar Katolikus Egyház túlzott közéleti-poltikai szerepvállalását nehezményezte II. János Pál pápánál A Nunciatúra közleményben tudatta, hogy Angelo Sodano bíboros, államtitkár megjegyezte, a magyar püspökök jó állampolgárokként csak aggodalmuknak adtak hangot a közjóért, és a Szentszék kiáll mellettük, mert csak azt kérik, ami a megállapodás szerint jár.
Nos, most a DK-elnök szerint Orbán Viktor pártja köré a többiek úgynevezett cordon sanitaire-t húztak. Ez az eredetileg a járványügyben használt francia kifejezés azt az egészségügyi karantént, zárlatot jelenti, amelyet azért állítanak fel, hogy a fertőző betegség ne jusson ki egy körülzárt helyről. Gyurcsány úgy tudja, „Európában pár évtizede ezt használják azokra a politikusokra, pártokra, frakciókra, akiket-amelyeket távol kell tartani az egészséges közélettől, akiktől-amelyektől félteni kell az európai életet, a hétköznapok még létező nyugalmát. Verheti a mellét Orbán, hogy elfoglalta Európát, ma a 720 fős parlamentben ez a csoport összesen 84 főt számlál. És igen, senki nem áll velük szóba.”
Meglehet, a sokszorosan bérmálkozókkal mindenki barátkozik, de mit tegyünk, a szégyenemberekkel nem. Igen ám, de itt aprócska fordítási, vagyis felismerési hiba történhetett. Mint a napokban Washingtonban, az elnökjelölti sajtótájékoztatón. Ugyanis a szintén fordításokra-ferdítésekre hagyatkozó, szellemileg másodlagos frissességű Joe Biden elnök megpillantotta a pulpitus felé éppen közeledő ukrán elnököt, és baráti közvetlenséggel egyszerűen leputyinozta. Így aztán Putyin lett Volodimir Zelenszkijből. Hát nem mesés? Kínos kicsit. Legalább annyira, mint a futballmeccseken a visszavont gól előtti csókváltás.
Nem lehet, hogy nálunk is ez történt a Gyurcsány-dolgozattal? És csak most dereng, hogy itt is névcsere esett. Kiderült, hogy Európa legszorgalmasabb bérmálkozója egyben a kontinens szégyenembere. Kínos. Szegény, szegény szégyenember.
A szerző újságíró
