– Miért érezte úgy, hogy könyvet szeretne írni a kisfia születéséről?
– Azt gondolom, fontos, egész életünket meghatározó időszak a várandósság, és a világra érkezésünk mikéntje is. Szerintem mindenkinek tudnia kéne a történetét, akkor is, ha nehéz történet. Ad egyfajta folytonosságot, gyökér-érzetet, ha tudjuk, honnan jövünk, miből fakadunk, mit folytat az életutunk.
Samunak, a kisfiamnak leírtam a történetét, de majd akkor fogom ilyenformán átadni neki, amikor már felnőtt lesz. Addig azon a szinten mesélgetem neki, ahol éppen a fejlődésében tart.
– Hogyan csatlakozott a munkához Boróka, aki illusztràtor?
– Boróval gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Egy iskolában kezdtük a művészeti tanulmányainkat, ő képzőművészként, én zenészként.
Mindig szerettem a világát. Felnőttként akkor kezdtünk el újra kapcsolódni, amikor mindketten Budapesten landoltunk az egyetemi oktatás miatt, aztán ő várandós lett. Nagyon inspirált a története, tulajdonképpen ő volt az egyik legfontosabb hatás, hogy az én várandósságomban milyen úton indulok el.
Nem volt kérdés bennem, amikor a könyv gondolata megfogant bennem, hogy őt hívom alkotótársként. Ő úgy fest, ahogyan én a belső képeimet látom, csak én zenében és szavakban formálom meg ezeket. Ő viszont színeivel, formáival kidomborította ezt a világot.
Fontos volt nekem, hogy egyenrangú alkotókként vigyük a projektet, ezért kértem, hogy ne az én történetemet illusztrálja, hanem a sajátját fesse meg. Ő ekkor már a második szülésén volt túl, így ebből a friss élményből merített az alkotáshoz.
A szülés beavatás – vallják a szerzők, akik mindeketten édesanyák és alkotóművészek
Fotó: Csibi Boróka festménye
– Mit jelent az, hogy háborítatlan szülés?
– Amikor az anya, a kisbaba az irányítói elsődlegesen a szülés folyamatának. Amikor a szaksegítségek kísérői, és nem irányítói szemlélettel vannak jelen, a szülésben a nőt kompetens személynek tekintik a saját folyamatában, amíg az anya és a baba egészsége engedi.
A szülésnek megvan a maga természetes ideje, folyamata. És a rutinszerű, gyakran fölösleges beavatkozások, mint a szülés indítása, burokrepesztés, a mesterséges oxytocin adagolása, a sürgetés, gátmetszés, az irányított kitolási pozíció, hátráltatják, nehezítik, sőt komplikációkat generálhatnak a szülés egészét tekintve.
De ide tartozik a nem megfelelő hangnem, a körülmények, amelyekben a kismama nem érzi magát biztonságban.
A kisbaba szempontjából is fontos, hogy ne legyen sürgetve, hogy szabad testhelyzetet választva segítsék az útját, és létrejöhessen az aranyóra, a késleltetett köldökzsinór elvágása, hogy az igénye szerint szoptassák, ha ennek nincs akadálya, és az édesanyja és az édesapjával legyen, nem szeparálva.
A háborítatlan szülés összességében a testi-lelki értelemben vett biztonságos közegben való születést jelenti. Ez létrejöhet intézményben, és intézményen kívüli rendszerben is. Létrejöhet császármetszés során is, megfelelő támogató szakemberek körében.
Természetesen, amikor életveszély, vagy komplikáció alakul ki, akkor fontos a szaksegítség gyors beavatkozása, de sokkal kevesebb esetben van komplikáció, mint ahogyan valóban indokolnák a jelenlegi statisztikák és elbeszélt történetek és tapasztalatok.
– Van, aki azt mondja, hogy a szülés beavatás. Ön szerint mi az, amit az anyaságon kívül adhat egy nőnek?
– Igen, szerintem is beavatás. Erős transzformáló hatása van. Végtelenül szerencsés vagyok, hogy megélhettem.
Mindkét szülésem mást adott, ezért azt gondolom, a lista végtelen, hogy kinek mit mutat, mi marad meg a későbbiekben. Szerintem sajnos a trauma ugyanolyan mélyen hat, mint a pozitív élmény. Utána azzal is rengeteget kell dolgozni, mert meghatározó működésként lép fel, ha feloldatlan marad.
Iszlai Renáta és Csibi Boróka a háborítatlan szülést népszerűsíti közös kötetével és a hozzá kapcsolódó rendezvényekkel
Fotó: Iszlai Renáta és Csibi Boróka
Nekem a szülésélmény erőt adott abban, hogy jobban képviseljem a határaimat. Megtaláltam egy addig bujkáló én részem, aki nyersebb, kendőzetlenebb, és a természetes hullámzást megengedi magának. Pihen, amikor pihenni kell, kiárad, amikor kiáradni kell.
Megéreztem azt is, hogy sosem vagyok egyedül. A lényem egyszerre egy erős szövet és ugyanakkor egy körforgás része. Belső stabilitást találtam ebben a mindenhez is és semmihez sem tartozom állapotban. Erősebbek a belső hajtóerőim, képeim, ötleteim, és akkor is ott tudok lenni állhatatosan mellettük, ha azt a külvilág őrültségnek, vagy megvalósíthatatlannak tekinti. Mint ezt a könyvet.
– Finnugor nyelvrokonainknál tisztelik azt az embert, aki elénekel az életéről egy dalt. Mi pedig eljutottunk oda, hogy nincs történetünk, mert senki nem kíváncsi rá, mindenkit csak az érdekel, mi történik a híres emberekkel meg a filmbeli hősökkel. Ön mit gondol erről, úgy is, mint klarinétművész, akinek a zene, a dal a szakmája?
– A zenész énemnek van egy rejtettebb oldala: a hozzám ellátogatóknak intuitív módon eléneklem a dalukat. Amit aktuálisan érzek bennük. Kiscsoportban vagy egyénileg. Ezt Csendzengésnek nevezem. Megfejthetetlen és nagyon erős hatású esemény. Számomra is a legmélyebb élmény, ahová a hang vezet.
Ebben gyökerezik az a projektem is, amibe ősztől szeretnék több energiát fektetni. Kismamáknak szeretnék segíteni abban, hogy megírják azt a dalt, amivel a babájukat megszólíthatják, várhatják, és ami később is egy kötelék lehet köztük.
Ezek a babadalok adják a készülő babadala! című lemezem tengelyét.
Szerintem fontosak a személyes történetek, mesélve, énekelve. Hazavezetnek.
A könyves találkozások eddig kivétel nélkül kaput nyitottak, és az emberek, akik részt vettek ezeken, elkezdték mesélni a saját történeteiket. Nagyon mélyen megérint, amikor egy idegen születésének, vagy szülésének történetét hallhatom.
Onnan kezdve már nem idegen.
– Önök gyűjtik is a facebookon a születéstörténeteket.
– Kimondva, céllal nem gyűjtjük a történeteket, de sokat végighallgattunk már a könyv kapcsán. Mindegyik tud újként hatni. De persze vannak hasonlóságok, ezért is tud megférni egymás mellett az én történetem meg Boróka története, hiszen ő nem az enyémet illusztrálta, mégis egy oldalon van a kép és a szöveg.
Végiglapozható a könyv csak olvasva, vagy csak a képek által vezetve. A ritmus lett a közös rendezőelv. A vajúdás összehúzódásainak ritmusára épül a könyv váza.
A hasonlóságok és a különbségek ellenére azt szoktuk mondani, minden történetnek helye van, beszélgessünk róla. Minden történet számít. Minden szülés számít!- ahogy a Másállapotot a szülészetben mozgalom hirdeti.
Ilyenkor azt tanuljuk, hogy változtatás nélkül hogyan engedjünk be egy-egy történetet a maga nehezével, vagy örömével.
Mi sem receptet szeretnénk adni arra, hogy hogyan kellene szülni, nem is tudnánk. Inkább csak teret nyitni az élet érkezésének sokféleségére, ennek a kifejeződésére.
A saját szülésüket mesélik el az alkotók – ki-ki amaga eszközeivel – a kötethez keretszöveggel, ajánlásokkal, listákkal a szülész szakma is hozzájárul
Fotó: Iszlai Renáta és Csibi Boróka
– Évek óta zajlik a könyv kampánya. Előadásokat tartottak, Boróka illusztrációi budapesti kiállításon is szerepeltek, még Kínába is eljutottak. Nem lett volna jobb megvárni, hogy megjelenjen a kötet?
– Már hat éve dolgozunk a könyvön. Egy évig írtam a szöveget, aztán bekapcsolódott Boróka, és elkezdte megfesteni a nagyjából negyven festményt. Az utóbbi két-három év a kiadókkal kapcsolatos kálváriával telt. Mindezt kisgyerekek mellett, és az élet egyéb kihívásai közepette, a nem létező szabadidőnkben végeztük. A festmények külön alkotásként is élnek, azt éreztük, inkább segít, mint hátráltat az, ha illusztrációs pályázaton, vagy szakmai kiállításon vesznek részt.
Minden lépés fontos volt ezen az úton. El kellett jutnunk oda, hogy ha háborítatlanul szültünk, akkor háborítatlanul is jelenjen meg a könyvünk. Eldöntöttük, és kerestük a módját, hogyan valósulhat meg magánkiadásban.
– Éppen most jelentették be a facebookon: összegyűlt a minimális összeg arra, hogy a könyv most már biztosan megjelenjen.
– Július 25-ig tart a gyűjtés, még be lehet kapcsolódni. A könyv teljes költsége 5-6 millió forint között mozog. A brancson ennek egy részét mertük bevállalni, mert csak százszázalékos elérés mellett kapjuk meg a pénzt. Emellett pályázatot írtunk, és mecénási felajánlásokkal próbáljuk fedezni a költségeket.
– Mi minden lesz a könyvben?
– Nagyjából száz oldalas lesz, mindegyik oldala festve. A ma oly kedvelt csendeskönyvekhez hasonlóan, itt is kevesebb fókuszt kap a szöveg, a látvány vezet inkább.
Két történet követhető végig, az egyik szavak által, a másik képek által vezetve az olvasót egyre mélyebbre a vajúdó nő belső és külső világában. Mivel én zenész vagyok elsősorban, és a történetben is sok zenei hivatkozás van, hanganyagot is csatolunk a könyvhöz. Olyan dalt, ami szerepel a könyvben, és azóta a repertoárom része. Saját előadásmódban, zenekari feldolgozás lesz, stúdióminőségben rögzítve.
A szakmai keretként megjelenő szöveget Görbicz Adria független bába írja.
És lesz egy szakmai mentorok által összeállított lista, amely egy szakmai ajánlás lesz perinatális témában, szakemberekkel, szervezetekkel, intézményekkel.
– Az édesapák is szerepet kapnak a történetekben?
– Igen, mindkét történetben megjelennek, és fontos szerepet töltenek be. Együtt lép át a nő az anyaság és a férfi az apaság küszöbén.
Az apák számára ugyanúgy fontos feldolgozni a születést. Fontos, hogy helyet és szerepet kapjanak benne, készüljenek rà.
– A könyv megvalósítását is támogatták az apukák?
– Igen. Hol gyerekvigyázással, hol gyakorlatiasabb, szervezéssel járó dolgokban, ötletekkel. Boró férje mindvégig. Az én gyerekeim apukája a kezdetekben, amióta meg nem élünk együtt, már nem. De a jelenlegi párom, aki zenész alkotótársam, bár ő nem volt része a gyerekek születésének, a dalok kidolgozása által kísérőjévé vált a történetnek.
– Erdélyben is, Magyarországon is népszerűsítik a könyvet. Mennyiben más a fogadtatás határon innen és túl?
– Itt is, ott is értékelik a minőségét, bele fektetett munkát, és sok buzdítást kapunk. Magyarországon ebben a témában több már a megszólalás, megmozdulás. Az erdélyi helyzetet nem ismerjük nagyon mélyrehatóan, hiszen nem az ottani rendszerben szültünk. De a beszélgetéseinkből leszűrt benyomásom az, hogy a rendszer még medikalizáltabb szüléseket generál, mint Magyarországon.
Erdélyben még nincsen szabályozva az intézeten kívüli szülés. Így kevesebben, és a bátrabbak mernek belevágni. Nincs még kipörgetve ez a téma, a szülésfelkészítők, a dúla fogalma viszonylag új. Erdélyben óvatosabb vagyok. Nem akarok hiú reményeket kelteni, tehetetlenségből fakadó csalódást okozni. Ugyanakkor nagyon fontos mindezekről beszélgetni, mert a helyi nőknek kell kitaposni az utat ahhoz, hogy később jobb legyen nekik.
Bár más a közeg, talán segíthet a párbeszéd. Ha a magyarországiak a bürokratikus rendszerben elért változtatások mikéntjét átadhatnák, a jól kijelölt, segítő határok fontosságát megértetnék, az erdélyiek meg azt az elképesztő tiszta tartást, letisztultságot és amazon minőségű erőt megosztanák azokkal, akik bizonytalanok a saját erejükben, vagy túlgondolják a dolgokat, akkor mindannyian gazdagabbá válunk.
– A szakmával és a szakmai szervezetekkel is találkoztak?
– Igen, temérdek szimpátiáját kifejező magánember vagy szakember, egyesület van, akik a témában szintén elkötelezettek, vagy megérintődtek a munkánk által. Így minket is segítenek azokkal az eszközökkel, megosztásokkal, hírlevéllel, helyszínnel, rendezvénymeghívással, média megjelenéssel, vagy előrendeléssel, ami éppen számukra is könnyen felajánlható.
– Milyen rendezvényeket terveznek a megjelenés, a könyvbemutatók idejére?
– Az első megrendelt példányokat szeretnénk eljuttatni karácsonyig a támogatóknak. Lesznek addig még könyvbeharangozók. Hamarosan a Budai Perinatális központban és az Anyahajó Anyaközpontban lehet velünk találkozni.
Lesz majd egy különleges könyvbemutató a kiemelt támogatóinknak koncerttel, dedikálással, kiállítással, és lesz erdélyi és magyarországi állomásokkal bemutatóturnéja is a könyvnek. Könyvvásárokra is szeretnénk eljutni. Részletek itt.
