– Mit látott?
– Meccseket. Jókat is meg rosszakat is. Mint a korábbi tornákon is. Megnéztem valamennyi meccset, mind az ötvenegyet, így aztán nem mondhatom, hogy nem vagyok képben.
– Mit gondol: van jövője a játéknak?
– Amíg a közönség vevő rá, addig nincs baj. Ebből a szempontból most rendben volt minden. Fantasztikus szurkolók szinte befújták a labdát az ellenfelek kapujába. Még mi sem panaszkodhatunk, a magyar tábor mindvégig kitett magáért, és kitartott a csapat mellett. És éppen ez a játék egyik lényege, a közösségalkotás.
Herczeg András, a Debreceni Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója
Fotó: MH-archív
– És milyen volt a mi játékunk, a magyar válogatotté?
– Az Európa-bajnokság előtt sokan reménykedtünk, hogy a válogatott továbbjut, de azt láttuk, hogy nehéz csoportba került. Németország bizonyította, hogy újra a legjobbak közé tartozik. Jó mérkőzéseket játszott az Eb-n, ellenük rendben volt csapatunk teljesítménye.
– És a többi meccsen?
– A svájciak is jó, eredményes focit játszottak, nem véletlenül jutottak a nyolc közé. Ellenük az első félidőben gyengébben játszottunk, utána már nem volt baj. A Skócia elleni győzelem pedig nagy örömöt váltott ki a magyar szurkolók körében. Összességében elégedettek lehetünk, hiszen kevésen múlt csapatunk továbbjutása.
– Izgalom azért volt így is, márpedig az a játék egyik lényege.
– A csoportmérkőzések első két köre általában jó meccseket hozott. Több olyan válogatott is élvezetes játékot nyújtott, amelyik nem számít a nagy csapatok közé. A csoportmérkőzések harmadik köre kevésbé tetszett, mivel a már biztos továbbjutók visszafogottan teljesítettek. Ennek lett áldozata a magyar válogatott is.
– Nem is kevesen, burkoltan ugyan, de megkérdőjelezték egy-két meccs tisztaságát. Mit gondol erről?
– Nem is tudom, mit mondjak. Nem voltam ott, nincsenek információim. Annyit így is láttam, hogy a döntőbe jutásért vívott mérkőzések fordulatosak voltak, izgalmasak, azokra nem lehetett panasz. A döntő két résztvevője közül Spanyolország a torna folyamán mindvégig látványosan és eredményesen játszott. A legkreatívabb focit mutatta be. Csapatkéni is erős, szervezett, és persze egyéniségei is vannak.
– És az angolok?
– Ők könnyebb ágon kerültek a döntőbe, s néha gyengébben játszottak ugyan, de az eredmény szempontjából hatásosan. A Hollandia elleni, utolsó találkozójukon jó játékot nyújtottak. Meg kell említeni, hogy három mérkőzésen is hátrányból fordítottak, s ez azt bizonyítja, hogy van tartásuk, mentálisan erősek.
– Aztán végül mégis elbuktak.
– Igen, a döntőben a spanyol válogatott akarata érvényesült, de az angolok is bizonyították, hogy van csapatuk. A spanyolok nehezebb ágon jutottak a fináléba, ahol ismét megmutatták, hogy övék a torna legjobb válogatottja. Menet közben kidőltek ugyan kulcsjátékosaik, de így is eredményes és látványos játékot produkáltak. Megérdemelten nyerték el az Európa-bajnoki címet.
– Akkor semmi vész, lesz mit átadnia a tanítványainak.
– Miért ne lenne, hiszen még egy rossz meccsből is lehet tanulni. Nem is keveset.
– Mit mond majd a játékosainak, hogy legyetek Arda Gülerek vagy Lamine Yamalok?
– Nem kell azt mondani, ők is látták, és bizonyára nekik is tetszett a két ifjú zseni. Én is vártam, mikor kerül már mondjuk Yamalhoz a labda. A tanítványaim pedig, ha tehetnék, alighanem vállalnák az ő karrierjüket. Egyébként azt tapasztalom, hogy a gyerek szívesebben választ helyi példaképet magának, olyasvalakit, akire szinte naponta felnézhet. Bár utánozni csak azt lehet, amit-akit láttunk, akit-amit ismerünk. S ebből a szempontból nagy szolgálatot tett az Eb.
– Ennyi csupán a torna haszna?
– Remélem, több ennél. Gondolom, némelyik srác ráérzett a játék szépségére. Hogy felgyorsult életünkben, ezernyi csábítás közepette is a játék szépsége örök. A játék reggeltől estig velünk volt és velünk is marad még egy ideig. Otthon, az utcán, a téren, a suliban. Még őrzi a helyét. Úgyhogy vigyázzunk rá, okosan.
