Az EU-ban határozottan elhatározták, hogy harcolnak a hazai piacért. Különösen az elektromos autók. Ha 2019-ben Kína részesedése ebben a szegmensben kevesebb, mint egy százalék, 2023-ban – nyolc, és 2025-ben várhatóan mind a 15.
A Rhodium Group kutatócég számításai szerint a Kínából származó behozatal 2020 óta 1,6 milliárd dollárról 11,5 milliárd dollárra emelkedett. Az árak pedig 20 százalékkal alacsonyabbak. Az európaiak meg vannak győződve: nem piaci mechanizmusok révén.
„A világpiacokat elárasztják az olcsó elektromos autók. Az áraikat pedig hatalmas állami támogatásokkal mesterségesen alacsonyan tartják” – háborodott fel »Az EU helyzetéről« című éves beszédében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlament szeptemberi strasbourgi ülésén. Antidömpingellenes vizsgálatot indítottak.
És most Brüsszel megemelte a vámokat. Tíz százalék volt. Július 12-től a BYD számára – 17, Geely – 20, SAIC – 38 – jelenti a The Economist.
Azok, akik együttműködtek az EK vizsgálatával, átlagosan 21, akik megtagadták – 38,1 vámot kapnak. Emellett az adót növelik a Kínában üzemmel rendelkező európai márkák, például a BMW esetében is.
„Ez egy kísérlet arra, hogy enyhítsük a versenyt és megszabaduljunk a kínaiak dominanciájától, akik már most a világpiac felét uralják” – magyarázza Olga Zsilcova, PhD közgazdász, az orosz kormány alá tartozó Pénzügyi Egyetem logisztikai tanszékének docense.
Hasonló vár a kínai napelemekre és szélturbinákra is. Peking panaszt kíván tenni a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO).
A kínai kereskedelmi minisztérium levélben figyelmeztette Valdis Dombrovskyt, az Európai Bizottság helyettes vezetőjét a következményekre.
A megtorló intézkedések elkerülhetetlenek – mutat rá a Politico. Először is a légiközlekedési ágazatot és a mezőgazdaságot fogják sújtani.
Brüsszel viszont készen áll arra, hogy nemzetközi közbeszerzési mechanizmust indítson – ha Peking nem engedelmeskedik, a kínai cégek számára korlátozni fogják a hozzáférést az európai közbeszerzési pályázatokhoz – írja a The Economist.
Az EU-t nem fogják megfélemlíteni a WTO-hoz benyújtott panaszok, biztos benne Vitalij Mankevics, az Orosz-Ázsiai Gyáriparosok és Vállalkozók Szövetségének (RASPP) elnöke. „Ez a szervezet már régóta patthelyzetben van – a választottbírák hivatali ideje lejárt, és az USA blokkolja az új kinevezéseket. Mindenki egyetért abban, hogy reformra van szükség, de abban nem tudnak megegyezni, hogy pontosan hogyan” – hangsúlyozza.
Sokkal veszélyesebbek az ellenkorlátozások. A mezőgazdaság és a légiközlekedési ágazat mellett a gyógyszeripar, a kozmetikumok, a higiéniai termékek és természetesen az autóipar is veszélyben van – az EU az áruhiányt kockáztatja az emelkedő árak mellett.
„Az ipar tisztában van ezzel, ezért az (elsősorban német) aggodalmak azzal a kéréssel fordultak az EB-hez, hogy gondolja át, vagy jobb esetben – az esetleges megtorló intézkedésekkel kapcsolatban – utasítsa el a vámokat. Akiket az európai politikusok elméletileg védeni akarnak, azok nem akarnak ilyen védelmet, mivel józanul felmérik a költségeket és a kockázatokat” – mondja a szakértő.
Mikhail Khachaturyan, PhD közgazdász, a Pénzügyi Egyetem Stratégiai és Innovatív Fejlesztési Tanszékének docense egyetért azzal, hogy a megtorlás érzékeny lesz. Kína jelentős kereskedelmi partner, és sokkal többet exportál az EU-ba, mint amennyit importál.
Mankiewicz szerint Kína az EU mezőgazdasági exportjának 27 százalékát, a fémek és anyagok 24 százalékát, a fogyasztási cikkek – köztük a luxuscikkek – 22 százalékát, a félvezetők és az elektronika 19 százalékát, a gépek és alkatrészek tíz, a gépipar ugyanennyit, a repülőgépipar kilenc, a gyógyszeripar pedig négy százalékát adja.
„Az autópiac már most is stagnál a világjárvány hatásai és a félvezetőkkel kapcsolatos problémák miatt. Az új vámok nemcsak az eladások hét-tíz százalékos visszaesését fogják okozni, hanem azt is kockáztatják, hogy az egész gazdaságot, amely az Oroszországgal folytatott kereskedelem összeomlása miatt már így is a válság szélére sodorja az egyensúlyért küzdő országot” – véli Khachaturian.
Becslése szerint a kétfrontos harc másfél-három százalékos GDP-csökkenést eredményezhet az EU számára.
